Mégis mit gondolnak egyesek, hogy tanulja meg így a gyerek hogyan kell viselkedni?

#18: A magam fajta biztos nem, mert úgy élek, ahogy leírtam, tehát, ahol nem odavaló ott zavar csak. Egyértelműen leírtam, hogy a strandon az, a boltban nem, ennyi. A magadfajta, ha már ideáig alacsonyodunk, aki összemossa, hogy mégis ordíthat mindenhol. Leírod, hogy tud viselkedni, aztán meg, hogy mégse...

Egyébként egyszerű a kérdés. Mivel kevesebb egy felnőtt, mint egy gyerek. Miért mondjuk azt, hogy a gyerek nem tud viselkedni, azt tolerálja mindenki és tűrje el, mert ne tudod megnevelni a gyereked. Miért nem gondolkozhatunk fordítva. A felnőtt viselkedhessen nem odaillően és neked kelljen kussban, rossz pillantás nélkül tűrni? Csak, hogy példákat mondjak, ne adja át a helyet neked a buszon, ne engedjen előre a sorban a hisztiző gyerekkel stb stb. Neked kelljen eltűrnöd, hogy más nem tolerálja a gyereked. Miért ne lehetne így?

Na de messzire szaladtam gondolatban.

Étteremben akkor se kell kiabálni, se gyereknek, se felnőttnek.

Meg kell tanítani, hogy vannak helyek, ahol nem hangoskodunk, arra ott a kert, a játszótér, strand, játszóház, óvoda udvar, stbstb.

Ha nem tudja felfogni, nem viszed étterembe csak vendéglőbe vagy gyorskajáldába.

Kedves 16. Elárulom: külön terem volt, csak hát mami pici kedvencére nem lehet rászólni, ezért 2en kergették az egész étteremben, mert sikítva rohangált. Bizonyára ez a normális és hagyni kellene minden ilyen családot beengedni mindenhova!

Érdekes a mi családunkban és ismerőseink közt nincs ilyen gyerek. Pici babát, 1 és 2 évest, ovist is hoztak már velünk nyaralni, mégis a milyen kis cuki szinten tudott maradni. Néhányszor kurjantott, amire mondtuk, hogy pszt, mutattunk neki dolgokat, kicsit járkáltunk vele és lám, csend lett.

#24: Igen, a láthatatlan nagymamák szerint minden gyerek a jólneveltség mintapéldánya, csak hát ugye kívülről nem ez látszik.

Csak két gondolat. A fogfájás, vagy a meleg szokott rátörni a gyerekre hirtelen a bolt közepén? Mert ezek szerint olyan jól nevelt a gyerek, hogy alapból semmi gond vele. Ellenben a hiszti konkrétan meghatározható előre, olyankor miért is viszed magaddal?

Szerintem ez olyan, mint amit amőba modellként magyaráztak nekünk anno a szociális nyitottságban. Van egy komfortzóna, egy fejlődési zóna (ami vállalható kihívás), meg egy kudarc zóna.

Pl. az én lányomat komfortos bevinni a pékségbe 2 dologért, mert az már megy. Ha elviszem a piacra max 3 standhoz mérsekelt cuccért, vagy a DM-be, ott már oda kell magamat tenni, kell többször közbelépni, de végül jó élmény és fejlődik a viselkedése. De elvinni mondjuk 5 boltba, mindenhol sokat venni, akkor biztos lenne olyan hely, ahol kudarcot szenvedünk, jogosan zavarunk mást. Persze boltfüggő.

Ha várható hogy vmi kihívás lesz, akkor érdemes óvatosnak lenni, fokozatosan fejlődni, játékot, könyvet vinni, apával menni stb.

23. Amit leírsz, az egy adott életkorban normális viselkedés. Nálatok talán nyugodtabb gyerekek vannak. Az enyém szalad sikítva, és ez nem nevelési kérdés, ha elszállt az agya és már nem bírja.

Pont az a lényeg hogy nem terheljük a tűrőkepessegét irreàlisan, csak mindig annyira, hogy bírja.

#29: Csak random példákat soroltam, ami először szembe jutott. De tudjuk mire kell gondolni, amikor a gyerekes azt gondolja, hogy pusztán a gyerek létezése miatt előjogai lennének.

#30: És ilyenkor jön a jogos kérdés, minek viszed oda, ha nem bír ki annyit? Lásd #28 válaszod