Mindenki miért van kiakadva hogyha azt mondom hogy nem akarok gyermeket?

32: én is utálom a gyerekeket, hideg ráz tőlük (nő vagyok, lassan 50)

És tájékoztatásul közlöm, hogy anyám, nagyanyám, dédanyám éppen így volt ezzel.

Éppen elég nagy baj, hogy egyikük sem volt képes megszakítani ezt a szerencsétlen láncot.

Egyrészt honnan a fenéből veszed pl hogy milyen volt dédnagyanyád, nagyanyád mentalitása? Másrészt ettől függetlenül felneveltek, nem az utcán kellett medögölj.

Lassan 50?na majd meglátod lassan 70 körül amikor egyedül fogsz kötögetni egy hideg, üres lakásban. Amikor nem lesz akihez szólj. Amikor rájössz, hogy minden amiért dolgoztál kárbavész, olyan mintha sose lett volna.

Mit utálsz rajtuk? Azt hogy ártatlanok? Hogy nem tudnak hazudni és nem akarnak senkinek rosszat, mint a híres felnőttek? Látom az én gyerekeimet. Ameddig kicsik voltak, ártatlanok, szelídek, osztozkodóak voltak. Most, hogy felnőttek közegébe kerültek és lassan ők is azok (16 és 17) olyanok mint mi: mindenki csak a saját érdekeit nézi, megtanultak gxűlölni és komolyan venni ezt az életetxami egy vicc.

Persze ez nem azt jelneti hogx valami elvetemült átkok lennének, ugyanolyanok mint én, mint a szomszéd, mint a polgármester vagy a közértből a néni: szembesültek a rideg valósággal és már nem cska szeretni és nevetni tudnak.

Épp ezért a gyermekek talán a legcsodálatosabb lények, legyen szó emberről vagy állatról. Mert ameddig fel nem nő valami vagy valaki, addig tiszta a lelkiismerete

"Egyrészt honnan a fenéből veszed pl hogy milyen volt dédnagyanyád, nagyanyád mentalitása?"

1. személyesen ismertem őket, és nem tettek lakatot a szájukra (ne mondjam, nagyanyámat 14 évesen férjhez adta, hogy takarodjon a háztól...)

2. A többi családtag elmondása is egybevág ezekkel.

"Másrészt ettől függetlenül felneveltek, nem az utcán kellett medögölj."

Jobb lett volna mindannyiunknak, ha nem születek meg, maradjunk ennyiben.

"Lassan 50?na majd meglátod lassan 70 körül amikor egyedül fogsz kötögetni egy hideg, üres lakásban. Amikor nem lesz akihez szólj. Amikor rájössz, hogy minden amiért dolgoztál kárbavész, olyan mintha sose lett volna."

Te nem vagy eszednél. Azt hiszed, mindenki szereti a család nevű kényszerközösséget? Tájékoztatásul közlöm, hogy NEM. Jó pár szórakoztató elfoglaltságom van, amit az emberi társaság csak gátol. Ja, valószínűleg ezen tulajdonságom is családi örökség. Kötögetni nem szeretek, net van, a napelemek remekül működtetik az inverteres klímát - hideg nem leszen.

"Mit utálsz rajtuk? Azt hogy ártatlanok? Hogy nem tudnak hazudni és nem akarnak senkinek rosszat, mint a híres felnőttek? Látom az én gyerekeimet. Ameddig kicsik voltak, ártatlanok, szelídek, osztozkodóak voltak."

:D nem mondod???!

Hangos, hisztis, büdös, kegyetlen, önző, erőszakos.

Ártatlan? Legfeljebb nem tudatos... az viszont tuti, hogy nem ártalmatlan. Iszonyatos károkat okoznak.

Hogy nincs bennük gyűlölet??? Na neeee.... beszélj talán egy ovónővel vagy tanítónővel: cifrákat tudnak mesélni!

Ja, ha már itt tartunk: volt szerencsém egész kiskorom óta sokszor sok tucatszor megtapasztalni a "kedves kis pajtások" bájosságát... mindet báránykának hitte a saját anyja!

Figyelj, minden nevelés kérdése. Egy hülyén nevelt gyerek hisztis, erőszakos, önző, kegyetlen és kárt okoz. Az enyémek nem ilyenek voltak. Nem így neveltem őket. Nem voltak elkényeztetve, megtanulták hol a helyük. Egy normális gyermek, aki rendesen volt nevelve, az tudja a határokat és be is tartja.

Az tanítónő is tudja a magáét, látja a neveletlen és fegyelmezetlen gyerekeket, akik ma nagy divatok.

Ja, arra meg hogy büdös, szagold meg magad. :) vagy egy kedves kis állatot. A gyermek akkor "büdös" ha becsinált. Amikor kicserélik, elmúlik. De ha lesz szerencséd, megéred azt a kort, amikor pemperszed lesz és ugyanolyan büdös szagú vénasszony leszel. Csak tudod olyankor már rosszul esik, ha ezt mondják rólad.

Azt kell mondanom hogy magadba fordult, depresszív személyiség vagy. És innentől telejsen más kategóriába tartozol mint más emberek. Ha neked a net az élet és az otthonlét, az még meg is erősíti ezt. De mint mondtam, majd meglátod, milyen egyedül öregként. Volt szerencsém eltartani egy 80-on felüli nénit, akinek nem lett gyereke, rokonai nem voltak, férje meghalt. Tudod, szívfájdalom volt látni, mennyire nagy dolog az neki, hogy valaki benyitja az ajtaját, amikor ő mozgásképtelen és csak várja a halált egyedül egy nagy házban.

"Ártatlan? Legfeljebb nem tudatos... az viszont tuti, hogy nem ártalmatlan."

Azért ez sokat elmond az agyi kapacitásodról, hogy még a két szó eltérő jelentésével sem vagy tisztában!

A kedves lassan 50 éves nagyonokos nőnek még annyit arról hogy "nem ártalmatlan"...

Mégis hány csecsemő kezdeményezett háborúkat, okozott közúti balesetet, rabolt ki bankot, lett tömeggyilkos, erőszakolt meg védtelen nőket és lett korrupt? Ezrk mind csak a nagy és okos felnőttekről mondhatóak el.

Jajj, de naggyon okosak vagytooook.... persze, rögtön a legnagyobb emberiség ellenes bűnöket emeletik ki példaként. Meg persze szépen sarkítjátok az érvelést, és kisgyerekként a ma született egyedekre hivatkoztok.

Az állatkínzó kisgyermekek, a másik gyerekkel szemben kegyetlen kis bölcsisek rögtön feledésbe merülnek, ugye...?

Gyerekbűzt meg szagol az ember, amikor elmegy a csecsemős lakások környékén: a pelenkaszag katasztrófa. A nagyobbaknál az ezer szétszórt vacak kacat, morzsa, szemét, szétkent csokoládé, nyál takony... hihetetlen, hogy ennyire vakok vagytok, mert nektek ez már fel sem tűnik.

Stockholm szindróma talán...? Menekülni nem tudtok a helyzetből, tehát elkezditek szeretni...? Vagy csak "jó magyar szokás" szerint dögöljön meg a szomszéd tehene is?