Miért undorodom az anyaságtól?
azért érzem amúgy ezt furcsának, mert lassan ebben a korban, főleg ha az embernek párja és megfelelő anyagi háttere van, akkor már illene családalapításon gondolkodnia
( nem, nem vagyok sem karrierista, sem pedig bulizós típus!!! )
Valószínűleg fog változni.
"Kicsit hiú vagyok az az igazság, vagyis nem szeretném ha striáim lennének, ha meghíznék, ha löttyedtek lennének a melleim, szóval ha elveszíteném a vonzó tulajdonságaim egy életre... " Éretlen vagy szerintem. Pár tíz év múlva a gravitáció úgyis ki fog tolni a melleiddel pl.
Azt ugye tudod,hogy nem minden a külső? És hogy a szépség relatív stb? Van olyan barátnőm aki (24) szülés után pár hónappal ugyanolyan jól nézett ki, mint előtte. Maximum a szeme alatti táskák,karikák, na meg persze a síró kisgyerek utalt arra, hogy itt valami történt.
Nyugodj meg, még fiatal vagy, 2-3 hét, hónap, év múlva változhat. Egyelőre dolgozz,nyaralj,tölts rengeteg minőségi időt a vőlegényeddel, aztán alakul majd.
A te korodban nem mindenki vágyik még babára.ez teljesen normális.
Az viszont elég fura hogy miért vagy ennyire "rosszul" terhes nőktől,kisgyerekes anyukáktól. Szóval ez a része már nem annyira normális.
Neked még egyáltalán nem való gyerek.Akkor leszel gondba ha a párod meg majd babára vágyik.
22 évesen én meg főleg bulizni vágytam, majdnem 25 évesen fejeztem be az egyetemet.
Tegnap voltam 30 az első babamat varom, aki 3 hét és születik. Eddig 2 kg-t hiztam, a kisfiút 2600 grammra becsülték hétfőn. Striham nincs, de naponta kenem a hasam ebben lehet genetikai is, mert anyukamnak sem lettek strihai. A mellem nőtt és szerintem szebb volt előtte, ha abbahagytam a szoptatás és nem leszek elégedett vele én meg fogom csináltatni, mert én is hiú vagyok.
Viszont ha te nem szeretnél gyereket, az is rendben van. Lehet változik, lehet nem, ez nem baj, a lényeg, hogy ne add fel önmagad, mert abban benne van, hogy pl. A megereszkedett melledert a gyerekedet fogod hibáztatni.
elírtam, 20-30 év között
Amúgy meg 30 felé közeledve szinte minden nőnek, de akinek alapból nagyobb melle van, az 100%, hogy meg fog ereszkedni, ez a természet rendje, ha szülsz, ha nem szülsz.
Fiatal vagy hozzá nagyon, majd 8-10 év múlva máshogy látod, vagy 2 év múlva, ki tudja ha nagyon szerelmes leszel valakibe és gyereket akarsz tőle.
Egyébként akár hiszed akár nem, júniusban szültem, egy darab striám nincsen, szülés után 2 héttel már ugyanolyan kockás volt a hasam, mint korábban, a mellem is ugyanolyan, egy darab striám sincs.
Ezek a válaszok nagyon is megnyugtattak, köszönöm szépen!
Szerintem még messze állok az anyaságtól, ebben igazatok van.
Nem mindenki kész huszonévesen az anyaságra, de attól még nem gondolkodnak úgy, mint te: " amikor terhes nőket, babás reklámokat vagy kisgyerekes anyukákat látok egyszerűen kiráz a hideg tőlük!"
Miért utálsz valamit, amihez még gyakorlatilag semmi közöd nincs?
Normális esetben azt mondanám, hogy majd elmúlik, hisz még fiatal vagy és előtted az élet, a bulizás és a karrierépítés. Viszont, aki 22 évesen már házasságra adja a fejét, vagyis elindult a családalapítás útján, az miért viszolyog a házasság következményeitől!?
Lehet, hogy valami tudat alatt váltja ki ezt az utálatot, és e mellé társul a fizikális változástól való félelmed.
Bárhogy is, én megkérdezném a vőlegényem, hogy mikorra szeretne gyerekeket, és őszintén elmondanám neki az anyasághoz való viszonyomat és félelmeimet.
Mert annak tényleg semmi értelme, hogy ő mondjuk 2 év múlva már akar, te még 10 évig nem (vagy egyáltalán nem) és csak azért szülsz, hogy őt boldoggá tedd. Csakhogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag 3 életet teszel tönkre.
1. A sajátod, mert nem tudsz kiteljesedni a gyerek mellett, meg kialvatlan vagy, meg lepasszolod, amikor tudod. Nem látod el lelkiismeretesen, nem adsz neki szeretetet, hiszen hogyan is tudnál, ha utálod. Ráadásul a gyereket fogod okolni és büntetni striáidért (ha lesznek egyáltalán) és a létező összes kudarcodért.
2. A férjedét, mert kap egy hisztigépet, aki se feleségnek, se anyának nem lesz alkalmas. Csak idő és menekülni fog otthonról.
3. A legfontosabb sérül, aki tényleg nem tehet semmiről: A GYEREK. Kap egy apát, aki gondolom éjjel nappal dolgozik majd, így gyakorlatilag nem lesz neki, mert nem látja. Ellenben kap egy anyát, aki utálja.
Nem tudom nyugodt szívvel mondani, hogy majd elmúlik, mert ez nem csak egy életkori sajátosságként látom nálad.
És akkor most állj szépen a vőlegényed elé és közöld vele, hogy te félted az alakod, a melled, az időd és energiád, és különben sem szereted a gyerekeket és az anyaságot. Joga van tudni (ha még nem tudja).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!