Hogyan lehet megoldani a dolgokat 2 kicsi gyerekkel?

Nekem nagy a korkülönbség a gyerekek között de a hugomnak 18 hónap van a két gyerek között.

Először megijedt, hogy mit fog csinálni két gyerekkel.

A nagyobb nagyon hisztis és hasfájós volt az elején. Azt hitte, hogy a másik gyerek is ilyen lesz. De nem.

Most 7 hónapos és nagyon jó kisbaba. Kicsinek is nagyon nyugodt volt. Sőt a nagy nagyon anyás de nem féltékeny. Jól elvannak ketten. Játszik a kicsivel mindig.

Az esti rutin nekik is hasonló de apuka ott van és addig a kicsivel foglalkozik. Nem tesz különbséget. Én sem. Nekem a nagy 9 éves a kicsi 8 hónapos. Ugyanúgy szeretem őket. A nagy nagyon féltékeny nálunk így vele több időt kell töltenem hétvégén. Hétköznap is sokat foglalkozom vele. A férjem vigyáz a kicsire és addig bemegyek hozzá a fürdőbe, beszélgetünk, játszunk. Ha elalszik a kicsi együtt tévézünk. Az elején nehéz volt de most kialakult már a helyzet úgy tűnik és marad is így.

"semmi időm nem lesz a nagyobbal foglalkozni"

Jól látod. Az első pár hónapban nem lesz, előbb össze kell rázódni, új rutint kialakítani.

"a fiam nagyon anyás"

És még féltékeny is lesz.

"Esetleg a kicsivel jobban besegített az apuka? "

Esetleg a naggyal is besegíthet. Hogy ne kelljen szétszakadni.

"bárki mást úgy szeressek, mint a fiamat"

Míg meg nem született a kisebb, én is így éreztem. Amikor terhes voltam, folyton azon aggódtam, hogy jaj, hogy csináljam majd, hogy a nagy ne sérüljön. Jaj, hogy fogja fogadni.

Megszületett a kisebb és rögtön átment ez abba, hogy jaj, hogy csináljam, hogy mindkettő a lehető legjobbat, legtöbbet kapja (belőlem).

Nekünk 4 éven belül született 3 gyermek. Először kicsit 2 év alatt, másodszor pedig picivel 2 év feletti korkülönbséggel.

Mindig volt egy kis aggódás a következő előtt, hogy fog vajon beleférni amikor úgy tűnt a már meglevő egy (aztán meglevő kettő) kitölti minden időnket. Aztán valahogy mégis sikerül. Féltékenység abszolút nem volt, talán mert annyira együtt nőnek, hogy azt se tudják milyen mikor csak ők egyedül vannak, illetve mindegyikkel foglalkozunk külön is.

A legnagyobb is csak tavaly szeptemberben lett óvodás korú, de ugye a járvány miatt alig járt, most se jár, így otthon van mind a három feleségemmel. Én nyilván akkor tudok segíteni ha otthon vagyok, tehát hétköznap esténként, esetlegesen éjszaka és hétvégén illetve mostanában a járvány miatt néha van home office is nekem.

De ki hogy érzi. Nekünk így jó, másnak meg az 5-10 év korkülönbséggel jó vagy nem is vállal több gyereket. Nem vagyunk egyformák.

2évest terveztünk, 2és fél lett (1 babát elvesztettünk).

A naggyal próbálok annyit foglalkozni, amennyit csak lehet. Eddig ugye csak ő volt, megszokta. A pici viszont nem szokta meg, így könnyebben alkalmazkodik. A nagyot bevonom mindenbe, játekosan főzünk, takarítunk, stb...

Sosem volt féltékeny.

Ferjem reggeltöl estig dolgozik, gyakorlatilag én vagyok csak a 2 gyerekkel, segítseg nélkül. Megis mindig van főttkaja, rend... sosem volt nehéz ezeket csinálni.

Bevásárlás, ügyintézés is 2gyerekkel megy. A picit magamrakötöm, a nagy meg sétál mellettem.

Ha tenyleg minden kötél szakad, akkor viszem el anyáéknak a nagyot egy kis időre. Erre 1x volt példa.

Enidőm akkor van, amikor együtt alszanak délbe. Hal isten összehangolódtak.

Én ennél jobbat nem is kívanhatnék, úgy érzem.

Igez körmöshöz, fodrászhoz stb nem járok. De nem is hiányzik, megoldom magamnak.

A kikapcsolódas se probléma. Barátnőmnek is van gyereke, korban az én kettőm közé esik. Így tök szuper babás programjaink vannak.

4hós a pici. 2hónap múlva 3 a nagy.

Sajnálok mindenkit, aki hány a 3as válaszomtól, magánban írogat és lepontoz.

Nem a lepontozás miatt, hanem hogy ennyire szegényes egysíkú és érzelemhiányos az élete.

Baromira sajnállak, hogy nem tapasztaltad meg ezt a gyermekeid kapcsán.

Bár nekem nincs gyerekem, de a családi körömben van, akinek van, picit több mint 1 év korkülönbséggel. Sokszor szenvedés.

Ha jót akarsz magadnak, várd meg, míg a nagyobb fel tudja fogni, hogy a kisebbnek nagyobb szüksége van rád éppen.