Miért volt régen elfogadható a verés? Mégis milyen szülő az aki képes megverni a gyerekét szíjjal vagy pálcával?

6. Nem azért áll mellette, mert nem tud vele mit csinálni, hanem mert azt csinálja, hogy megvárja, amíg lenyugszik a gyerek.

Gondolom, pár évesről beszélhetsz, dackorszakban normàlis visítva földhöz csapni magát.

Különböző módszerek vannak arra, hogy hosszútavon csökkenjenek a hisztik és a kisgyerek érzelmi önszabályozást tanuljon amellett, hogy az önértèkelése és az akarata is megmarad.

Egyes helyzetekben a hiszti végének a kivárása teljesen adekvát választás.

Régen más idők jártak.

Minden napos volt a halál, a háborúk.. sokszor a 6-7 gyereknél az idősebb testvérek beszálltak a nevelésbe (és hát a gyerekek verekednek).

Akkoriban egy fiú gyereknek bírnia kellett az ütlegelést, nem nagyon bőghetett.

Kevesebb volt az értelmiségi, volt idő amikor bűntették ha valakit újságolvasáson kaptak.

A gyerekeket kiemelték az iskolából ha jó képességű volt és azok tanultak tovább.

Akkoriban még a tanár is verhette a gyereket.

Nem igazán volt elfogadott, sőt létező tudomány a pszichológia vagy a mai pedagógia.

Nem csináltak ám akkor se a felnőttek, se a gyerekek nagy ügyet a verésből.

70 éves apám amikor felemlegette h nagypapa ütlegelte, inkább csak azt nehezményezte, hogy a 20 évvel később született öccsét már miért felvilágosultabb szellemben nevelte.

Változik a világ, más a gyermeknevelési trend, már a nagyapám is másként kezelte a két fiát akik között 20 év korkülönbség volt.

Régen más volt a felfogás.

Régen az asszonyverés is elfogadottabb volt.

Ma már ez eldogadhatatlan és a gyerekeket se verve neveljük.

(hozzáteszem, akinek nem volt dolga soha olyan gyerekkel, akinek nem lehetett szép szavakkal elmagyarázni, hogy ne próbáld meg megölni magad naponta 3x, az ne okoskodjon arról, hogy kb. fegyelmezni se kell egy gyereket csak szeretgetni, ölelgetni meg szépen elmagyarázni a dolgokat)

7. Ez a "mini felnőttként kezelés" azért nem az igazi. Kisgyereknek irányìtásra van szüksége szerintem, nem arra, hogy a döntéshozásba egyenrangúként bevonják.

A verést én sem tudom elképzelni, hogy lehet. Főleg hidegvérrel, szíjjal verni... indulatból se jobb, csak azt még értem, hogy valaki nem tud magán uralkodni.

Nekem bármilyen büntetés is furcsa, én butaságnak tartom, gyerekkoromban sem kaptam soha büntetést, Anyu sem alkalmazott ilyet.

#15

vannak ilyen gyerekek, engem se kellett verni.

De akármilyen felvilágosultak vagyunk, egyszerűen muszáj elfogadni h vannak hevesebb vérmérsékletű gyerekek, akikek erőteljesebb irányítás kell.

Nem úgy értem h verjük szíjjal csak úgy...

de a folyamatos bántalmazás és a ráhagyok mindent között azért elég széles a fegyelmezési lehetőség

Van olyan gyerek, aki két megmagyarázom mondat után nem csinálja többet.

De van olyan gyerek, akinek rá kell csapni a kezére.

Aki ezt nem hiszi el, az kéretik elmenni önkénteskedni olyan helyekre, ahol gyerekekkel foglalkoznak.

Nem minden gyerek egyforma és azért mert van 2 tök nyugodt gyerekem, nem kellene az észt osztani azoknak, akik mindent megtesznek, de csak rá kell csapni a pelusra.

És itt nem a szíjjal verésre és a kék zöldre verésre gondolok!!!!!!!

Hát nem tudom nálam sosem jött be se a pofon se a leb.szás🤷🏼‍♀️ nekem ezzel csak negatív élményeim vannak, pedig tisztelettel és szeretettel vpltam aszüleim felé mindig úgyhogy remélem sosem kell majd hozzá folyamodnom.

Amit sosem felejtek el és anyámék mesélték hogy amikor anya 10en éves volt a szemész pupilla tágítót adott neki. Anyám nem látot ezért kapott egy pofont hogy ne hazudjon.. amikor megkérdezte öreganyám a szemészt akkor az orvos mamámtól kért bocsánatot és ez úgy volt felfogva hogy az orvos a hibás hogy ezért a gyereket meg kellett ütni. Anyámon látszott hogy 40 év elteltével is érzékenyen érinti még ha nem is mondja. Szóval ennyit a nagy múltról. Meg is látszik az idősebb generációkon hogy mindenért is ment a pofon meg körmös

Mi 30asok még értelmes nevelést kaptunk, nem vertek minket ok nelkül meg szíjjal meg véresre, de tudtunk hol vannak a határok és rendes ember lett belőlünk.

Szerintem mi leszünk azok akik egy szintén értelmes generációt fogunk nevelni.

Nem fogjuk ütlegelni a gyerekünket, de nem is lesz megengedve minden, hogy egy kis szörnyeteg legyen a gyerek.

Mi leszünk az arany középút a majomszeretet és a kemény fegyelem között.