Két gyerekes Anyukák mit tanácsolnátok egy második babát tervező Anyukának?

Hogy gondolja végig, hogy volt-e esetleg olyan az első terhesség alatt/első időkben amit szeretett volna megtenni, de nem tette.

(Én pl nem tervezetten estem teherbe először, pedig anno úgy gondoltam, ha egyszer lesz gyerekem szeretnék has-növős fotósorozatot készìteni... hát ez nem jött össze, alapból úgy indult a terhesség, hogy kb 6 hónaposnak néztem ki..)

Pontosan nem tudom, mire gondolsz, de egy valami azonnal eszembe jutott: nem szabaf elfelejteni, hogy a "nagyobb" gyermek sem nagy még, legyen akármekkora a korkülönbség. Nyilván egy kétéves még nagyon pici ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra ő legyen a "nagy és okos nagytesó", de még egy 6-8 éves gyermek is kisgyermek. Nem szabad irreális elvárásokat támasztani a naggyal szemben.

Sokan esnek abba a hibába, hogy az újszülött mellett olyan nagynak és érettnek látják a nagyobb gyermeket, akinek hirtelen türelmesnek, belátónak kell lennie, akinek meg kell értenie, hogy itt van egy még kisebb, akinek anyára van szüksége. Nem! Egy testvér születésekor a nagyobb gyermeknek/gyermekeknek ugyanannyira, ha nem jobban, a szülői figyelemre van szüksége. Nagy törés keletkezhet a gyermek lelkében, ha a szülők nem kezelik az új helyzetet kellő empátiával, intelligenciával.

A két gyermekem között kevesebb, mint két év (21 hónap) a korkülönbség. A kisfiam egyébként is anyamatrica a születésétől kezdve. Egy vezérelvem volt (a többivel mint napirenddel, közös altatással kapcsolatban bíztam a megérzéseimben, meg a legjobbakban): a kisfiam nem érezheti hátrányát semmilyen téren a kistestvére megszületésének. Hittem, hogy ezzel alapozom meg a későbbi jó testvéri kapcsolatukat is.

Most már 5 éves a fiam, 3 éves a lányom. Imádják egymást, egy nagy matracon alszanak a gyerekszobában, egymást átölelve alszanak el. Egy csoda!

Szerintem minden nehézség könnyebben áthidalható, ha a nagyobb gyermek lelki egyensúlya érintetlen.

Ez jutott eszembe.

Gondolj a legrosszabb napodra a gyerekkel az elmúlt hónapban, és szorozd meg kettővel. Meg tudnád oldani akkor is, ha közben ott egy csecsemő? Lenne hozzá türelmed?

Egy napodból mennyi időt tudsz most bármire szánni a gyerek mellett? Van olyan, hogy csak egy dologgal tudsz törődni, és nem kell fél szemmel akkor is azt nézni, hogy mit csinál?

Mennyire vagy terhelhető idegileg, fizikailag?

Azért gondold ezeket végig, mert nem minden esetben az a jó, ha kicsi a korkülönbség a testvérek között. Az első gyerektől és az anyától is függ.

Más egy nyugodt két éves mellett egy kisbaba, és egy más, ha a két éves egész nap kiabál és pörög. Van olyan anya, akinek egy óra alvás után fát vághatnak a hátán, és van, akihez nem lehet szólni délig, ha éjjel egyszer kelni kellett.

Nem vagyunk egyformák.

Fontos az is, hogy apuka milyen: türelmes, sokat segít, passzív, szigorú, játékos, stb. De a két legfontosabb tényező az egyenletben az anya és az elsőszülött.

Érdemes végiggondolni, hogy 3-5-10 év múlva mi lesz. Pl. milyen szakaszban lesz a kicsi, mikor a nagy megy elsőbe, és segíteni kell.

Gondold végig munka szempontjából is: nem mindegy, hogy 6 évet vagy otthon, vagy két évet dolgozol a gyerekek között. Ovi, bölcsi, segítség? Hogy tudsz visszamenni újra?

Most még tudsz tervezni. De ha már úton a baba, onnantól nincs helye a siránkozásnak. Te választottad, akármilyen nehéz!

Nagyon sokan mégis úgy panaszkodnak az anyaság miatt, mintha nem ők akarták volna.