38 évesen első kisbabát vállalni késő?

Mostanában egyre többször kapom meg a fiatalabb, már elkelt barátaimtól, hogy kezdek "kifutni" az időből. 34 éves vagyok egyébként, fél éve szakítottam, most kezdek el újból ismerkedni, randikra járni. Egyrészt a pandémia miatt nem szívesen ismerkedtem, másrészt nem voltam kész a csalódás után rá.

Reális esetben, hacsak nem valami hatalmas csoda jön és felpörögnek a dolgok, szerintem nem fogok 37 - 38 éves korom előtt szülni. Vagyis, nem AKAROK ennél korábban, mert biztos hátteret akarok a gyerekemnek, normális apát, szeretetet. Alaposan meg akarom ismerni azt, akivel családot alapítok.

De amikor ezt kimondom, megkapom a kommenteket barátoktól, ismerősöktől, a "Társadalomról" nem is beszélve, hogy 35 után szülni szentségtörés, mert mekkora rizikó, különben is nénike leszek majd a gyerekem szalagavatóján, stb, és hogy be kell "gyorsítanom" a párkereséssel is, ha nem akarok "lemaradni".

Nekem sajnos ez így sikerült. Sok kudarc meg rosszul sikerült kapcsolat után újra kell kezdenem, és valóban, van bennem szorongás amiatt, hogy "elkéstem" a házassággal, gyerekvállalással.

Azt látom, hogy "itthon" tényleg valami istengyalázás, ha valaki a harmincas évei vége felé szül, de külföldön meg teljesen elfogadott, ha valakinek "így sikerül", vagy a karrierje miatt, vagy mert simán csak "később" találja meg az igazit.

Van olyan régi szaktársam, akinek 3 vetélés után 40 évesen sikerült, és van olyan is, aki 22 évesen szült,ők mindig azt mondják, az anyaság olyan szentség, amit nem szabadna életkorra ráhúzni. Én most mégis félelemmel vágok ebbe az egész társkeresésbe újra, ahelyett, hogy inkább izgatott lennék és örülnék, hogy még "csak" 35 leszek, nem 75.

Tényleg így lenne? Olyan nagy baj, ha valaki "később" találja meg élete párját és később szüli meg az első kisbabáját?