Ilyen körülmények között vállalnátok a babát? Egyedül mennyire vészes az anyaság?
Úgy néz ki, terhes vagyok (csináltam reggel 2 tesztet és most, este is egyet, mind pozitív). Viszont negyedéves egyetemista vagyok, még van ez az évem és a következő...
A baba apukájával nem vagyunk rendes kapcsolatban, mert én féltem az elköteleződéstől, úgy voltam vele, hogy felesleges egy párkapcsolatba belekezdeni, mikor úgyis vége lesz (ezt láttam a szüleimtől és a környezetemben, 15 éves korom óta menekülök mindenhonnan, ha érzem, hogy elkezdenek hozzám komolyabban ragaszkodni, legyen szó akár egy sima baráti kapcsolatról akár).
Viszont volt egy betegségem, ami után az orvosom közölte, hogy nagyon kevés esély van arra, hogy valaha természetes úton gyerekem legyen... Vagyis szószerint azt mondta, hogy erre semmi esélyt nem lát. Mégis sikerült ez a baba (védekezés mellett!) és nem tudom, hogy mit kéne tennem. Mivel 18 éves koromban közölték velem, hogy sosem lehet gyerekem kb., nem igazán éreztem azt a babák láttam, hogy "jaj de édes, nekem is kell ilyen". Elfogadtam és a tanulmányaimra koncentráltam, hogy majd akkor azzal leszek boldog.
Anyagi gondjaim nincsenek, szerencsére a családom támogat, van saját autóm, lakásom is. De nyilván nem így terveztem az életemet, hogy 22 évesen terhes leszek. A baba apukájával amúgy nagyon jó a kapcsolatunk, nem csak arról szól, hogy hetente párszor felkeressüka másikat... Mégis félek neki ezt elmondani, mert neki is konkrét tervei vannak az életben és az apaság nincs köztük.
Viszont egy esetleges abortusz csak rontana az esélyeimen, hogy később gyerekem lehessen (örökbeadni képtelen lennék).
De félek, hogy egy pici mellett nem tudnám ezt a szintet teljesíteni az egyetemen és akkor több évnyi tanulást és energiát, pénzt dobhatnék ki az ablakon.
# 8
Fura, rajtad kívül mindenki képes volt felfogni a lényeget...
Igen, jóban vagyok a baba apukájával attól függetlenül, hogy nem vagyunk együtt. Mondjuk azt amúgy sem értem, hogy honnan vetted, hogy nem vagyunk jó viszonyban, ilyet nem is írtam sehol.
Óvszert meg nyilván használok, mikor egy ilyen kapcsolatban sosem lehetek biztos abban, hogy nincs más nő és amiért gyerekem nem lehet, nemibetegségem igen.
Most kb 4 hetes vagy. 12.hétig lehet elvetetni (és akár magától is távozhat, ha vmi miatt nem egészséges, v nem tapadt meg).
Szóval még nem kell azonnal döntened, és még maga a terhesség sem 100%.
Képzeld bele magad az összes lehetőségbe alaposan és látni fogod, h melyiknél nyugszik meg a lelked.
Egy biztos: ha úgy döntesz, hogy megszülöd, nem sérülhet a gyerek, mert csak úgy idecsöppent. Szóval bármit is teszel, tedd teljes szívvel.
Kívánom, hogy jó döntést hozz!
Pénz és hely van rá/neki. Ha akarod miért ne? Most van ez az év, ami le is megy addigra mire megszülsz. Egyetemre járni, főleg kocsival nem megterhelő, terhesen is lehet, meg tanulni is. Az utolsó évet megcsinálhatod levelezőn is, vagy fél-egy évet passzívra mégy, ha nem tudsz levelezőre menni, vagy nem tudod megoldani a heti-két heti egy nap felügyeletet, mert ugye levelezőre ennyit kell bejárni... Ha passzívra mégy, után a gyerek megy bölcsibe, te meg vissza az utolsó évre és jónapot. Mire végzel, lesz egy bölcsibe járó, már beszoktatott gyereked, és nem 30 évesen fogsz még azon kattogni, hogy mikor engedhetsz meg magadnak kiesést a munkából, lesz-e hova visszamenned stb. ha gyereketvállalsz.
Nem vagyok egy mindenáron tartsa meg mindenki a gyereket párti, de bakker ha akarod (nyilván azért merült fel ide is a kérdés, mert nem úgy érzed, hogy na te ezt nem..) lakással, kocsival, pénzzel, mire megszületik, csak egy hátramaradó évvel az egyetemen azért távolról se vagy szar helyzetben, sőt, szerintem sok kismama itt örülne, ha legalább fele ennyire jó helyzetben legyen. Amúgy a kedvenceim a "végzettséged sincs" típusú válaszok, mikor a gyerekvállaló korban lévő nők csak kb. 32%-ának van diplomája. Most akkor a nők két harmada ne vállaljon gyereket, mert "végzettségük sincsen"?
Az egyik barátnőm jut eszembe. Őt mindenki abortuszra küldte volna az egyetem miatt, sikerült elbizonytalanítani és elment a műtétre. Majd mielőtt befektették, a folyosón gondolta meg magát,és milyen jól tette, mint mondta utólag. A kisfia (16) a legjobb dolog az életében, és bár voltak nehézségek (3 évig egyedül nevelte őt az édesanyja segítségével), utána befejezte az egyetemet, ráadásul nappalin, talált munkát és az új párja is sajátjaként neveli a fiát, azóta már van 2 közös gyerekük is.
Nem lesz könnyű lelkileg, de egy baba mindenben kárpótol! Ha van segítség, én nem mondanék le róla. Halasztani lehet egy évet, a baba 1 évesen már simán mehet bölcsibe. Suli mellett dolgozhatsz is és a diplomás gyed is jár, vagy nagyi is elmehet gyedre vele. Nézz utána, milyenek az anyagi lehetőségek, mert akad azért mostanában többféle támogatás is. Anyukádra szükséged lesz, így vele mindenképp beszélni kellene. Jó egészséget kívánok Nektek!
Szia!
Engem anyukám egyedül nevelt fel, 23 évesen szült, nem tervezettként. Nem voltunk a leggazdagabbak éppenséggel, de nem is nyomorogtunk, és szeretek élni, nem kívánom, hogy bár elvetetett volna.
Az egyetemen több évfolyamtársamnak is született gyereke, egy év halasztással jöttek vissza, a gyereket bölcsibe adva. Nekik mondjuk van férjük, az tény. De egyedülállóként is jogosult vagy bizonyos támogatásokra. Az abortusz önmagában, egészséges embernél is csökkenti a következő teherbeesés esélyét, hát még ha már az is kisebb csodaszámba megy, hogy egyáltalán teherbe estél, mert van valami olyan betegséged...nagyon valószínű, hogy gyereked ez az egy lehet, míg a diplomát megszerezheted 1-2 évvel később is. Én megtartanám a helyedben, a gyerek apjának, szüleimnek is elmondanám, hogy erre ez az egyetlen esélyem van csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!