Úgy érzem, gyűlölöm a legkisebbem, szabadulnék tőle. Ez már sosem múlik el?
A párommal alapból mindig két gyereket terveztünk, a kisebb még 1 éves sem volt, amikor kiderült, hogy teherbe estem (védekeztünk!). Én nem akartam, a férjem nagyon. Ígérgetett mindent, hogy többet lesz itthon, segít mindenben stb. Pedig már két gyerekkel is voltak nehézségeim a koordináció terén, kellett a külső segítség úgy is. Végül az érzelmi zsarolás hatására beadtam a derekam... Azt kell mondjam, hogy hiba volt. Korábban volt két problémamentes, álomszerű terhességem és császárom, nem szenvedtem. Erre most a terhesség felétől feküdnöm kellett, emellé a problémás terhesség mellé jött egy pokoli szülésélmény is. Gondoltam sebaj, hazamegyünk és könnyebb lesz (a lányokkal imádtam már az első heteket is). Nem lett, csak rosszabb. A fiunk folyton sírt, sőt, a mai napig ilyen. Ha csak rá néz valaki, ordít. A szoptatás sem ment, ezért 3 hét után átálltunk tápszerre, ezért a férjem szívta a vérem, hogy miért nem erőltetem és próbálkozok, meg ő aztán nem fog ezért felkelni éjszaka, nehogy azt higgyem. A kicsi miatt a lányokra sem jutott annyi időm, amennyi jó lett volna, ők is szenvedtek és én is. A nagy a mai napig megkérdezi néha, hogy a kicsi meddig lesz itt?! Ezt szörnyű hallani... Főleg, mert nap, mint nap azon rágódom, hogy mennyire nem volt jó ötlet a 3. Tudom, szörnyű anya vagyok emiatt, elismerem. De ha lehetne, visszaforgatnám az időt oda, ahol meghoztuk ezt a döntést. Most, hogy nincs segítségem (a vírus miatt), még rosszabb és nehezebb. Néha ülök, nézem ezt a káoszt magam körül és azon gondolkozom, hogy fogom a két lányt és elmegyünk. Azt hittem, hogy az tenné tönkre a házasságomat, ha a férjem akarata ellenére elvetetem, de tévedtem. Az tette tönkre, hogy úgy szültem gyereket, hogy egyáltalán nem akartam. Ha csak meghallom, hogy gügyög, vagy sír, már gyomoridegem van, hogy újra kezdődik az ébrenlét, vajon most fog-e ordítani a semmi miatt, vagy éppen mi lesz.
Aki csak belém akar rúgni egyet, kérem szépen, ne tegye!
válasza:Amúgy meg nem lenne mit felvállalni a nem kívánt terhessséggel kapcsolatban, ha nem létezne nem kívánt terhesség, mert lenne annyi esze hogy rendelkezik a saját testével, és elhúz abortuszra mikor van rá mód.
De neeeem, nyilván neked izgalmasabb ez a fotelforradalmár üzemmód. Tratsa meg mindenki a nem kívánt gyereket, majd jöjjön ide hisztériázni, átkozni a férjet a szomszéd Julcsikát, meg a jó atyaúristent is, mert mindenki hibás csak ő nem. A gyereket meg feszítsük keresztre.
Hát így is lehet....de vannak olyan emberek akiknek veled meg a kérdezővel ellentétben van egy csöpp eszük, és képesek gondolkodni, nem utólag mártírkodnak, meg sajnáltatják magukat más kárára. Ilyen az mikor valaki tátott szájjal rohan a facerdőbe.
válasza:"De összességében te örülsz annak hogy a kérdező utálja a gyerekét, mert akkor egyre több nő fogja talán szerinted bátran utáni és így szép a világ?
Jaaa, hát miért nem azzal kezdted hogy lelkinyomorék szociopata vagy, aki családok széthullásának drukkol?" - mi van???
1, Nem az a jó - te szerencsétlen - hogy a Kérdező utálja a gyerekét, hanem az, hogy ezt emelt fővel fel meri vállalni.
(normális aggyal mindenki tudja, hogy se szeretni, se utálni nem lehet parancsszóra.)
Én egyet nem akarok biztosan: azt, hogy a Kérdező váljon a helyzet definitív vesztesévé - annál BIZTOSAN JOBB a család szétesése is.
válasza:Látom még mindig, így ezredjére sem sikerült megragadni a probléma gyökerét: nem kéne agyba főbe szülni egy olyan gyereket, akit utálni fogunk, és akkor nem kéne "emelt fővel büszkén" viselni hogy utáljuk a gyerekünket. Minő talány mi?
De reménytelen, hiába tépem a szám, látszólag neked ez a "gyűlöljük a gyerekünket, és legyünk rá nagyon büszkék" része a legérdekesebb a sztoriban, úgyis csak ebbe vagy belekapaszkodva nagy boldogan.
Hiába oltogatod az előttem írót, meg moderáltatod, valószínűleg minden szava igaz (volt).
Értelmes ember úgy gondolkodik hogy nem szülök világra nem kívánt gyereket, és akkor mindenki boldog, nem úgy hogy szülök hogy aztán egyszemélyes forradalmárként bebizonyíom a nagyvilágnak hogy nekem alanyi jogon jár utálni a gyereket. Ez is csak a te fejedben fordulhat meg.
válasza:#63, akinek nem sikerül itt megragadni a probléma lényegét, az te vagy...
Ha az ember bekerül egy olyan élethellyzetbe, hogy rossz meg rosszabb alternatívák között kell választania, akkor rendszerint tanácsot kér. Például itt, meg hasonló helyeken. Namost, ha ott azt találja, hogy csak az abortusz szánják-bánják, a megtartást meg senki, akkor azt fogja hinni, hogy a megtartás a jobb döntés... és ugyanabba a helyzetbe kerül, mint a Kérdező itt. Ezért fontos, hogy az ilyen tapasztalatokat is le merjék írni, akik ezt tapasztalják. Mit nehéz ebben megérteni?Az, hogy a Kérdező ezt nyíltan leírja, sokakat megvédhet, hogy ugyanígy járjanak.
válasza:Szerintem arról itt már fölösleges értekezni, hogy megszüljünk-e egy nem kívánt gyermeket. Arról is, hogy rendben van-e utálni, mert ettől még az érzés nem változik vagy múlik el. Ez csak bűntudatot generál, amitől biztosan nem fogja jobban érezni magát az anya, így a gyermekei sem.
Továbbra is az a kérdés, hogy van-e erre a helyzetre HATÉKONY megoldás, és ha igen, akkor mi az. Gyógyszer, terápia nem.
válasza:Neked mi a rossz és rosszabb alternatíva?
Hagyni hogy szülésre kényszerítsenek, vagy élsz a jogoddal, hogy rendelkezel a testeddel? És szerinted ebben a kérdezőnek a szülésre kényszerítés volt a kisebb rossz? :D :D Vicces vagy, vagy inkább már szánalmas az Andersent meghazudtoló meséiddel.
Az meg hogy a terápia TUTI nem segít, így kijelenteni. Hát örülök hogy itt valakinek van jósgömbje. Majd a lottószámokat is kérem.
válasza:73%-os, te másképp nem vagy képes kommunikálni, mint hogy sértegeted a másikat?
1. rossz lehetőség: tényleg rámegy a házasságod az AB-ra, és a 2 nagyobbik gyereked megfosztod a teljes családtól.
2. rossz lehetőség - na azt látjuk most.
Biztosan jó lehetőség: egy darab se.
A terápiáról meg annyit, hogy nem az a feladat, hogy a Kérdezőt belenyomjuk a jelen helyzetbe még jobban.
65# "Továbbra is az a kérdés, hogy van-e erre a helyzetre HATÉKONY megoldás, és ha igen, akkor mi az" - szerintem lehet ilyen... abból ekll kiindulni, hogy a Kérdező most kifosztva érzi magát... ezért hát a biztosan nem, hogy még vele szemben fogalmazunk meg elvárásokat - az cak ronthat a helyzeten. Meg kellene találnia a Kérdezőnek az életben azokat a helyzeteket és kapcsolatokat, amiből ő profitálhat, és amelyekben ő a fontos.
válasza:Na mi van most már az AB egy olyan gonosz dolog, amie házasságok mennek rá? Érdekes, pár oldallal korábban az még csak magzatvédős "csáb duma" volt hogy egy AB-ra rámehet a házasság. Most meg hirteln az egy komoly következmény?
Igen sértegetlek, mert más nem lehet egy olyan emberrel aki segget csinál a saját szájából, hebeg habog, egyszer A-t mond, aztán B-t, holott egy dologra megy ki az egész mondandója: a kérdező utálja csak továbbra is a gyerekét, meg se kíséreljen változtatni a helyzetén, mert ez így nagyon jó. Mármint neked, mert te egy szerencsétlen nőn keresztül akarsz példát statuálni, a lelkisérült gyerekről már ne is beszéljünk.
De ha feltétlezzük hogy ráment volna a házassága, még akkor is élhetett volna tovább 2 gyerekkel tökéletes szellemi egészséggel, most meg nap mint nap görcsbe van a gyomra, mert egy nem kívánt gyerekről kell gondoskodni akinek hála a házassága ugyan úgy kaka.
Na akkor hol is a rosszabb döntés, hm? Véleményem szerint ennél rosszabb már aligha lehetne, de te még így is kézzel lábbal kapálózól hogy nehogy próbálja rendbe tenni magát, meg a legjobb (kisebb rossz) döntés volt akarata ellenére szülni. Normális vagy te ilyenkor?
válasza:"ezért hát a biztosan nem, hogy még vele szemben fogalmazunk meg elvárásokat"
Senki nem fogalmaz meg elvárásokat a kérdezővel szemben. Ne állítsuk már be rossznak meg áldozatnak ha valami csoda folytán segítene neki egy kezelés.
Szerinted az neki törés lenne ha a saját élete lenne egy kicsit vagy akár sokkal jobb? Hogy jobban érezné magát a bőrében, és közelebb kerülne a férjéhez, a gyerekéhez? Óóóó hogyne ez akkkkkora nagy elvárás hogy nem is értem hogy lehet ilyet kérni amibe belerokkanna.
Buzdítsuk csak rá továbbra is hogy utálja a gyerekét, utálja a férjét menjen tönkre az egsz családja. Az ám a jó. Ismétlem: NEKED, mert te más faxával vernéd a csalánt, más életével játszadoznál hogy holmi képzelt magzatvédőket tanítgass móresre, meg cirkuszi majomként mutogasd szerencsétlen kérdezőt más nőknek "hogy lám lám így kell utálni a gyerekedet, tessék tessék."
Te tuti nem vagy épp.
válasza:#68, figyelj, előbb értelmezd amit leírok, aztán próbálj reagálni ...
Egy házasság bármire rámehet, ez ugye evidencia. (még mindig nem kell a válást komolyabban indokolni annál, hogy "a kapcsolat helyrehozhaatlan módon megromlott")
Az én bajom az volt, hogy egyoldalúan csak az szerepelt mindenhol, hogy az AB-re rámehet a házasság, az meg, hogy a nem kívánt gyerekre méginkább, az meg csak akkor, ha én odaírtam... pedig ez a tény.
(és akkor ilyenkor jöhet egy kompromisszum - ami szerinted minimum a sátántól való, és mindenki idióta, aki kompromisszumot keres a gyerek-témában párkapcsolata megmentése érdekében... de főleg én, hogy ezt még le is meri írni...:)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!