A téma adott: gyerekvállalás. Miért? Minek? Megéri manapság?

Nagyon szeretném tudni, hogy a történelem során mikor volt olyan jóléti társadalom, amikor ideálisabbnak lehetett tekinteni a gyerekvállalást, mint most!

Nagymamám a Ceausescu diktatúra alatt élt és tanult orvosnak. Akkoriban az egyetem alatti (még egyszer: orvosi egyetem, nem levelező akármicsoda) gyerekvállalás természetes volt, de még anyukám korában is, aki szintén ott élt és járt ki szintúgy egy orvosi egyetemet, volt olyan évfolyamtársa, akinek államvizsgára már 2 gyermeke is volt. Lássuk csak: egyetemre jár még, ergo nyilván nincs semmi egzisztenciája, eleve egy Ceausescu alatti Romániáról beszélünk, amikor a nép fele éhezett, nem voltak vitaminok, válogatni az élelmiszerek között természetesen nem lehetett, az ember örült, ha valami került az asztalra. Egyetem elvégzése után ugyan nem maradtak otthon a szülőkkel, hanem a rendszer kirakta őket, ahova éppen gondolták. Nem úgy, mint most, hogy ha úgy tartja kedved mész ide vagy oda, nagymamám egy echte román térségre lett az 1 éves csecsemőjével kidobva egy kis faluba, nagypapám még egyetemen 300 km-re (és az akkori 300 km nem olyan volt, mint most, hogy felcsücsülsz a vonatra és 3 órán belül ott vagy). Gondolhatod, hogy magyarként mennyire volt népszerű egy csak románokkal teli környéken, nem beszélve arról, hogy egy egyedülállónak látszó nő gyermekkel akkoriban nem volt valami népszerű szituáció, érte is rengeteg atrocitás. Ez a 60-as évek.

Mi is volt előtte? Világháborúk, nem? Gondolom az megint nem volt egy ideális korszak, amikor nyugodtan merték az emberek potyogtatni a gyerekeket, mert olyan jó lét volt és nem kellett attól tartani, hogy mikor viszik el a 18 éves fiad a frontra.

Az előtte lévő korszakról meg ne is beszéljünk: mikor volt lehetősége az egyszeri parasztembernek tanulnia, kitörnie a szegénységből? Mióta tartunk ott, hogy nem kell rettegnünk attól, hogy a 7 gyerekemből hány is marad életben? Mióta beszélünk 60-70 éves átlag élettartalomról? Mióta tudom kontrollálni, hogy hány gyermekem is legyen és azok nagyjából mikor (vagy legalábbis mikor ne) szülessenek meg?

most halt meg egy 29 éves fiatal zenész betegségben, ilyenkor mindig rádöbbenek hogy mennyire rövid és kiszámíthatatlan az élet, mennyire semmi sem számít csak a jelen.

végleg elengedtem azt a dolgot hogy azon görcsölök, hogy nincs saját házunk, hogy nem sikerült ennyit meg annyit félretenni, stb, mert csak az számít ami most van. 29 éves vagyok, van egy gyönyörű gyermekünk, van egy biztos albérletünk szerződéssel, biztos munkánk, ha esetleg megszorulnánk anyagilag, eladhatjuk a járműveinket, de szerencsére van tartalékunk is, szóval most már nem érdekel egyáltalán az az elmélet hogy csak akkor szabad gyereket vállalni ha már minden megvan. eddig mindig mindent megoldottunk a párommal, mert nem egyszer voltunk már szorult helyzetben, de minden mélypontról sikerült felállni. ha történik egy nem várt változás az életedben, az csak új lehetőségeket szül, én ezt már megtanultam.

ezért egyáltalán nem kattogok már a pénzen, bőven van még időm dolgozni, és okosan gazdálkodva remélhetőleg tudok egy olyan indulótőkét adni a gyermekemnek, amit mi sajnos nem kaptunk meg. addig is meg csak a jelenre koncentrálok, nem fogom elrontani az életemet a kételyekkel és az idegeskedéssel. már nem izgat ki milyen drága dologgal halmozza el a gyerekét, "mert hogy ez szükséges" felkiáltással, én is megadtam neki mindent amire eddig szüksége volt, és ez ezután is így lesz, úgyhogy tovább nem vagyok hajlandó ilyen dolgokon stresszelni. az életet élvezni kell, amíg tart, és kész.