Elvált szülők! A hatalmas drágulásra, inflációra való tekintettel ti kéritek a másik szülőt a gyerektartás emelésére?

Ebbe annyira nem mennék bele mert lerágott csont, de sajnos még mindig sokan nem értik meg, hogy a gyt jó nagy részét anyuka természetben fizeti meg.

- főz, mos, takarít a gyerekre, apuka ezt max 2 hetente 1x teszi

- fedelet biztosít a feje felé, saját szobát, ezért nagyobb lakást fizet, legyen ez jelzáloghitel/albérlet, jelentős többletkiadás - apukának ez nem kötelező, és lássuk be kevés apa van aki 2 hetente 1 hétvége miatt nagyobb kéglit vesz

- ha beteg a gyerek, ő rohan vele orvoshoz, megy táppénzre, neki esik ki a keresete - nyilván ideális esetben ezt is megosztják, de hagyjuk a tündérmeséket

- egyedülálló anyuka messze rosszabb esélyekkel állja meg a helyét a munkaerőpiacon, mint egy hétvégi apuka, így annyira azért nem könnyű meglovagolni a karrier legnagyobb szeleit.

Csak egy példa, nekem évente 4-5 alkalommal kellENE nemetközi konferencián részt vennem, legutóbb Kanadába kellett volna repülnöm 1 hétre. 0 segítséget nem kaptam, és jött a papírlobogtatás, hogy 2 hetente 1 hétvége. Meg sem tudom, hogy mennyi lehetőségtől estem el, amit a nem egyedülálló szülők meg tudak oldani.

Ennyit akartam. Ha meg neadjisten marad pénz a "horror" gyerektartásból azt meg el lehet tenni a gyereknek. Én amondó vagyok, hogy a több sosem árt, a kevés viszont nagyon gáz, főleg ha megteheti.

Ha besikerül a gyerek, az más téma, hiszen a nőnek kell megszülnie, és kitennie magát annak, hogy akár komplikáció is lehet, ezer oka lehet annak hogy miért dönt amellett a nő, hogy nem vállalja. Azt gondolom, hogy amíg a nők teste képes erre, addig igenis kell hogy joguk legyen döntések meghozatalára, bármennyire is nem "fair". Egy szülés éveken át tartó PTSD-t is idézhet, és sorolhatnám, de ne menjünk ilyen messzire.

Jogilag én annyi időt adnék az apának amennyi a fele az időnek, de nagyítóval kell keresni olyan apát, aki igényli.

Jelen esetben a bíróság megszabta a kedd, csütörtök délutánt, és vagy minden hétvégén 1 napot, vagy minden 2. héten teljes hétvégét.

Ettől függetlenül közöltem hogy ettől eltérhetünk, térjünk is el, láthatha, viheti amikor akarja.

Eleinte még kihasználta a heti 3 alkalmat, ez nagyjából 2 hónapi tartott, utána feladta.

Jött az új feleség, új gyerekek. Volt, hogy eltelt 8 hónap, hogy felé sem nézett, és mindig volt magyarázat arra, hogy miért hanyagolja a gyerekét - császározták a feleségét, nem tud elszakadni, fogzik a kicsi, és sorolhatnám, valahogy mindig a legvégére került az első gyereke. Erről talán ennyit. Én lettem volna a legboldogabb, ha teljesértékű apja marad, én biztosan nem gátoltam ebben, sőt. Azóta is azon vagyok, hogy kimagyarázom a gyereknek, hogy az apja már megint miért felejtette el 2 hónapja.

Meszet nem ettem, nyilván mivel szarik rá, a gyerek sem menne oda örömmel fél évre. :D Azért ő nem egy kis zacskó lom, amit rakosgatunk.

Én azt is felajánlottam amikor eltávolodtak egymástól, hogy megyek velük legalább az elején, 1 óra közösen aztán maradjanak kettesben, mert látszólag már nem nagyon tudnak beszélgetni se egymással, de amikor ott vagyok akkor egymáshoz mernek szólni.

Hagyjuk is. :D