Tényleg elítélendő, hogy azt mondtam a párom gyerekének, hogy "én nem vagyok az anyád"?
Két napja lett egy kisebb vita itthon, mert tavasszal érkezik az új autóm, a mostanit eladom. Beszéltem ismerőssel, aki ért az autóhoz, foglalkozik is velük. Mondta, hogy ezeket a modelleket használtam 6-7 millióért simán el lehet adni. Főleg hogy első tulajdonos vagyok, végig vigyázva volt rá, rendszeresen volt ellenőrizve, szervizelve.
A párom lánya pénteken mondta, hogyha úgyis eladnám, meg nekem nem kell, nem-e kaphatná meg ő? Mondtam neki, hogy nem, mert azért nem egy 5-600 ezres autóról van szó, a fenntartása sem olcsó, 17 éves gyereknek felesleges. Utána még kétszer felhozta, de akkor is nemet mondtam, mondtam, hogy el lesz adva. Ezután a párom is elkezdte a gyerek előtt mondani, hogy "hát ezt vele is megbeszélhettem volna", meg a gyereknek is, hogy erre visszatérünk máskor. Mondtam, hogy nem kell rá visszatérni, mert senkinek nem adok ajándékba ekkora értékű dolgot csak úgy. Gondoltam ezzel le is zártuk.
Tegnap megint elkezdte mondani a lánya, hogy mesélte a barátnőinek ezt és hogy akinek már van kocsija a társaságukban, mindannyian úgy kapták, hogy a szülők valamelyik régi kocsija lett az övéké, meg hogy ezt az autót anno én is a szüleimtől kaptam. Erre mondtam, hogy hát akkor még szerencse, hogy én nem vagyok az anyád, így nekem nincs ilyen kötelezettségem. Utána ő hazament, aztán a párom este felháborodva rám rontott a fürdőszobában, hogy én tényleg azt mondtam a gyerekének, hogy milyen jó, hogy nem én vagyok az anyja?! Elmeséltem a kontextust, erre hogy akkor se mondhatok neki ilyet, ezért ment haza és most meg van sértődve. Meg hogy amíg nem kérek tőle bocsánatot, addig nem akar idejönni...
Most szerintetek ebben a helyzetben kinek van igaza?
Nem érzem jogosnak, hogy tőlem követeli az autót úgy, hogy igazából még jogsija sincs, most jár vezetni. Ahogy azt sem, hogy nekem kéne bocsánatot kérnem, amikor többször jeleztem, hogy a témát én lezártnak tekintem.
Nem hinném, hogy a többség olyan fogyatékos, hogy nem érti meg a többszöri nemet a 6-7 milliós autóra egy olyantól, akihez semmi köze. Vagy csak én mozgok túl jó körökben itt borsodban.
Vehetnek neki a szülei olyat, amilyet akar vagy amilyet megengedhetnek maguknak. De kezdő, első autónak általában fél millió körül mozog az ára. Régi swift, corsa, wolkswagen polo vagy valami astra. Ilyen kis tanulós nyavalyák. Már akik jobban élnek, talán vesznek egy yarist, micrát vagy fabiát.
Ezekkel kellene képbe állítani a hercegnőt szerintem. Aztán majd választ és anyu-apu kifizeti. Véletlenül sem egy olyan adja ajándékba, akivel havi egy hétvégét tölt.
A legtobb családban nem ajándékoznak az emberek ilyen drága dolgokat, meg a sajat verszerinti gyereknek sem. Pl ha aposomék eladnák az autojukat akkor mi esetleg megvehetnénk de ingyen biztos nem kapnánk meg.
Apám se adná oda az o autoját csak ugy, ha eladosorba kerulne pedig az egy oreg auto.
Sot, ha az en gyerekem lesz 17 eves akkor max segitek neki kocsit venni de nem ajandékozok oda ekkora ertéku autot csak ugy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!