Miért volt régen elfogadható a verés? Mégis milyen szülő az aki képes megverni a gyerekét szíjjal vagy pálcával?

Én jó gyerek voltam. Mindig eljárszottam egyedül magamba, és tinikoromban sem voltam lázadó természet, önként mondtam le az osztály kirándulásról, mert csak az ivásról, meg cigizésről szólt, amint elment aludni a tanár. Tőlem meg távol állt mindkettő.

De ennek ellenére én is kaptam életemben 2x pofont, és nem lettem tőle lelki sérült ember!

És ha az én gyerek sem ért majd a szép szóból, akkor én is inkább adok neki anyait, ha másból nem fog érteni. A gyereket fel kell készíteni az életre, pl. hogy ne legyen veszélyes saját magára, illetve, hogy társadalomba kell élnie, tehát legyen tekintettel másokra is!

Hogy a gyerekverés mit okozHAT tipikus iskolapéldája a Szilágyi család

Ki mint vet, úgy arat.

16. Azért a kérdés nem a kézre legyintésről szólt.

Szerintem az a legtöbbünkkel megesett már, hogy rácsaptunk a gyerek kezére. De nem igazán hatékony és sikeres módszer.

Fegyelmezési spirálról nem tudom, hogy hallottál-e, de nekem ez jut eszembe az olyan gyerekekről, akiket "muszáj verni".

Én is harmincas vagyok, és az a tapasztalatom, hogy az én generációm teli van nevelési hibából adódó sérülésekkel.

Eleve egy erőszakosabb világ volt akkoriban, ha a gyerek valamit nem, vagy rosszul csinált meg, abból komoly baj is származhatott. Pl muszáj volt az 5 évesre rábízni a libákat, ha elbambult, ha az állatok elkószáltak azért, mert ő nem figyelt eléggé, akkor nem volt vacsora az asztalon. Vannak országok, ahol a mai napig az utcáról visznek el gyerekeket, sorozzák be őket katonának (golyófogónak, ha úgy tetszik). Egy háborús érában gondolhatod, hogy mennyire örült a szülő, ha a gyerek elcsatangolt, de mivel mind2 szülő állandóan az élelemszerzésért küzdött, nyilván nem volt kapacitás mindegyik pulyát folyamatosan pátyolgatni. De jöhetett akár vadállat is, itt Magyarországon is éltek anno farkasok, medvék. Ha úgy tetszik, tényleg az életével játszott a gyerek, akárhányszor helytelenkedett, adott pillanatban akár máséval is.

Persze az egy véglet volt. Mint ahogy a mai hozzáállás is egy véglet, amivel pont annyira nem tudok egyetérteni, mint azzal, ami akkoriban volt. Mintha csak valami divat lenne abból, hogy kinek ADHD-s, OCD-s, Aspergeres a gyereke, itt gyakorin is a szülők felének legalább van ilyen problémával küzdő gyermeke, ha valahol felmerül, hogy pl a gyerek rosszul tanul, az nem jön szóba, hogy hát lehet gyengébb képességű, lusta, nem szereti a tantárgyat, nem szereti azt az iskolát, sokkal előbb emlegetik, hogy biztos valami baja van, de nagyon szigorúan csak magasan funkcionáló, csak nagyon okos gyerekekről beszélgetünk. Szinte mindennap jön ide is olyan kérdés, hogy ma a gyerek nem nézett annyit a szemébe, mint máskor, földhöz vágja magát, nem eszi meg a tökfőzeléket, az tuti, hogy a válaszok között többségében olyanok lesznek, akik egyből valami rendellenességet sejtenek a háttérben, rohanni kell neurológushoz, pszichiáterhez, hogy egy gyerek ma neveletlen legyen, az elő nem fordulhat. Hogyha van egy vásott kölyök az osztályban, akkor az osztálynak kell őhozzá alkalmazkodni, pont azért, mert hát szegénynek valami baja van, de szigorúan nem fogyatékos, csak és kizárólag különleges és a többségnek kell a kisebbséghez alkalmazkodni, akár annak az árán, ha a többség nem tud emiatt az anyaggal haladni, esetleg agresszív viselkedést kell napi szinten eltűrniük, hiszen szegény gyerek nem tehet semmiről, amúgy is jár már kivizsgálásokra, ahol nyilván nem véletlenül nem jön ki semmi rendellenesség, de mint írtam, neveletlen gyerek, hülye szülő az ma nem létezik. Jobb lenne ez a hozzáállás? Nem, nem állítom, hogy a testi fenyítés hiányából adódik, inkább egyesek feltűnési viszketegségéből, meg nyilván sokkal egyszerűbb rákenni a gyerekre, hogy miért is viselkedik így, mint belenézni a tükörbe és szembe nézni a ténnyel: valamit iszonyatosan elcsesztem. Pedig utóbbinál még volna is lehetőség a változásra, mert ha megbélyegezik a gyereket, az egy életre hatással lesz a jövőjére. Egy szakmunkás vizsgán sem érdekel a kutyát sem, ha valaki lobogtatja az ADHD-s papírját, hogy ő nem bírja elviselni az ilyen számonkéréseket, de nyilván ezektől a zseniktől (mert persze mind az) többet vár az ember egy kőműves segédmunkás képzésnél. Tehát, amit rövid távon megspórol a szülő, azt hosszútávon kamatostul fogja visszakapni, de nyilván egyszerűbb azt mondani, hogy Pistike speciális (de csak annyira, hogy felmentse saját magát a felelősség arról, fogyatékosnak semmiképpen sem fogyatékos), minthogy belássa az ember, hogy mégsem sikerült eddig jó szülőnek lenni.

A kivételektől elnézést kérek, nem az ADHD (stb...) létezését vonom kétségbe, nem titeket akartalak bántani, pusztán úgy érzem, hogy nagyon megszaporodtak az ilyen gyerekek, holott nem tudok nagyobb boldogságot elképzelni, ha egészséges gyermekem születik.

24 azért ez ennél bonyolultabb. Értem mire gondolsz de amelyik gyereknek aspergere vagy bármilye van arra nem csak rámondják. Bár lehet tévedek és te jobban megállapítod egy gyerekről hogy miért ugy viselkedik ahogy, mint egy évtizedet végig tanult szakorvos. És én azt mondom inkább szűrjék minthogy jöjjön a pofon miért nem birsz tanulni. Van egy rokonom, az ő idejében még nem volt divat hogy figyeltek erre és felnőtt korára tisztult ki hogy diszlexiás gyerekként meg kapott ezért minden "jót".. ezzel csak azt akarom mondani hogyha már a két véglet között választunk inkább vigyék dokihoz minthogy elkönyveljék neveletlen korcs a gyerek.

Ameddig lehet én nem verek a gyerekemre. Egyszerűen amikor én kaptam sosem éreztem jogosnak nekem ez sosem volt tanító jellegű így felnőtt fejjel sem. Viszont párom mondta hogy igen ő néha megérdemelte és nem bánja. Szerintem ütés nélkül is lehet szigorúnak lenni és hatást gyakorolni a gyerekre. Az egyik tanárom volt olyan hogy mindenki felnézett rá, imádtuk annyira ért a gyerekek nyelvén a mai napig. Épp ezért amikor valakire rámordult azt mindenki megértette és elszégyelte magát. Persze nem mindenki pedagogus meg ilyen kaliber de o pl soha nem emelt kezet a gyerekeire nyílván ránk se mégis a legrosszabb gyerek is tisztelettudó lett nála. Mindegy. Egy szó mint száz nekem a pofon lesz a legutolsó eszközöm a gyerekem neveléséhez

Szerintem bizonyos esetekben nagyon is kell. Persze az erős túlzás, hogy egy rossz jegyért vagy mert mondjuk nem húzta le a cipőjét valaki, szíjjal meg érni, de lopásért, szemtelenkedésért, hazugságért, stb igenis kell. Egy életre megtanulja, hogy ilyet többet ne tegyen.

Nagyapám pl 12 évesen titokban el akart szívni egy szál cigit. Az anyja meglátta, majd este rákérdett, hogy nem-e cigizett. A válasza az volt, hogy nem, mire az anyja a nadrágszíjjal verte el. Azt mondta az egyik ütés azért volt, mert az egészségtelen cigarettával szennyezte az egészséges testét, a második meg azért mert a szemébe hazudott.

Nagyapám sosem vett többé cigarettát a szájába, de hazudni sem hazudott többet, még ha kárára is vált olykor.

28

Nem. Rendes, becsületes ember lett, felnevelt két gyermeket és három unokát. Gondoskodott a szüleiről, anyósáékról és a beteg testvéréről is a halálukig.

Miért lett volna alkoholista?

Mert az összes ilyen szíjjal vertem típus alkoholista lesz kb. Te vagy kamuzol vagy nagyapád az ezerből egy kivétel, kb annyi kivétel van.

Apámat is ilyen cigizés meg ilyenekért megverték anno szíjjal ennyi idősen, most 70 évesen is volt már hogy mattrészegen sírt és azt fújta miért kellett engem úgy megverni ilyenekért..

Na a mai 50-70es korosztály ezért lett alkoholista nemzedék, mert így neveltek gyereket.