Nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e gyermeket vállalni, az idő pedig csak telik...mit tanácsolnátok?

#24

Dehogynincs, 4 evig szedtem fogamzasgatlot, 1 evig nem volt ciklusom, mikor abbahagytam, az elso orvos, akinel jartam szinten ugy akart kezelni, ahogy te irod. Aztan a harmadik mondta, hogy dieta kellene (a paleolit dietat ajanlotta), ami utan 3 honappal vegre megjott, es azota is rendszeres a babavaros es szoptatos idoszakokat leszamitva. Emellett hormontornat is kezdtem (aviva torna), tunetmentes vagyok mar 8 eve, ket gyerekem van. (Amikor abbahagytam a fogamzasgatlot, meg en sem akartam gyereket).

A fo kerdesedre: en ugy latom, a ferjed sem forszirozza annyira a dolgot, es te sem vagy megveszve erte. Nalam a masodik gyerek elott volt ilyen dilemma, illetve most is, hogy legyen-e harmadik. Egy gyerek is embert probalo, de mi imadjuk oket a ferjemmel, es mindegyik elott mind a ketten szobahoztuk sokszor, es vartuk, hogy sikeruljon. A turelmunk es energiank nekunk sem vegtelen, es a ferjem nem megyjatszoterre sem, ahogy ot sem vitte az anyukaja, mert mar o sem szerette, helyette kirandultal, bicikliztek, setaltak, a ferjem is ezt csinalja a gyerekekkel. Nagyon faraszto, es sokszor ugy erzem, sosem lesz vege a kialvatlansagnak, vagy hogy egy teljes napon at azt csinaljak, amit szeretnek. Aztan latom a 4,5 eves gyerekem, akivel mar sokkal konnyebb, es tudom, hogy a kicsivel is elfog ez mulni.

Mi eredetileg 35-ig be akartuk fejezni a gyerekvallalast, es ugy mar a harmadik nem fert volna bele, de egy kozeli csaladtagunk meghalt, es akkor jottunk ra, hogy ki fog nekunk maradni? Nyilvan a gyereket “onmaganak szulom”, nem azert, hogy engem szorakoztasson idos koronban, de valahogy a tudat, hogy itt leszunk egymasnak, megha messze is laknank egymastol nekem sokat jelent. Csak ket ver szerinti szulonk el a ferjemmel, o is, es en is elvesztettuk az egyiket, szoval nalunk ez is benne van.

Es kicsit ugy vagyok az elso par nehezebb evvel, mint a szulessel, hogy vegigcsinaljuk a nehez reszet, tulleszunk rajta, es utana mar kifejezetten fogjuk tudni elvezni is. Meg azert mindig nem tudom, lesz-e meg egy gyerek. De enilyen kerdesekben a szivemre szoktam hallgatni. Ha eltekintesz az objektiv ervektol, akkor a te szived mit sug?

Szerintem tök sokat voltatok már kettesben a férjeddel, sok szép dolgot megéltetek, biztosan nagyon boldogok lennétek egy csemetével.

- Ez olyan egy bődületes marhaság, mint annak a rendje! Olyan nincs egy párkapcsolatban, hogy tök sokat voltatok már kettesben! Ez hülyeség. És nem állíthatod biztosan, hogy boldogok lennének-e egy gyerekkel.

#33

Nem érted meg, hogy nem az anyagi helyzettel van gondja? Attól fél, hogy megváltozna a párja és a közte lévő viszony rossz irányba. Olvasd el a kérdést és fuss neki még egyszer!

"Belefér-e hogy kevesebbet fogsz keresni"

Ez már nem lesz igaz. Jövő nyártól a CSED összege magasabb lesz mint előtte a fizetés volt és ezen felül jár még adókedvezmény és családi pótlék is.

Igaz, ez csak az első 24 hét, utána meg a többség rájön, hogy nem a pénz a legfontosabb. Akinek meg igen az bölcsibe adhatja és dolgozhat újra.

"Sokan válalnak babát a 30 éveik végén 40es éveik elején minden gond nélkül."

Ez igaz. Sokan pedig már nem esnek teherbe a 30as éveik végén, 40-es éveik elején, esetleg tele lesz komplikációkkal az egész vagy esetleg beteg gyereket hoznak össze. A biológia leszarja az uralkodó társadalmi szemléletet, a gyerekvállalás ideális ideje egyszerűen nem 40 környéke.

Én pontosan ugyanúgy éreztem, mint te. De szó szerint.

Nekem rettentő szürreális módon egy fiatal közeli ismerősöm tragikus hirtelen halála ütötte be az ösztönt. Váratlanul halt meg balesetben és hiába volt karrierje, dolgozott sok dolgon, hobbi stb hirtelen realizáltam hogy ezek a dolgok semmit nem jelentenek, amikor meghalsz. Egy db statisztikai pálcika leszel és az égvilágon senkit nem érdekel ki voltál, mit dolgoztál, mi volt a hobbid vagy mennyi pénzed volt.

Biztos furán hangzik, de akkor esett le, hogy én így nem akarok meghalni, át akarom adni az életem fontos dolgait valakinek, a szeretetet, hogy ha egyszer el kell menni, akkor ne én legyek az, akinek egy karton dobozba összekaparják a kollégái a személyes holmiját és egyébként nem tudják mi legyen vele, hanem legyen egy családom, akik szeretettel gondolnak majd rám és arra aki voltam.

Ezután elég gyorsan beleugrottunk férjemmel a babavállalásba és mai napig is úgy vagyok vele, hogy minden nehézség, minden szörnyű nap, minden hiszti, minden dacos visítás megéri. A mi kapcsolatunk pl egyáltalán nem lett rosszabb tőle, tehát az sem igaz, hogy mindenképp mindent tönkretesz a baba.

Úristen! De hülyék itt egyesek!

Attól, mert szülsz egy gyereket, még nem biztos, hogy nem vesztek össze és nem költözik el, még nem biztos, hogy szerető család maradtok. Te magyarán azért szültél egy pulyát, hogy valaki emlékezzen rád, és "átadd" az életed, és eltemethessenek. Ez merő önzés. Nyilván a tudatlanoknak minden pénzt megér minden egyes rossz nap a gyerekkel, de hidd el, hogy így is úgyis lenne temetésed, mert föld felett még senkit nem hagytak. (És az se biztos, hogy a gyerekeid elmennek majd a temetésedre, vsgy egyáltalán álljak a temetésedet, mert semmi nem biztos, csak a halál és az adó.)