Nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e gyermeket vállalni, az idő pedig csak telik...mit tanácsolnátok?
29 éves nő vagyok, 10 éve vagyok együtt a férjemmel, 1 éve vagyunk házasok. Ő 33 éves. Ha 20 évesen megkérdezték tőlem, mikor szeretnék majd gyermeket, rendszerint azt válaszoltam, hogy majd 27-28 évesen kb. Hát, az a nagy helyzet, hogy vártam a napot, amikor úgy ébredek fel, hogy "igen, most jött el a pillanat, hogy gyermeket szeretnék, vágjunk bele!", de ez azóta sem jött el.
Nem arról van szó, hogy nem szeretnék legalább egy közös gyermeket, mert ha abba gondolok bele, hogy nekünk sosem lesz gyerekünk, elszomorít a gondolat, hogy mi ezt nem tapasztaljuk meg. Mert csodálatos dolog lehet, rengeteg addig ismeretlen érzést él meg az ember, gyönyörű, életre szóló pillanatokat stb...Rengeteg pozitívumot tudnék mondani, hogy miért jó, ha az embernek gyermeke van. De egyszerűen félek.
Az egyik fő félelmem, hogy betegen születne a gyermekem. Ettől rettegek, bár nincs orvosilag indokolt okom rá. De hallani szomorú történeteket, hogy ennek ellenére valakinek mégis...
A másik pedig csak úgy általánosan, hogy féltem a kettőnk kis életét, jól megvagyunk ketten, mi lesz, ha utána, ha már itt van a gyermek, visszasírjuk a korábbi életünket? Van ilyen egyáltalán? Most nem 1-1 nehezebb napra gondolok, hanem hogy valaki teljesen megbánta, hogy gyermeket vállal. Mivel nem tudom pontosan, hogy mit vállalnék, nem tudok dönteni sem. Félelmetes, hogy "soha többé" nem leszünk ketten a férjemmel. Valahol érzem, hogy nem szeretném gyermek nélkül leélni az életem, szeretném megtapasztalni az anyaságot, de mégis bizonytalan vagyok. És így talán nem is szabad belevágni...csak ha az ember teljesen, tiszta szívéből akarja azt a gyereket. Az idő telik, lassan tényleg döntenem kell, ha nem döntök, az is egy döntés lesz előbb-utóbb...el tudom képzelni magam örömkönnyek között is a pozitív terhességi tesztet látva, de totál pánikban is...furcsán keverednek bennem a dolgok.
Plusz megrémít egy-egy anyuka beszámolója, aki úgy ír a gyerekes létről, mintha a pokol legmélyebb bugyrában élne nap, mint nap. (Pl "Vulgáris anya" a Facebook-on, de nem ő az egyetlen.) Értem én, hogy nem szabad tabuként kezelni a nehézségeket sem, de tényleg létezik, hogy valakinek ennyire szörnyű lesz az élete gyermekvállalás után? Ez megrémiszt.
Sok mindent tudnék még ezzel kapcsolatban írni, de nem szaporítom tovább a szót. Ha valaki járt már hasonló cipőben, annak örülnék, ha írna, hogy hogyan döntött végül, de bárki tanácsát szívesen fogadom. Természetesen nem a válaszok alapján fogok döntést hozni, csak jól esne egy kis eszmefuttatás a témával kapcsolatban.
válasza:A macskás résznél nagyon magunkra ismertem... :D
Nagyon hasonló voltam én is. Fiatal koromban azt mondtam volna, 27-28 évesen már akarok gyereket. Máshogy alakult, akkor ismertem meg a férjem.
Utána élveztük a kettesben töltött időt, de engem se kapott el a hév, hogy ó majd baba....
Aztán egyszer csak mégis. Totálisan bagatell volt. Ültem a buszon és láttam egy babakocsit tologató anyukát, és megmelegedett a szívem. Majdnem undi olyan cukormázas. :)
Sajnos azért voltak még nehézségek... terveztük nagyon, közben lett esküvő, de a munkahelyemen iszonyatosan megromlottak a dolgok, egészségem tönkrement, váltanom kellett és szüneteltettük a projektet. Szerencsére az új munkám miatti motiváció segített nem szomorúak lenni.
Idén elkezdtünk megint próbálkozni miután bedolgoztam magam. 32 vagyok, és számítok rá hogy nem jön majd könnyen össze (nem súlyos de létező eü. problémáim miatt).
Aki 30+osan temeti a gyerekvállalást, biztos fiatal még. Őszintén, örülök hogy nem fiatalabban lettem terhes, nekem így jobb, és most már aztán igazán tudom, hogy szeretném a babát.
Ismerősöm 39 évesen szülte az elsőt (lombikkal, amúgy is lemondtak már róla sokan) és szuper fitt, kiegyensúlyozott anyuka.
Kérdező, szinte tuti hogy neked más lesz az életutad, lehet nem így jön majd a vágy, lehet nem is jön, de a lényeg, hogy még van időd, de azért az egészségedre vigyázz, ha mégis úgy döntenél 1-2-5-x év múlva, hogy belevágtok.
válasza:Kedves 19-es válaszoló!
"Melyik lenne rosszabb, ha nem lesz soha, vagy, ha korábban lesz, mint szeretnéd?"
Ez nagyon elgondolkodtató, köszönöm!
Kedves 21-es válaszoló!
Arról már lemondtam a döntésképtelenségem miatt, hogy 30 éves korom előtt legyen baba, idén novemberben leszek 29, szóval ez nem túl valószínű. Ami olyan fura, mert én sem úgy terveztem, hogy 30 felett leszek anya, ha egyáltalán leszek...de így alakult. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy vajon nekünk sikerülne-e első próbálkozásra vagy évekig kellene küzdenünk érte? 9 év fogamzásgátló szedése valószínűleg nem segít a dolgon. A menstruációm teljesen rendszertelen gyógyszer nélkül, de mindenhol a fogamzásgátlót javasolták rá, hiába mondtam, hogy azt nem feltétlen szeretném már szedni (nem azért, mert gyereket akarok), nincs-e valami más megoldás, hogy beállítsuk a ciklusomat, a védekezést pedig megoldanánk máshogy. Erre azt mondta a doki, hogy be tudja állítani arra az időre, amíg teherbe esek, és annyi. Erre valóban nincs más megoldás? Tartottam pár éve 1 év szünetet a gyógyszerrel, hát ne tudjátok meg...volt, hogy több, mint 3 hétig megvolt, teljesen össze vissza jött meg állandóan, abban az 1 évben semmit sem alakult jó irányba a dolog, nem kezdett rendeződni... Ezek után is csak a fogamzásgátlót ajánlották. De van más módszer a ciklis normalizására a tablettán kívül vajon? Most ezt a gyerek témától függetlenül kérdem, mert egyébként is szeretném abbahagyni már, nem tartom jó dolognak hormonokkal tömni magam, ami nem "meggyógyít", csak elnyomja a tüneteket. Bár most eléggé eltértem a tárgytól, elnézést, de hátha van köztetek valakinek ebben is tapasztalata.
válasza: válasza:"És akkor még nem beszéltünk arról, hogy vajon nekünk sikerülne-e első próbálkozásra vagy évekig kellene küzdenünk érte? 9 év fogamzásgátló szedése valószínűleg nem segít a dolgon."
Emiatt ne aggódj amíg nincs tényleg gond. Más is évekig szedi előtte aztán abbahagyja és szinte azonnal terhes lesz.
válasza: válasza:21-es vagyok.
Én "csak" 2.5 évig szedtem a fogamzásgátlót, de már azt is bánom. Előtte se volt tűpontos, de jobbára rendszeres volt. Mikor abbahagytam, utána 5 évig katasztrófa volt, stressz/eü gondok (pcos, IR), rossz evés, kialvatlanság, semmi sport.
Tavaly nekem az Aviva torna segített rendberakni a ciklusom, azóta kiegyensúlyozottabban élek, több sport, kevesebb szénhidrát, minimális cukor.
Ha nődokid erőlteti a fogamzásgátlót, akkor inkább endokrinológushoz menj, nekik a hormonrendszer a specialitásuk.
Egyébként abszolút vannak természetes módok is, nekem is úgy jött össze, amit írtam, de tényleg függ a probléma mértékétől.
válasza:Szia!
Nem tudom, hogy mennyire hasznos a következő válaszom, de gondoltam megosztom itt ami velem történt az elmúlt 9 honapban. Én mindössze 21 eves vagyok, és nagy meglepetésemre egyszer csak pozitívat teszteltem (nem is tudom, valamilyen megérzés volt már a teszt is, mivel nekem mindig 2 heteket késett a menstruaciom, akkor viszont 2-3 nap után raprobaltam egy tesztre), majd az eredményt látva borzasztoan ketsegbe estem...
nyilván, ez egy más szituáció, mint nálad, de talan annyiban hasonlit, hogy nem éreztem az anyaságot, nem tudtam elképzelni, hogy jó anya lehetek, nem volt semmilyen anyai ösztön bennem, és folyamatosan arra gondoltam, hogy meg sem erdemlem a gyereket, mivel nem erzem azt, amit kellene vele kapcsolatban.. feltettem a kapcsolatom, a fiatalsagom, mindent igazából, tulajdonképpen nem a megoldásokat, hanem a kifogásokat kerestem/találtam csak.
Idopontom már megvolt az abortuszra, de aznap reggel hívtam a kórházat, hogy ne várjanak.
Akkor, abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam egyszeruen megkonnyebbultem, és tudtam, hogy innentől megoldom bármi is lesz!
A varandossagom a 30. Hetig gyönyörűen haladt, majd akkor közöltek, hogy nem fejlődik a baba, túl kicsi, túl ez, túl az, fekudjek be a korhazba és remenykedjek...
ezt az érzést nem is tudom megfogalmazni, talan ekkor éreztem először azt az igazi anyai szeretetet, ösztönt, amire mindvégig annyira vágytam. Rettenetesen aggódtam, most először nem magam miatt, hanem a babám miatt.
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyi nehezítő tényező volt/van, de amire biztosan rajottem: o a legfontosabb, már most, és biztos nem lesz könnyű amikor megszületik, de egy 100%: nagyon szeretem!
Tehát arra a kérdésre, hogy hogyan dönts nem tudom a választ, én csak azt mondom, hogy szerintem ez az erzes egészen addig, ameddig nem növekszik a babad a hasidban egyszeruen megfoghatatlan és elképzelhetetlen, de amikor jön minden megváltozik :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!