Régen miért hitték azt hogy a verés jó nevelési módszer? Hogyan bírták ki a gyerekek akiket szíjjal vagy pálcával vertek?

Apámat így nevelték fel. Annyira nehéz volt ezt elhinnem a nagyszüleimről, akiket jobban szerettem mindennél. Az a legfurcsább, hogy apám szerint rendben van ez így és szinte boldogan nosztalgiázott mikor miért és hogyan "kapott ki". Rettenetesen hirtelen haragú ember lett belőle. Folyamatosan veszekszik, soha semmi nem jó, mindenki rossz, csak ő a jó. Gyerekként én is rengetegszer kikaptam, sokszor semmiségért is. Most 30 évesen rengeteg dologban látom őt magamban. Ahogyan reagálok bizonyos helyzetekre... Ugyanúgy felkapom a vizet.. Van egy 1 éves lányom. Nem tudom elképzelni és nem tudom megérteni, hogy lehet egy ilyen védtelen, szeretetteljes embert bántani. Soha nem bántanám. Pszichológushoz járok és rengeteg könyvet olvasok, amit ő ajánlott, hogy nehogy olyanná váljak mint apám női kiadásban.

Apám most a lányommal akar engem féltékennyé tenni, hogy éreztesse velem milyen mikor a saját gyerekem jobban szereti a nagyapját mint engem,azok után hogy jobban szerettem a papámat (8 éves voltam mikor elhunyt). Egyszer azt mondta, hogy reméli, megtapasztalom még milyen amikor igazán összevernek, hogy érezzem a különbséget, hogy amit tőle szenvedtem el az semmi.

(Van egy öcsém, rá soha nem emelt kezet)

Mert a gyerekek többsége a félelemtől csendben maradt, elnyomta magàt, szorongó lett, vagy sunyi megjátszós, aki ha nem láthatta senki terrorizálta a többit.

Ha látszólag rendben van a gyerek, csendes, szabálytartó akkor “jó”.

A piros hely gyorsan meggyógyul, elmúluk, a véraláfutás is hamar felszívódik.

Nekem is volt ilyen remek beszólása apámnak, neki jobban fájt a pofon, amit nekem adott, nézzem meg, a tenyere pirosabb, mint az arcom..

Egyik rokonom, 80 fölött van, egy nagy pofonra emlékszik, amit az apjától kapott, mert nem tanult semmit. Hálás utólag, mert egyből megjött az esze. Sokra is vitte az életben, sosem volt agresszív.

Nem értek egyez azzal, hogy minden verés rossz. Ha nem vadállat szülőkről beszélünk (attól, hogy régen hamarabb eljárt a szülők és a tanárok keze még nem voltak vadállatok), akkor szerintem teljesen helyén van. Semmivel nem lettek agresszívek, akik kaptak nyaklevest, mint ha megnézzük a mai fiatal felnőtt generációt... Ezt úgy mondom, hogy rajtam egyetlen egyszer alkalmazott fizikai bántást az amúgy szinte "birkatürelmű" apám, mikor anyukámmal valami nagyon szemtelenül viselkedtem. Apám megfogta a karom, hátracsavarta és úgy zavart fel a szobámba. Megérdemeltem.

Bár nem végeztem ilyen kutatást, a szíjjal verés szerintem szélsőséges volt régen is. Családomban nem hallottam, hogy bárkit azzal vertek volna - pofon az igen, de nyilván az sem gyakran. A pálca iskolában más. Körmöst kaptak. De lehetett is tanítani, nem jutott senkinek sem eszébe leköpni vagy megkéselni a tanárt...

Sajnos sok gyereknél ez az egyetlen hatékony módszer. Erre az egy dologra hallgatott a kétszer bukott, túlkoros, az egész osztályt terrorizáló gyerek is. Zengett az iskola az üvöltéstől de a tanárnőt nem hatotta meg. Csak úgy táncolt a pálca a srác csupasz fenekén, ütésről ütésre jutott el a kérés a tudatáig. Utána pár hónapig nyugtunk volt.

Ma nem lehet, mert sérül a lelke, meg figyelemzavaros hiperaktív, de a mi normálisan viselkedő gyerekeink tanuláshoz való jogáról egy büdös szó sem esik.