Panelben gyerekkel hogy bírjátok?

Nagyon rossz volt. Főleg hogy a szomszédokat zavartuk. Nyáron nyitva az ablak, a kicsi meg vagy 20x felkelt, és azt hallgatni minden szomszédunknak, hogy sír...

De ők is zavartak minket. Húsklopfolás, ugrálás, focizás a házban, a konvektor pattogtatása, veszekedések, verekedések, zenehallgatás max hangerőn... elviselhetetlenné tettük egymás napjait, főleg a hétvégéket.

#16, köszi, én se értettem, hogy lehet.

Mondjuk egy csipkefüggöny nem segítene? Azon se igazán lehet belátni, de te kilátsz.

Panelben lakunk 2 évessel, nemsokára születik a második baba. Én nem utálom, persze ha hirtelen meggazdagodnánk, valószínűleg elköltöznénk, de teljesen jól megvagyunk mos a lakásban.

Azért amiket írsz, annak egy része a paneleknek csak kis részére igaz... Benézni csak a legalsó szintekre lehet, ez tény, hogy zavaró, én pl. emiatt sose költöznék földszinti lakásba. De őszintén, szerintem ez pont családi házaknál nagyobb probléma. :D A panellakásoknak csak egy nagyon kis százalékába lehet az utcáról belátni, családi házak között viszont sok olyan van, ahol nincs kertrész az utca és a ház között, és simán belátni az utcáról. Szóval ez nem panel/nem panel probléma, mindegyik háztípusnál van ilyen is, olyan is.

A zaj is egy érdekes kérdés. Igen, szoktuk hallani a szomszédokat, de azért nem egész nap, és engem pl. jobban zavar, amikor vidéken vagyunk a szüleinknél, és ugatnak a kutyák. Múltkor is az egyik rákezdett hajnali 5-kor, és az egész utcában követte a többi kutya, percekig óriási hangzavar, ez rohadt idegesítő nekem. Persze van, aki panelben hajnalban ordibál, de azért ez ritkább, mint vidéken a kutyaugatás. Az utca zaja, meg a beszélgetés pedig a családi ház mellől is behallatszódik a házba... jobban, mint hozzánk, a panel 8. emeletére, ahol konkrétan semmit nem hallok az utcai beszélgetésből, csak ha ordítanak, de az nagyon ritka. Szóval ezt sem a panel problémájának érzem, aki olyan környéken lakik, pl. forgalmasabb utcában vagy épp kocsma mellett, az családi házban is bőven kap a zajokból.

A babakocsi cipelés is függ sok mindentől. Sok helyen van tároló, vagy lift, vagy mindkettő. Nálunk nagy lift van, simán befér a babakocsi, meg mellette az egész család. Elhiszem, hogy nálatok nincs lift és tároló, de ez sem az összes panelre igaz, szóval nem lehet így általánosítani.

A gyereket rosszabb időben akkor is fel kell öltöztetni, ha csak az udvarra küldöm ki őt, nyáron meg a panel miatt sem adok rá plusz ruhát, csak egy cipőt... szóval ezt sem érzem nagy problémának.

Szóval mi így "bírjuk". Szerintem ez rengeteg mindentől függ, milyen környéken laksz, hányadik emeleten, van-e lift, van-e tároló, milyenek a szomszédok, mekkora a lakás, mihez vagy szokva... pl. ha előtte egész életedben kertesben éltél, akkor nyilván nehezebb megszokni a panelt.

Még valami, pont azért, mert nálunk a lemenetel is "program", a mi kisfiunk rengeteget van kint, a szabadban, délelőtt és délután is mindenképp kint vagyunk, és olyankor változatos tevékenységek vannak, van amikor a közeli erdőbe megyünk, van amikor a parkba futóbiciklizni, van amikor játszótérre, vagy csak úgy sétálni, stb. Kisfiam imádja ezeket. Viszont több kisgyerekes családot ismerek, ahol az udvar miatt nem nagyon járnak el otthonról, "mert úgyis ott az udvar", csak kiküldik a gyerekeket az udvarra, de hamar megunják, fél óra múlva jönnek be, stb. Lehet, hogy mindig ott van az udvar és elérhető, de sokan ezt nem használják ki, mert a gyerek megunja és inkább bent kuksol.

Most nem a panelek mellett akartam érvelni, ahogy az elején írtam, ha lenne pénzünk, valószínűleg mi is vennénk kertes házat, mert rengeteg előnye van annak is. Csak a másik oldalra akartam rávilágítani, hogy azért megfelelő körülmények között a panel sem ördögtől való, és szerintem igenis megvannak az előnyei annak is. :)

Miért hazudozol? Ez mire jó?

Benéznek az ablakon, de van alsó szomszéd. Hosszú 10 lakásos folyósó.....

Stb

Én szeretnék már kertesbe menni, de nem utálom. Megvannak az előnyei, ahogy írták is.

Ezért jól megválogatom, milyen legyen az a kertes.

(Férj nálam sem a fűnyírós típus, ha költözünk, pici kert kell, mert szerintem rám marad. Nem baj ez, csak figyelembe kell vennem, ha elhatározom magam.)