Vállalnátok teljesen egyedül gyereket?

A gyerek nem macska.

Nem a magányod elűzésére való.

A gyereknek apára és anyára van szüksége, normális,

harmonikus családi környezetre, ahol ő és a sorsa áll a középpontban.

Így, hogy belelátok a dologba picit, még csak egy éves a gyerek biztos nem vállalnám egyedül. Vannak nagyon nagyon nehéz pillanatok amiket nem biztos, hogy túl tudnék élni a férjem nélkül.

A másik oldal viszont, hogy akit meg elhagynak pici babával muszáj végigcsinálnia.

Ne. Egyedülálló anyának lenni nem jó buli.

De te meg amúgy is csak egy lelkiserult gyereket nevelnel ezzel a hozzaallassql

Csak te tudhatod mennyire vagy alkalmas erre egyedül. Én annak tartom magam, de megjegyzem, hogy amúgy is elég jó problémamegoldó képességgel, birka türelemmel vagyok megáldva és egészen nyugis gyereket is kaptam a sorstól. Szóval valahogy összevágnak nálam a dolgok ahhoz, hogy ezt nyugodtan kijelenthessem.

Nekem inkább a morális háttere a kérdéses. Hogyan és mikor lehet adagolni egy gyereknek, hogy neki nincs apja, ő honnan jött!? Más, ha elválnak, meghal, stb. és más ha egy spermabankból származó minta. Társadalmi szinten is más, hát még gyerek kommunikációs szinten. Biztosan jól lehet kezelni ezt is, de biztosan segítséget kérnék hogy lehet ezt épeszűen adagolni. Azért akárhogy is, ma az a normális élet, hogy annak a gyereknek szülei vannak (többesszámban), nem csak egy anyja. Meg fogja kérdezni a gyerek, hogy az ő apukája hol van és lesznek korszakok, amikor igen nehezen fog megbirkózni azzal, hogy neki tulajdonképpen papíron sincs apukája.

Csak hogy egy példával éljek... A férjem apja két éves korától nem volt jelen az életében. Amikor meghalt és temettetni kellett, akkor hivatalból megkereste a helyi jegyző, hogy övé eme nemes feladat, vagy legalábbis az anyagi vonzata. Mindig azt mondta és a mai napig azt mondja, hogy jobb volt egyedül, egy anyával felnőni, mint egy alkoholista, betegeskedő, bántalmazó apával. Kitudja mit hozott volna akkor otthonról... Ennek ellenére én mégsem láttam még soha úgy sírni, mint az apja temetésén. Utána elmondta, hogy azért hiányzott az életéből a férfi példa és valahogy ott a temetésen tudatosult benne, hogy neki ez nem adatott meg, hiányzott egy normál apa figura. (Nem az az alkoholista, betegeskedő, bántalmazó apa figura nyilván, amilyen az övé volt élete végéig.) Az élet azóta is megy tovább, értékes felnőtt ember lett, de visszanyal előbb-utóbb az ilyen sztori.

Ilyen mentalitassal nem vallalnek. Undorodsz a fwrfiaktol, de mivan, ha fiad lesz?

Tedd rendbe magad, jàrj teràpiàra. Amùgy 36 èvesen is lehet normàlia pàrkapcsolatod, gyereked.

Nem

Párkapcsolatban sem könnyű sokszor..

Egyedülálló anyànak lenni nehéh, meg lehet csinálni, de nehéz nagyon.

Eleve erre készülni szerintem nagy dőreség