Úgy érzem, gyűlölöm a legkisebbem, szabadulnék tőle. Ez már sosem múlik el?
A párommal alapból mindig két gyereket terveztünk, a kisebb még 1 éves sem volt, amikor kiderült, hogy teherbe estem (védekeztünk!). Én nem akartam, a férjem nagyon. Ígérgetett mindent, hogy többet lesz itthon, segít mindenben stb. Pedig már két gyerekkel is voltak nehézségeim a koordináció terén, kellett a külső segítség úgy is. Végül az érzelmi zsarolás hatására beadtam a derekam... Azt kell mondjam, hogy hiba volt. Korábban volt két problémamentes, álomszerű terhességem és császárom, nem szenvedtem. Erre most a terhesség felétől feküdnöm kellett, emellé a problémás terhesség mellé jött egy pokoli szülésélmény is. Gondoltam sebaj, hazamegyünk és könnyebb lesz (a lányokkal imádtam már az első heteket is). Nem lett, csak rosszabb. A fiunk folyton sírt, sőt, a mai napig ilyen. Ha csak rá néz valaki, ordít. A szoptatás sem ment, ezért 3 hét után átálltunk tápszerre, ezért a férjem szívta a vérem, hogy miért nem erőltetem és próbálkozok, meg ő aztán nem fog ezért felkelni éjszaka, nehogy azt higgyem. A kicsi miatt a lányokra sem jutott annyi időm, amennyi jó lett volna, ők is szenvedtek és én is. A nagy a mai napig megkérdezi néha, hogy a kicsi meddig lesz itt?! Ezt szörnyű hallani... Főleg, mert nap, mint nap azon rágódom, hogy mennyire nem volt jó ötlet a 3. Tudom, szörnyű anya vagyok emiatt, elismerem. De ha lehetne, visszaforgatnám az időt oda, ahol meghoztuk ezt a döntést. Most, hogy nincs segítségem (a vírus miatt), még rosszabb és nehezebb. Néha ülök, nézem ezt a káoszt magam körül és azon gondolkozom, hogy fogom a két lányt és elmegyünk. Azt hittem, hogy az tenné tönkre a házasságomat, ha a férjem akarata ellenére elvetetem, de tévedtem. Az tette tönkre, hogy úgy szültem gyereket, hogy egyáltalán nem akartam. Ha csak meghallom, hogy gügyög, vagy sír, már gyomoridegem van, hogy újra kezdődik az ébrenlét, vajon most fog-e ordítani a semmi miatt, vagy éppen mi lesz.
Aki csak belém akar rúgni egyet, kérem szépen, ne tegye!
válasza: válasza:Számomra az "elvárás" az egy olyan valami, amit a hátam közepére sem kívánok, mert nekem semmi előny nem származhat belőle, de meg kell tennem mert elvárják.
Nos, a kérdezőnek semmilyen hátránya nem származna abból ha MEGPRÓBÁLNÁ a kezelést, sőt csak haszna, szóval miféle szörnyű elvárásokról is beszélsz te?
Tudod egy ilyen kezelésen nem embert égetnek ám, hanem bemegy a delikvens, tesz egy próbát aztán ha van pozitív hozadéka akkor örül, ha meg nem akkor lehet tovább folytatni a szenvedést onnan, ahol abbahagyta. Ez pont ennyi, nincs semmi fájdalmas mellékhatása.
De te úgy de úgy ágálsz ez ellen mintha minimum vágóhídra küldenék a kérdezőt.
Mint mondtam mert ez neked így nagyon is jó.
Kérlek fejezd már be az, hogy úgy teszel mint akit érdekel a kérdező, meg a sorsa meg a fájdalmai. Neked kell egy kisérleti nyúl, akit lehet mutogatni, hogy így kell lázadni a "rendszer" ellen, meg utálni BÜSZKÉN a saját gyerekünket. Gusztustalan.
válasza:"Számomra az "elvárás" az egy olyan valami, amit a hátam közepére sem kívánok, mert nekem semmi előny nem származhat belőle, de meg kell tennem mert elvárják." - "számodra" lehet, de a szó magyarul nem ezt jelenti... visszont akármibe lefogadok, hogy te még nem kezdtél el soha antidepresszívumot szedni...azért ekkora az arcod ebben a témában.
Kettőnk nézőpontja közt az az óriási különbség, hogy én ezt a helyzetet ismerem, tehát tudom, hogy milyen hozzáállás ront a szitun, és mi javíthat.
válasza: válasza:Nem nagy az arcom, csak egyszerűen nem fér a fejemben miért kell démonizálni egy egyszerű próbálkozást. Mi olyan rettenetesen szörnyűséges abban hogy tesz egy PRÓBÁT, ami ha nem sikerül akkor ott lesz ahol eddig volt. Te sem tudod megmagyarázni.
Az meg senkit nem érdekel ebben a sztoriban hogy te milyen gyógyszert szedtél, és rád milyen hatással volt.
Ugye nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy egy adott kezelésre emberek többféle képpen reagálhatnak, sőőőt egy adott gyógyszerre is. Akkor most mi is a problémád? Vagy őszintén olyan beszűkült a tudatod, hogy ami neked rossz volt, majd más embernek/más szervezetnek is az lesz?
Ne haragudj de ez nevetséges.
válasza:"Pontosan, engem a Kérdező sorsa érdekel... titeket meg csak a gyerek (goto #14)"
Pont én voltam aki le írta először és utolsónak is hogy itt nem csak egy gyerekről van szó, hanem egy fiatal felnőttről, egy kamaszról akinek olyan éveket kell maga mögött tudnia, ahol egy családhoz csak papírforma szerint tartozott, egyébként meg közöny gyűlölet, és megvetés jutott neki.
MOst neked van hatalmas arcod. Úgy megnézném ahogy elbeszélgetsz egy olyan lelkisérülttel, hogy miken ment keresztül, és milyen hatással volt az életére.
De ez már bonyolult neked, ugye? Van a kisbaba aztán azzal vége is. Az, hogy az a kisbaba, még jó eséllyel 60+ meg akár 80+ éveket élő ember is lesz az kit érdekel.
Biztos nincs még elég lelkinyomorék a társadalomban igazad van, kisérletezzünk még gyerekeken.
válasza:#75, szerintem amihez nem értesz, arról ne nyilatkozz...
Az összes AD-nak alapvető tulajdonsága, hogy előbb fokozza az inditékot, és később a hangulatot...
válasza:Igen, 73%-os úgy gondolja, hogy ezeket a bogyókat lehet csak úgy kipróbálni, aztán vagy bejön, vagy nem. Pedig dehogy. Van, ami még az autóvezetésnek is odab@x. Tök jó lenne, ha emiatt még külön ellehetetlenülne az életük logisztikailag is. Csak mert hátha segít... Hogy a többi mellékhatást ne is említsük. Ezek a gyógyszerek nem játékok.
És én újra megemlíteném a tetves gyámügyet. Kérdező kitárulkozna a "szakembernek", az meg, ha épp valami túlbuzgó kis gyökeret sikerülne kifogni, megtenné a jelzést. És akkor érzelmi bántalmazás ➡️ kiskorú veszélyeztetése ➡️ védelembe vétel. Az ellenségének sem kívánja az ember, nemhogy egy szerencsétlen, szenvedő 3 gyerekes anyának.
válasza:És képzelem hogy érdekel a kérdező sorsa hogy határozottan kapálózol kézzel lábbal az ellen hogy talán segítsen neki egy kezelés :))) Persze, érdekel téged, sejtjük mi....
A saját frusztrációd másokon való leverése az biztos érdekel.
válasza:Ki beszél itt "csak úgy kipróbálásról"?? Orvos felügyelete mellett lehetne "kipróbálni" ha már ragaszkodsz ehhez a nevetséges szóhasználathoz. De látom ez a lehető legrosszabb, semmi baj, akkor hergeljétek tovább hogy bántalmazza érzelmileg a saját gyerekét, és neveljen egy újabb lelkisérültet, ne legyetek már egyedül a világban :)
Hajrá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!