Úgy érzem, gyűlölöm a legkisebbem, szabadulnék tőle. Ez már sosem múlik el?

Én azt értem, és elfogadom, hogy fokozza a szorongást, de az hogy tök tipikus?? Miért mert erre találtál egy magyar esetet, és kikövetkeztetted egy borsonline cikkből, hogy a kezelés tehet mindenről? Hű, te aztán tudsz akkor nagyon.

Amit a gyógyszer határáról írtál azt aláírom, mert ha te is álltál kezelés alatt, akkor érezhetted a saját bőrödön, de azért azt hagyjuk már, hogy hatalmas eséllyel lesz valaki a semmiből tömegmészárló, mert kezelés alatt állt. Ezt max akkor hinném el, ha egy szakember írna róla tanulmányt, hogy ez egy gyakori mellékhatás, de ebben az esetben meg indokoltnak látnám elzárva tartani a kórházban a betegeket, és nem hagyni "szabadlábon" mondhatni menj és szúrj le akit csak akarsz.

Szóval nekem a statisztikai része még mindig nagyon gyenge lábakon áll.

Mindenezek mellett is nekem hót mindegy mit csinál a kérdező, de én nem nyilvánítanám őt előre sorozatgyilkosnak, mikor még orvos se látta, és azt se tudjuk ki kezelné meg mivel. Ez azért merész.

Mindenesetre ahogy előttem írták úgyis Ő fogja eldönteni, mihez kezd és mit próbál meg nem pedig mi.

" de azért azt hagyjuk már, hogy hatalmas eséllyel lesz valaki a semmiből tömegmészárló, mert kezelés alatt állt" - én se írtam sehol hatalmas esélyekről, hogy pontosítsuk.

Egyébként tessék, a ma leggyakrabban használt antidepi leírása:

"Öngyilkossági gondolatok és depressziójának vagy szorongásos betegségének súlyosbodása

Ha Ön depresszióval és/vagy szorongással járó betegségben szenved, előfordulhatnak önkárosító vagy öngyilkos gondolatai. Ezek gyakoribbak lehetnek az antidepresszáns kezelés kezdeti szakaszában, mert ezeknél a gyógyszereknél a hatás kialakulásához időre van szükség. Ez általában két hét, de olykor hosszabb időbe is telhet.

Nagyobb valószínűséggel lehetnek ilyen gondolatai:

- ha korábban voltak már öngyilkossági vagy önkárosító gondolatai.

- ha Ön egy fiatal felnőtt. Klinikai vizsgálatokból származó információk szerint az antidepresszánsokkal kezelt, pszichiátriai betegségben szenvedő fiatal felnőttek (25 évesnél fiatalabbak) esetén magasabb az öngyilkos magatartás kialakulásának veszélye.

Ha bármikor önkárosító vagy öngyilkossági gondolatai támadnak, azonnal keresse fel orvosát, vagy menjen kórházba.

Hasznos lehet, ha egy rokonának vagy közeli barátjának beszámol depressziójáról vagy szorongásos betegségéről, és megkéri, hogy olvassák el ezt a betegtájékoztatót. Megkérheti őket, hogy közöljék Önnel, ha úgy gondolják, hogy depressziója, vagy szorongása súlyosbodott, vagy ha az Ön magatartásában bekövetkező változások aggasztóak."

[link]

Ezt már így elhiszed, hogy nem egy ritka mellékhatás?

"Mindenesetre ahogy előttem írták úgyis Ő fogja eldönteni, mihez kezd és mit próbál meg nem pedig mi."

Igy van természetesen.

Én csak annyit tudk javasolni ebben, hogy óvakodjon azoktól, akik őt akarják felelősnek beállítani és a gyereket áldozatnak, vagy tőle várnak el dolgokat...

Az ugyanis "ezt is azért kell elviselnem, mer te vagy" címszóval mind a gyerek "számlájára megy" szóval ettől csak romolhat a dolog. (de ezt már a Kérdező is felismerhette, ld #14)

"Én csak annyit tudk javasolni ebben, hogy óvakodjon azoktól, akik őt akarják felelősnek beállítani és a gyereket áldozatnak,"

Miért ha neked egy szóval kellene "nevesítened" a gyereket ebben a sztoriban, akkor minek neveznéd ha nem áldozatnak? Ő a nyertes? Vagy a támadó, vagy mi az ég?

A gyerek is áldozat a kérdező mellett, ha már ennyire glóriát teszünk a kérdező feje felé, legyen, ne itélkezzünk, de a gyereket okolni valamiért amiről nem is tehet az is nettó szemétség.

"Miért ha neked egy szóval kellene "nevesítened" a gyereket ebben a sztoriban, akkor minek neveznéd ha nem áldozatnak? Ő a nyertes? Vagy a támadó, vagy mi az ég?"

PROBLÉMA,BONYODALOM