Úgy érzem, gyűlölöm a legkisebbem, szabadulnék tőle. Ez már sosem múlik el?
A párommal alapból mindig két gyereket terveztünk, a kisebb még 1 éves sem volt, amikor kiderült, hogy teherbe estem (védekeztünk!). Én nem akartam, a férjem nagyon. Ígérgetett mindent, hogy többet lesz itthon, segít mindenben stb. Pedig már két gyerekkel is voltak nehézségeim a koordináció terén, kellett a külső segítség úgy is. Végül az érzelmi zsarolás hatására beadtam a derekam... Azt kell mondjam, hogy hiba volt. Korábban volt két problémamentes, álomszerű terhességem és császárom, nem szenvedtem. Erre most a terhesség felétől feküdnöm kellett, emellé a problémás terhesség mellé jött egy pokoli szülésélmény is. Gondoltam sebaj, hazamegyünk és könnyebb lesz (a lányokkal imádtam már az első heteket is). Nem lett, csak rosszabb. A fiunk folyton sírt, sőt, a mai napig ilyen. Ha csak rá néz valaki, ordít. A szoptatás sem ment, ezért 3 hét után átálltunk tápszerre, ezért a férjem szívta a vérem, hogy miért nem erőltetem és próbálkozok, meg ő aztán nem fog ezért felkelni éjszaka, nehogy azt higgyem. A kicsi miatt a lányokra sem jutott annyi időm, amennyi jó lett volna, ők is szenvedtek és én is. A nagy a mai napig megkérdezi néha, hogy a kicsi meddig lesz itt?! Ezt szörnyű hallani... Főleg, mert nap, mint nap azon rágódom, hogy mennyire nem volt jó ötlet a 3. Tudom, szörnyű anya vagyok emiatt, elismerem. De ha lehetne, visszaforgatnám az időt oda, ahol meghoztuk ezt a döntést. Most, hogy nincs segítségem (a vírus miatt), még rosszabb és nehezebb. Néha ülök, nézem ezt a káoszt magam körül és azon gondolkozom, hogy fogom a két lányt és elmegyünk. Azt hittem, hogy az tenné tönkre a házasságomat, ha a férjem akarata ellenére elvetetem, de tévedtem. Az tette tönkre, hogy úgy szültem gyereket, hogy egyáltalán nem akartam. Ha csak meghallom, hogy gügyög, vagy sír, már gyomoridegem van, hogy újra kezdődik az ébrenlét, vajon most fog-e ordítani a semmi miatt, vagy éppen mi lesz.
Aki csak belém akar rúgni egyet, kérem szépen, ne tegye!
válasza:"Én úgy látom itt egyedül te vagy aki elvársz, mégpedig azt, hogy a kérdező úgy rendezze a dolgait hogy te elvárod tőle." - ????????????
Mit is várok én el a Kérdezőtől? - ja, hogy semmit???
Ha végigolvastad volna a válaszokat, a drága 73%-os a #49-ben a Kérdező nyakába lőcsölte a helyzetért a felelősséget, és azóta folyamatosan kötekedik. hogy ezt a látszatot fenttartsa. Szerintem meg nem a Kérdező a fő felelős a kialakult helyzetért, és azt kellene elérni, hogy a párja teljesítse azt, amit megígért, ha már belezsarolta a Kérdezőt ebbe a helyzetbe.
És hát ahogy többen rámutattunk már, attól, hogy a Kérdező elmegy terápiára meg bogyókat eszik, nem fog a férje gerincet növeszteni...
válasza:Azt várod el, hogy a kérdező NE menjen terápiára mert te katagorikusan kijelentetted, hogy az nem segít, meg aki ezt javasolja próbaként az rosszat akar, meg elvár, meg követel, és küldi a kérdezőt, meg az összes többi amivel sikerült betámadnod az összes válaszolót.
Az meg hogy a kérdező is felelős a helyzetért az meg tökéletesen igaz. Nincs mit lőcsölni, ketten vállalták a gyereket, az lényegtelen hogy ki volt a hangadó. Lehet rajta megsértődni, attól még így igaz.
válasza:Istenem Te még mindig itt toporzékolsz? :)
Agyvérzést ne kapjál már nekem, inkább módosítom a véleményem, jó?
A kérdező egy nagybetűs ÁLDOZAT, akit galád módon szülésre kényszerített a gerinctelen férje, holott ő 2 gyerek után nem is tudhatta mit vállal, az úgy vóót hogy a gyerek csak a férjé lesz szóval jajjj szegény :)
Így jó?
Mehetsz, pá :)))
válasza:71%-os te meg el ne kezd vele újra a ki a hibás témakört XD Ez év végéig bírja. Rá kell hagyni. A kérdező áldozat, szervezzünk neki gyűjtést is (majd ő szervez), össznépi sajnálkozás stb.
Az ilyen emberrel nem tudsz mit csinálni aki saját problémájaként éli meg más ember problémáját. Szemellenzővel előre!
Azért nem csodálom hogy volt anno pszichológusa is meg pszichiátere is, meg olyan bogyókat kapott amitől bekómált. Ilyen állapothoz ez a minimum, de még ez se segített ahogy látom.
válasza:#104, mi lenne ha az ordas személyeskedés helyett az eszedet használnád, és kicsit elgondolkodnál azon, ha valaki a saját tapasztalatairól ír...
Azzal, hogy ti ugyanazt csináljátok mint a férj, hogy beálltok a gyerek mellé a kérdezőt hibáztatni, azzal csak fokozzátok az alap-konfliktust, a gyerek elutasítását.
EZ a lényeg, nem az, hogy nekem mi tetszik, és mi nem...
Az antidepiveé meg nem az a baj, hogy "bekómál valaki" tőle, hanem az, hogy - ahogy írtam is tegnap, csak te akkor is a kötekedéssel voltál elfoglalva - hogy előbb fokozzák az indítékot és később a hangulatot. Tudod mi ennek az eredője, személyeskedő? Az, hogy az emberek ilyenkor szoktak öngyilkosok lenni, meg családírtani... (kiterjesztett öngyilkosság szép néven).
Na ezeken gondolkodj el, ha javasolhatom, mert ezek a tények.
válasza: válasza:Persze 63%-os, biztos azért legálisak ezek a terápiák, és azért a világ legtermészetesebb dolga szakemberekhez fordulni, azért is képzik őket, mert a páciensek csak úgy gyilkolják le sorra a komplett családjukat.
Te kiket öltél meg, hadd kérdezzem már meg?
Te tipikusan egy nagyon buta ember vagy, aki igyekszik nagyon okosnak tűnni, de ezzel csak nevetségessé válsz, és még azt a kis tudást amivel rendelkezel a témában hiteltelenné teszed.
válasza:#106-#107, nyomassátok csak a személyeskedő maszlagot gondolkodás helyett, engem nem érdekel... nem én fogok rászúrni...
A Kérdező meg meg tud találni üzenetben, ha valódi tapasztalatok érdeklik
Na csá.
(utolsó, természetesen senkit nem öltem meg... én előbb megszabadultam az egész engem neurotizáló bandától anno... és találtam olyan embereket, akiknek viszont én voltam a fontos)
válasza:Ebben mi a személyeskedés? Miért nem válaszolsz a kérdésemre? Kulturáltan tettem fel tudtommal.
Hogy lehet az hogy legális, és sok esetben hatékonyak ezek a kezelések, mégis szerinted spontán sorozatgyilkos lesz tőle mindenki? Ráadásul te látatlanba "diagnosztizálsz".
Valódi tapasztalatok, mi? Képzelem miféle valódi tapasztalatod volt neked mikor egy paciens voltál és semmi több. Valódi tapasztalatként majd elmondod neki hogy küldje el a jó fenébe a gyerekét meg a férjét, de ahhoz nem kell személyes példakép, sem szaktudás, tudtommal. Amúgy meg nem tudsz te semmi egyébbel szolgálni, maximum rosszindulattal.
Azt meg nem is csodálom hogy személyeskedtek veled eddig, nagyon ellenszenves beképzelt a stílusod, ez a tudálékosság, ami mögött nulla valódi szaktudás áll, meg csak még nevetségesebbé tesz. Pont erre van szüksége egy elesett nőnek, hurrá. Bár gondolom ezek után csak a jóisten mentheti meg tőled, priviben már gondolom átmostad az agyát párszor.
válasza:#109, azért a kultúrált kérdésfeltevés és a minősítgetés közt van pár oktáv... A kérdésedre a válasz meg annyi, hogy sz egy szimpla tény az antidepresszánsokról, hogy az első hetekben fokozzák a szorongást meg mindenféle panaszokat MERT előbb javítják az aktivitást és csak később a hangulatot, tehát tök tipikus, hogy az addig csak sötét gondolatként jelen lévő késztetések a már fokozott aktivítás mellett megvalósulnak.
Magyar példa is van rá... parancsolj:
Brutálisan legyilkolta két kislányát és feleségét Sz. Kolos, majd saját torkát is átvágta egy láncfűrésszel. A férfit pszichiáter kezelte, de ismerősei szerint mégsem utalt semmi a közelgő vérfürdőre.
Szóval ez egy ismert mellékhatás, és igen, meg lehet előzni, HA gondolnak rá, és az ilyen gyógyszerbeállításokat kórházban végzik egész a hangulat javulásáig, vagy ha az első időszakban adnak mellé anxiolitikumot is. Csak ezt néha l-qrják...
(pedig finoman megfogalmazva benne van még az érintett szerek btegtájékoztatójában is.
Ha van konkét kérdésed, szívesen válaszolok rá...
A személyes tapasztalatot meg arra értettem, hogy ezt a kérdést én is kiírhattam volna 30 éve, ha akkor már lett volna GYK... engem is "megajándékozott" az exem egy hátam közepére sem kívánt babával... tehát ezzel a típusú konfliktussal van személyes tapasztalatom...
És nem, a Kérdezők privát üzikkel zaklatása, az a magzatvédők sportja... nem az enyém. Én válaszolok szívesen, HA megkérdeznek üzenetben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!