Mit tehet az akit elhagy aférje egy 2 éves kislánnyal és egy 8 hetes pocaklakóval?

Köszönöm azoknak akik értenek és mellettem vannak.Még annyit leírok mégegyszer, hogy a Gyed akkor jár ha 2 éven belül meg van a 365 nap ledolgozott munkanapja valakinek.Mikor haza költöztünk kész volt a szép házunk, nem sokat gondolkoztunk rajta, hogy szülessen egy gyermekünk. Nem is volt mire várni. Hamar terhes is lettem. Ahogy haza jöttünk bejelentkeztem a munkaügyre mint álláskereső, gondoltam dolgozok amennyit tudok ha esetleg találok munkát.De nagyon hamar teherbe estem aztán kórházba kerültem vérömleny volt a hasamban fenyegető vetélés miatt nem is dolgozhattam volna még ha akartam volna sem de nem is kellett, meg a gyedre jogosult lettem volna a munkaügyi központ lett volna a kifizetőhelyem. Csakhogy a kislányom meghalt 5 napos korában. Még bek telt le a 6 hetes gyermek ágy mikor elmentem dolgozni. 3 hónapot dolgoztam utána terhes lettem. Vele is veszélyeztetett voltam így a dokim tanácsára táppénzen voltam még pár hónapig. Összesen ez a munkaviszon 7 vagy 8 hónapig tartott aztán lejárt a szerződésem és nem hosszabították meg ami érthető az ő részükről hisz nem mentem volna már vissza dolgozni. Ebből adódik az, hogy azt az évet amég az első babámat vártam nem dolgoztam és így kicsúsztam abból a 2 éveből, ugye a gyedre akkor jogosult valaki ha 2 éven belüp van meg 365 nap ledolgozott munkaviszonya. De ez minket a férjemmel nem érdekelt, mert az, hogy újra gyermeket válaljunk a veszteségünk után nagyon nem pénz kérdése volt akkor. Szóval az, hogy én nem vagyok gyedre jogosult az nem azért van, mert én lusta vagyok vagyok, vagy mert felelőtlen vagyok hanem mert ilyen helyzetbe kerültem a lányom halála miatt. Persze dolgozhattam volna után még 1 évig ahelyett a pár hónap helyett, de ahogy írtam is akkor az, hogy gyermeket vállaljunk nem péz kérdése volt és nem is érdekelt akkor a gyed csak az, hogy egy másik kisbaba új értelmet adjon az életünknek. Mégegyszer köszönöm azoknak akik mellettem vannak és megértenek.

Kedves 68-a!igen én is azt veszem észre, hogy sok itt a túk "okos". Azért nem írtam problémákról, mert annyira nincsenek is. Persze néhe veszekedtünk. De ezeke csak a hétköznapi "vidd a szennyesed a szennyestartóba" meg "elegem van a kupiból" téma ami azért szerintem sok kisgyermekes családban folytonos vita. Eléggé eltávoldtunk egymástól a gyerek miatt is meg ez a vírus helyzet is rátett azthiszem. Hiszen ha akarnánknis nem is nagyon tudnánk elmenni sehova közösen. Persze azért jártunk ide-oda de elég kevésszer. De én úgy gondolom, hogy ezek még simán bele férnek és nem olyan gondok amiken nem lehetne változtatni. A babát is ő akarta leginkább.Én még vártam volna a tesóval, annyira nem éreztem, hogy itt az ideje de végülis nem zavart, bele mentem. Első együttlét után terhes is lettem. Dec. 24-én teszteltem pozitívat de nagyon halvány volt. Mondtam a férjemnek hogy nézze meg. Egész nap nem akarta megnézni mire nagynehezen rávettem. De látszólag nem örült a dolognak annyira. De nem is tűnt úgy, hogy nek akarná a babát. Engem nagyon elhanyagolt mostanában. Fájt, de úgy voltam vele, hogy ez csak egy ideiglenes időszak és majd ha kimegyünk a télből meg a vírusból biztos javul majd a helyzet. De szilveszterkor össze vesztünk és akkor kezdódött ez az egész kálvária ami most van. Mondta, hogy elmegy, elköltözik. Még azon a héten elment ügyvédhez a válás miatt, közölte, hogy vetessem el a babát meg elkezdett egyezkedni a házzal és az ingóságokkal kapcsolatban. Elég gyors volt ez nekem. Nem is értem még most sem, hogy hogy jutottunk el ideáig. Mióta elment minden nap felhív többször is. De állítása szerint nem hiányzom neki. De rajtam kivül minden. Azt mondta hiányzik neki a gyerek, a ház, a komfort ami itthon volt, hogy mindig rend volt, tisztaság, volt főtt étel, meleg és minden ami az ő komfortját jobbá tette. De mondtam neki, hogy ezeket mindet én tettem meg érte és szívből mert szeretem és igen sajnos én is sokszor fáradt vagyok és volt, hogy emiatt is néha eldurrant az agyam mondjuk egy otthagyott tányéron az asztalon vagy ilyesmi. Mióta elment nagyon rosszul néz ki. Szakállat növesztett és a haja is nagy és rendezetlen. Látszólag fáradt és nem érzi jól magát amit el is mondott nekem. Nem tudom mit keres vagy mire vágyik. Tegnap beszéltem vele utoljára. Mondtam neki, hogy én ugyan úgy szeretem őt mint 8 éve és, hogy hiányzik és a babát sem szívesen vetetem el. Mondtam neki, hogy nek azt várom, hogy most egyből vissza jöjjön de fogalkozhatnánk egymással többet. Járjunk el randizni, töltsünk több időt egymással és a többi majd jön magától. Erre azt felelte, hogy neki most időre van szüksége de el akar válni. Mondtam neki, hogy elfogadom ha így szeretné, de nekem az nek fér bele, hogy minden nap telefonálgatunk, meg minden nap el is jön, de ő amúgy nem akar tőlem semmit. Nekem ez most elég magas így úgy döntöttem amit el is mondtam neki, hogy minimálisra veszem vele a kapcsolatot és kizárólag csak a kislányunk miatti fontos dolgokról fogok vele beszélni másért nem.