Miért undorodom az anyaságtól?

Messze, de evvel nincs semmi baj. Beismered magadnak, és ez jó.

Természetesen megváltozhat a véleményed, hiszen még évekig időben leszel.

Azért hozzátenném, 22 évesen lettem terhes, és semmiféle negatív hatással nem volt a testemre. Addig mindenképp várnod kéne, amíg a külsőd a fontosabb.

Nem olvastam a válaszokat, de anyukádhoz való viszonyod, az őáltala nyújtott szerepminta teljesen rendben volt/van?

Ne haragudj, de amelled mindenképp meg fog löttyedni. Stiáig viszont nem feltétlenül lesznek, nekem sem letten, ez genetika.

De a lényeg nem ez, hanem: nem muszáj gyereket szülnöd, szabadon eldöntheted, hogy akarsz-e anya lenni, úghogy ezen ne túráztasd magad.

A másik dolog pedig: örökbe is fogadhatsz. Nálunk a családban volt erre példa és nagyon jól sült el, imádjuk a kislányt (unokahúgom), akit már 4,5 éve hoztak haza tesómék. Már csak hogy ha az alakodat félted, ezzel megúszhatod a testi megpróbáltatásokat (részben :))

Én most vagyok 24 éves. Fóbiásan rettegek a terhességtől, anyai ösztönöm annyi van, hogy egy kutyát pont életben tudok tartani. Rettegek attól, hogy meghízom, megereszkedik a gyönyörű kerek mellem, striáim lesznek és ez nem tegnap kezdődött, gyerekkorom óta kivagyok még a gondolattól is. A gyerekeket nem kifejezetten szeretem, a hideg futkos a hátamon ha egy plázában vagy a Tescoban visító, földön kúszó kölyköket látok és arra gondolok, hogy na ez az ami a hátam közepére sem hiányzik.

Most pedig jöjjön a csattanó: 6 hetes terhes vagyok amit nem terveztünk és a legkevésbé sem akartunk. Ennek ellenére eszem ágában sincs megválni a kis szarostól hacsak ő maga úgy nem dönt. Saját lakás, csodálatos párkapcsolat, tökéletes apajelölt, megfelelő anyagi körülmények és végzettség mellett egy szörnynek érezném magam ha elvetetném.

Így én csak azt tudom neked mondani, hogy nem vagy egyedül az aggályaiddal és a hiúságoddal sőt szerintem sokan küzdenek ezzel egyébként. Nem kell sietned sehova előbb-utóbb úgyis tudni fogod mikor jött el ennek az ideje ami lehet 2 év vagy 12 is, de ha ne adj Isten véletlenül összejön mint nálunk akkor se ess kétségbe mert valahogy megváltozik a gondolkodásod. Nem azt mondom, hogy már imádom a gyerekeket mert változatlanul ki nem állhatom az összeset de a sajátomat imádni fogom az biztos és el tudom képzelni vele az életünket. Záros határidőn belül vissza szeretnék majd térni a jelenlegi alakomhoz és ezért ésszerű keretek között mindent meg is fogok tenni mint ahogy a gyerekemért is. Az pedig, hogy a párom elfogad-e lepukkantan vagy nem az pont nem érdekel, a kérdés inkább az, hogy én elfogadom-e magamat így már pedig tudom, hogy nem. Az anyák egyik kedvenc kifogása a lepukkantságra és az igénytelenségre az, hogy anya vagyok. Én viszont soha nem engedtem meg magamnak kifogást és a legkritikusabban szemlélem magam ami a jövőben sem fog változni, szeretnék szép és irigylésre méltó anyukája lenni a kisgyerekemnek. :)

Én is hasonlóan gondolkodtam mint te, és biztos hogy az undort az a tény okozza, hogy nem akarod és mégis muszáj. Szóval ez egyfajta nyomás a társadalom részéről is, de ami fontosabb, hogy a párod részéről is előbb vagy utóbb. A másik hogy én magam sem tudtam eldönteni hogy akarom-e vagy sem, de rengeteg apró részletétől undorodtam de féltem attól is hogy később megbánom ha nem lesz.

Jelenleg jövő év végére tervezünk majd belevágni de addig még lehet visszavonulót fújok százszor. Egyelőre azt érzem hogy már kezdem észrevenni a jó oldalát is a dolognak. Mert eddig csak a negatív tűnt fel, ami másnak teljesen természetes...

Egyébként az jutott erről eszembe mikor gyerekként megtudtam hogy működik a szex. Na akkor nagyon gusztustalannak tűnt és hasonlóan rosszul voltam a gondolatától hogy ebben nekem valaha is részt kell vennem. De ez persze ez is megváltozott.

Szóval nem bírod a gyerekeket?

Tudod, igazából ez nem jelent semmit. A sajátoddal teljesen máshogy leszel, ha majd lesz.

Én sose tudtam elájulni más gyerekétől, amikor emg terhes lettem, különösen elkezdtek irritálni. De a sajátomat természetesen szeretem. Sok szülő van így.

Szóval ha ez is félelmed, ne aggódj miatta. Más gyerekeket nem is dolgod szeretni.