Egyetértetek ezzel az állítással? (Meddőség, lombik)

A kedves kolleganődnek van gyereke? Ha igen ő könnyen esett teherbe?

Eléggé szomorú, ha vki így gondolkodik. Az én szememben ő a "férges"...

Könnyen mondja x gyerekkel hogy ő bezzeg el tudta volna fogadni,ha nem lesz. Nem, nem tudta volna. Ha el tudta volna, akkor nem lenne több gyereke.

Akik meg itt lepontozzák az értelmes válaszokat, érveket, mind ugyanolyan idióták, mint a kérdésben említett agyhalott és mocskosul remélem, hogy nem szaporodnak!

Nincs igaza. Annyiban lehetne igaza, hogy ez valóban a természet rendjébe való beleavatkozás, és pont. Az összes többi az ő beteg agymenése. De akkor mégis hol a határ a beleavatkozásba? Fogszabályzót hordhatok például? Vagy ha spontán fogant gyerekemet nem tudom megetetni,mert nincs tejem, akkor adhatok neki tápszert, vagy hagyjam éhen halni, mert a természet így rendelte? Reggelig sorolhatnám, hogy mennyi mindenbe avatkozunk be, és mégse kérdőjelezi meg senki, hogy rendben van-e. Remélem, a kolléganőd már intézkedett, hogy hagyják a fenébe a korona elleni vakcinát, ez a természet rendje,"hagy hulljon a férgese"🙄

Dolgozzon meg egy kicsit az elméletén, mert úgy h.lyeseg, ahogy van. Ezt az alkalmatlan szülőkre adott válaszával csak megerősítette."Hiba csúszott a gépezetbe, különben alkalmasak lennének?". Aha, értem. Pont,mint a lombikosoknál. Ugyanis ők is alkalmasak lennének, csak "hiba csúszott a gépezetbe."

Volt időszakom, amikor felmerültek bennem hasonló gondolatok. Kíbicnek semmi sem drága, 3 gyereket szültem, akik pikk-pakk összejöttek, kb. elég volt a páromnak rám nézni és terhes lettem.

Aztán a nagyon közeli családunkban bekövetkezett az, hogy lett egy pár, akiknek nagyon nem akart összejönni. A pár egyik tagjával vérrokonok vagyunk, tehát van közös genetikánk. Semmi hibás nincs benne, sem bennem. Csak neki nem sikerült összehozni a gyereket. Nagyon jól ismerem. Haláli jól fej srác, szorgalmas, értelmes, intelligens, házias, imádja a gyerekeket, idegen gyerekek is imádták mindig őt is és a feleségét is. Tipikus apafigura. Jó állás, szuper jövedelem, komoly egzisztencia - a gyerek mégsem jött. Ekkor már azt mondtam, hogy baromi igazságtalan az élet, hiszen, olyanoknak sikerül, akik tojnak a kölykükre, aki meg minden téren meg tudna adni a gyerekeknek mindent, azok szenvednek. Több inszemen és lombikon estek át, mire végre sikerült, rögtön triplán. Ennek már több mint 1 éve és az élet igencsak igazolja, hogy ezeknek a gyerekeknek meg KELLETT születni. Az idióta kolléganőd agymenése szerint, ez a két ember nem alkalmas a szülői feladatok ellátására. Egyértelműen cáfolom.

Egyetlen dologban "egyetértek": a történetben szereplő lombikra készülő nő kora véleményem szerint már az a pont, ahol le kéne állni, el kéne fogadni, hogy nem megy. Nem azért, mert nem lenne alkalmas, hanem egyszerűen azért, mert ez már nagyon késő a gyerekvállalásra.

50 évesen már sehol nem csinálnak (saját petesejtes) lombikot. 45 a korhatár. Csak szólok. Magánban sem. Így a kérdés kicsit kamuszagot sejtet... pedig az elején még be is vettem.

Annak idején én azt vallottam, hogy a mesterséges megtermékenyítés lehet, hogy egy jel, hogy nem kéne gyereket szülni, mert az ember génállománya nem a legidálisabb a továbbörökítésre. De azt is mondtam, hogy ezt nem lehet kívülről megítélni, mert az egyéni sorsoktól nem lehet elvonatkoztatni, és ha velem történne meg, biztos hogy egy percig nem moralizálnék, hogy vajon jó ötlet-e. Mindent megmozgatnék, hogy sikerüljön.

X évvel később, 2 év próbálkozás után abban a cipőben találtam magam, hogy meddőségi központba járunk, inszeminációkra készülünk, szurkálom magam. Majd 3 sikertelen inszem és egy sikeres lombik után márciusban megszületett a kislányunk. Nem gondolnám, hogy életem teljesítménye. Sosem gondoltam így a szülésre és az anyaságra. Ellenben egy gyönyörű kihívás és móka, felnevelni és látni mi lesz belőle. Közben számomra is egy önismereti út. (Már az is az volt, ahogy megfogant - több lettem általa: alázatot tanultam, türelmet és megerősödve jöttem ki ebből a "küzdelemből")

A kolléganődet (vagy a sztoridat) nem minősíteném. Megtette maga helyett. Ugyanis senkinek nincs joga másokat elítélni, amíg (1) nem jártak a cipőjükben, (2) nem ártanak vele másoknak.

Plusz azon is gondolkozzon el a kedves kollegina, hogy a Jóisten vajon milyen szemmel néz az ítélkezőkre? (Ne ítélj, hogy ne ítéltess)

Mint mindenben, a kollégád álláspontjában is van igazság.

Az esetek egy töredékében.

Egy kicsit nagyobb hányadában ugyan jó szülők lennének, de veleszületett okok miatt nem képesek természetes úton utódot létrehozni, azaz ilyenkor tényleg jobb lenne nem saját uródot eröltetni, mert azok is örökölhetik a gyenge fertilitási képességet.

Az esetek legnagyobb részében viszont egyáltalán nem ilyen okokról van szó, hanem valamilyen szerzett probléma, környezeti hatás akadályozza a spontán szaporodást, azaz semmiféle "természet általi megbosszulása" nem lesz a beavatkozásnak.

Én meghagynám a tanácsadást az éveken át ezt tanuló szakembereknek, akik több száz/ezer esetet követnek nyomon.