38 évesen első kisbabát vállalni késő?

"Az idősebb („előrehaladott”) anyai életkort a 35. életévtől számítja a szakirodalom. Az utóbbi években bevezetésre került egy újabb meghatározás, amely az igen előrehaladott életkorra, a 45 év felettiekre vonatkozik."

Egy "putris" helyről, csak neked.

[link]

Én kicsit hasonlóan jártam. 33 évesen ismertem meg a férjem. 35 évesen kezdtünk próbálkozni. Nem jött össze, úgy nézett ki nincs ovulációm se. 2 év ment bele a meddőségi kezelésekbe. Végül 3 inszemináció után, iszonyatosan nagy szerencsével az első lombik sikerült. 37 éves voltam mikor megszületett a lányom.

Rengetegen vannak, akiknek nem vagy nagyon nehezen jön össze. Én erre felkészülnék a helyedben, hogy ne akkor koppanj, amikor már ott vagytok. Nézetnék egy teljes női hormonsort 3. és 21. napit, pajzsmirigy hormonokat (TSH, fT3, fT4, anti-TPO, anti-TG) illetve egy terheléses 3 pontos cukor-inzulint. Ezt mind magánban a synlabban meg tudod csinálni. Utána ezekkel az eredményekkel elmennék pl az Endocare-be egy endokrinológushoz és ha lát bármit, ami eltérés lenne, akadályozó tényező, akkor azt el lehet kezdeni kezelni és mire odajutsz, addigra a szervezeted készen áll majd.

A genetikai betegségek esélye statisztikailag lehet nagyobb, de még így is elenyésző. Illetve már vannak tesztek, amikkel 100%ban szűrhetők.

Egyébként senki nem éreztette, hogy "öreg lennék" szülni. Két barátnőm is 42 évesen szült. Nincs ezzel probléma, ha te nem érzed annak.

Látom, régi kérdés ez már, de elmondanám, hogy én is hasonló cipőben jártam, nem jöttek össze a párkapcsolatok. 36 évesen, 3 év petrezselymet árulás után ismertem meg az első olyan férfit, aki egyáltalán akart gyereket. 41 évesen, 2 év meddőségi kivizsgálgatás, de egy szalmaszálat arrébb nem tevés után, orvosok által spontán teherbeesésnek 1-2%-ot jósolva spontán estem teherbe. Onnantól kezdve viszont nagy szerencsém volt ezek szerint, mert folyamatosan olyan orvosokkal, eü szakemberekkel találkoztam, akik meggyőződéssel hangoztatták lépten-nyomon, hogy egyáltalán nincs jelentősége az életkornak. Ők azzal magyarázták ezt a hiedelmet, hogy 50-60 éve nem volt még adat erről, mert alig volt, aki később szült volna, de az utóbbi évtizedben ez lett az általános, tehát már látják azt, hogy számottevően kisebb az életkor jelentősége az esetleges nehézségekben, mint azt addig gondolták.

Nekem álomterhességem volt, nem volt hányingerem, refluxom, istenien tudtam aludni végig, nem romlottak a fogaim, nagyon szép volt a testem, az első hetek kivételével energikusabb voltam mint valaha. A szülésem is kb. álomkönnyen indult, 2 órányi fájással nyílt ki a méhszájam teljesen, szupercuki babánk született, egy hét múlva már kizárólagosan szoptatott baba volt. Egyetlen striám nem lett, eredeti tömegemre visszatértem 2-3 hónap alatt, amit sajnáltam kicsit, mert eléggé sovány vagyok.

Lehet, hogy az esetem nagyon ritka és nem erre kell alapozni, de! Állítom, hogy baromi sokat jelent az, hogy szétstresszelteted magad az ilyenekkel, hogy úristen, mennyi esélyed van arra, hogy ne ess teherbe vagy ha mégis, akkor malacfarkú gyereket szülj, VAGY bízol abban, hogy a természet nem hülye, ha megfogantál és megmaradt a baba, akkor igenis a tested képes egyengetni az útját, ahogy kell. Az első szülésznő, akivel anno konzultáltam azt mondta, hogy ha egy nő idősebb korában sikerrel teherbe esik, akkor az azt jelenti, hogy van benne elég biológiai potenciál, hogy még legalább másfél-két évtizedig egészségben kitartson. (Más kérdés persze a rettentő egészségtelen környezet, amiben legtöbbünk él, de a biológia ezzel nem számol.) De visszatérve a felvetéshez a lényeg, hogy az evolúció kiküszöbölte azt, hogy valaki úgy eshessen teherbe, hogy esélye se legyen felnevelni az utódot, ezért van az, hogy a szervezetet lefoglaló betegségek, stressz stb. nehezítik a foganást. Ha tehát az mégis bekövetkezik, akkor ott van mögötte elég erő.

Visszatérve, baromi fontos tehát a hit, meggyőződés, optimizmus, már csak azért is, mert a rettegés, aggodalom, parázás is mind elkaszálhatják a sikert.

Igen, baromi gáz, hogy lépten-nyomon az orrunk alá tolják, hogy mi futunk ki az időből, csak ezzel egyidőben nem nyújtják tálcán a megfelelő partnert vagy egzisztenciális hátteret stb. Ami külön bosszantó, ha olyan nők szájából hangzik ez el, akik ugyan fiatalon szültek, de fiaikat pontosan úgy nevelték, hogy a férfitársadalom azon tekintélyes létszámú csoportjába tartozzanak, akik sosem érzik majd magukat késznek a gyerekvállalásra, vagy úgy általában rettegnek minden felelősségtől…

Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy a meddőségi kivizsgálásokkal töltött 2 évben arra sikerült rálátni, hogy a meddőségi központokban jóval több fiatal ücsörög, mintsem "idős". Ami szintén arra enged következtetni, hogy ez már itt bőven nem életkori sajátosság (vagy csak annyira fiatalosak ma már az emberek, hogy 10-20 évet bárki letagadhat…).

Legviccesebb ilyen tapasztalatom az volt, amikor társkeresőn írt egy rettenetesen megkeseredett pasi, aki már az ismerkedő levelezésben konkrétan verbális bántalmazásnak megfelelően kommunikált, majd mikor mondtam, hogy nem szívesen folytatnám ezt az épületes párbeszédet vele, átment trágárba, mindennek elhordott, majd jött ezzel, hogy az én bajom, ha kifutok az időből. Nem sikerült megfejtenem, mi lehetett az elképzelése, hogy ettől majd észbe kapok és azonnal hozzámegyek feleségül? :D

Vagy az egész politikai kommunikáció, ami mindig a nőt akarja "megnevelni", hogy szüljön, miközben a háttérben ott a statisztika ("a 40 év alatti férfiak 70%-ának nincs gyereke") és millió tanulmány, hogy sokszor egyáltalán nem a nők miatt nem születnek meg a gyerekek. https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb..

Aki ilyeneket ír, hogy azért ne szülj később, mert valamivel több esélyed van valami kellemetlenségre… az ilyen emberek hogy maradnak életben? Állandóan a biztosra mennek, mindentől rettegnek, sosem kockáztatnak? Mert felelőtlenség lenne?

Szintén a már említett szülésznő mondta, hogy többször látott már olyat, hogy szétparáztatták az anyát, hogy dawnos lesz a gyereke, és még a szétstresszelt terhessége után is hibátlan gyermeket hozott világra, hogy rossz belegondolni, hogy azok közül a babák közül, akiket hasonló okból megölnek, vajon hány volt teljesen egészséges…? Esetleg "idősebb" szülők gyereke, akik sokáig vártak rá, majd orvosi tanácsra elvetették…?

Meg kell tanulni elengedni ezeket, egyik fülön be, másikon ki. Orvosok, szakemberek közül is, aki csak károg, nem hisz benned, otthagyni azonnal, hiszen van sok más szemléletű, tapasztaltabb, támogatóbb szakember is.