Egy elkényeztetett első gyerek mellé több testvért vállalni, úgy, hogy ne sérüljön nagyon az első?

Fordulj egy tanácsadóhoz, aki szakmailag helyes nevelési elveket tud Neked tanítani, azért, hogy eredményesen tudj gyereket neveleni, hogy ne sérjüljenek a gyerekek és hogy vége legyen a hisztikkel teli, anyagias világnak...

Szakember nélkül, nem hinném, hogy sikerül, mert itt komoly iránymutatásra van szükség.

Jól belehúztatok...

Egyrészt: mennyire készítettétek fel, hogy lesz kistesó, hamarosan érkezik, stb. ? Ezen ugyan már nem lehet változtatni.

(Az meg ki se derül, ha eddig ennyire masszívan egykét akartatok, hogy jutottatok el a négy gyerekes nagycsaládig.)

Másrészt: három éves. Dackorszak, hisztikorszak, féltékenykedés, oviba bekerülés. Amúgy sem ideális korkülönbség, pont ezért. Vagy előbb, vagy később szerencsésebb lett volna, de ugye ezzel is már elkéstünk.

Elkényeztetni egy gyereket, főleg ilyen mértékben!, akkor se tanácsos, ha tényleg körülötte forog a világ, mindenre van pénz, és nem lesz soha kistesó. Később legfeljebb a szátokba lép, ha nem kapja meg a vágyott mobilt, lopja a pénzetek, ész nélkül költekezik, sok tízezres mobilszámlát csinál szemrebbenés nélkül, stb. Mindennek van határa, és ezek a határok itt baromira nem lettek meghúzva.

Az a nagy büdös helyzet, hogy nálatok eddig a gyerek volt a főnök, ti fogadtatok szót neki, és nem fordítva. Ezt kéne nagyon gyorsan orvosolni. Nem lesz egyszerű, sok lesz a sírás, (mindkét részről), veszekedés, és nagyon-nagyon következetes, összetartó szülői magatartást igényel.

Tehát ha egy nagyi is úgy gondolja, hogy jajj, de csak egy kicsit szabad, mi baj lenne, akkor már ba.szhatod az egészet.

Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan éreztetni kell vele, hogy őt pont úgy szeretitek, mint a tesó érkezése előtt.

Viszont pont most álltok neki annak, hogy másképp viselkedjetek a gyerekkel, mint eddig. Ezt neki állati nehéz lesz megérteni, elvégre csak három éves.

Neki az ajándék, ha megkap dolgokat, ha mindent megvesztek: ez a szeretet kifejezése, a mértékegysége, a kimutatása.

Ezt kell valahogy átprogramozni: hogy a szeretet kimutatjuk összebújással, puszival, kedvességgel, együtt töltött idővel is. Nem csak ajándékokkal.

Most gondolkodj egy kicsit az ő kis fejével.

Eddig mindent lehetett, mindent szabad volt, mindent megkapott.

Jött egy kistesó, akit ő nem akar. (Legalább is a leírás alapján most így tűnik.)

És akkor anyu, apu, és a nagyszülők is megváltoznak, és már nem akarnak ajándékokat adni. Biztos, hogy már őt nem is szereti senki, csak a kistesót.

Innen kéne eljutni oda, hogy békés, kiegyensúlyozott család legyetek.

Szóval szakértőt keressetek. Pszichológus, családterápia, családgondozó, meg minden, amit csak megengedhettek magatoknak.

Őszinte véleményem szerint neked is pont jókor jut eszedbe ezen agyalni. Eső után köpönyeg.