Miért olyan elítélendő, ha nem az anyánál, hanem az apánál van a gyerek? Ha fordítva van, akkor senki nem mond semmit, de ha az apánál van a gyerek, akkor már elkezdődnek az elméletgyártások, hogy vajon miért nem az anyánál van.

Ez nálam azért veri ki a biztosítékot, mert egy anya (alapesetről beszélek) a fogantatás első percétől érzi a gyerekét.

Az első pillanattól fogva az anyával van, az ő testében növekszik, fizikailag senki nem lesz közelebb soha egy gyerekhez, mint az a nő aki kihordta.

Alapesetben ez érzelmileg ez olyan állapot, amikor a nő elkezd anyaként funkcionálni és ez lesz az első 'szerep' az életének a további részében.

Fel nem foghatom, hogy akinek egy nő ad életet, egy nő dönt a teste felett és akarja, kihordja, megszüli, az a nő hogyan nem szereti a gyerekét, hiszen nem a gyerek akarta magát, hanem két emberből lett.

Nálam ezért súlyosabb, ha a nő hagyja el a gyerekét.

Egy férfinél sem normális dolog félre ne értsd, főleg, ha lelép és nem gondoskodik a gyerekről.

Egy férfinél is kialakul az a fajta kötődés, ami örökre szól (alapesetben).

én eddig csak olyan szorikat hallottam hogy az anya konkrétan otthagyta a családját (lelépett más férfival), így az apával vannak a gyerekek.

egy ismerősöm is próbált harcolni a gyerekeiért, mert az anyjuk elhanyagolta őket. úgy tudom végül sajnos nem kapta meg őket.

én csak tisztelni tudom mindkét esetben a férfit, és elítélni a nőt.

Nagyon durva kettős mérce van ezzel kapcsolaban. Nemrég volt egy olyan kérdés itt, hogy az anya gondolkodott rajta, hogy inkább az apánál legyen a közös gyerekük, és meg hétvégén lenne vele, mert az apának olyan volt a munkája, hogy addig is ő hozta-vitte oviba a gyereket, anya meg több műszakban dolgozott. Erre mindenki elkezdte szekálni, hogy nem igaz, hogy nem tudja megoldani, nem is anya, ha "odaadja" az apának a gyereket, meg miért nem csinálják úgy, hogy akkor apa megy érte, és este hazaviszi anyának.

Miközben egy teljesen logikus, ésszerű döntés lett volna, hogy akkor hétköznap apukánál legyen a gyerek, hiszen sokkal könnyebben meg tudja oldani időben a dolgokat. Én semmi különlegeset nem látnék egy ilyen helyzetben. Az önmagában szomorú, amikor a szülők válnak és kétfelé szakad a család, de most hogy a gyerek melyik szülőnél tölt több időt, az igazából mindegy kéne, hogy legyen, hiszen normál esetben mindketten ugyanannyira szeretik a gyereküket és ugyanúgy el tudják látni, a különbség tényleg csak abban van, hogy kinek igazodik jobban a munkarendje az óvoda-iskola nyitvatartásához. A különélő szülő meg legyen vele annyit, amennyit csak tud, és vegye ki a részét lehetőleg annyira, amennyire akkor tenné, ha vele élne a gyerek. De sajnos sokan vannak vele úgy, hogy válás után nekik az a heti-kétheti 1-2 nap a dolguk, a többit oldja meg a másik, és soha egy szülői értekezletre nem mennek el, eszükbe sem jut az éppen beteg gyerekkel otthon lenni, tanulni vele, vagy bármit, ami nem az ő hétvégéjükön aktuális, mert hát ők fizetik a gyerektartást, hát nem elég? Nem, nagyon nem. Ha mindkét szülő képes lenne ugyanúgy szülőnek maradni a válás után, nem lenne ekkora nagy ügy, hogy melyiknél tölt több időt a gyerek, mert úgyis mindkét szülő foglalkozna vele normálisan.