Mindenféle veszekedés nélkül, így miért?

Ha már szültem, akkor a karrier igenis várhat legalább 2 évet, ha hármat nem is.

Ezek az idők nem jönnek vissza. Lehet mondani bármit..

És megintcsak egy olyan dologról beszélünk, ami csak ebben az országban divat (otthonmaradni 3 évig). Ne is szaporodjon senki, csak a magyarok! Szüljük tele a Kárpát-medencét!

Ugyan már. Csinálja mindenki úgy, ahogy neki tetszik. Ez nem valami teszt, hogy jó meg rossz válasz van.

Szerintem lehet ezeket a dolgokat egyensúlyban tartani. Nem mindenki teljesedik ki pusztán a gyerekvállalásban, egy valódi karrier pedig nem viseli el azt, hogy a nő évekre kiessen a munkából. Persze egy kasszás Arankának mindegy, hogy 2 vagy 12 évig volt otthon, de gondolom ti sem feküdnétek olyan sebész kése alá, aki gumikesztyűt az elmúlt 9 évben maximum wc pucoláshoz húzott... sok helyen lehet már részmunkaidőben dolgozni, mely alatt a gyermek másik szülője, az apuka van vele, aki ugyanolyan teljes szülő, mint az anyuka, hacsak nem mozgássérült, értelmi fogyatékos (ilyennek meg nyilván nem szültök), képes ellátni egy féléves, vagy éves körüli teendőket anélkül, hogy ott valaki sérülne.

Egyébként nagyon sokféle család van és soha nem lehet tudni, hogy mi a motiváció. Pl ismerek olyat is, ahol anyuka keresett messzemenően jobban (értsd: 4x annyit, mint apuka), de terhes lett, vállalták a babát. Fél év után visszament dolgozni, további fél évig apuka volt otthon vele, addig pedig írta a disszertációját. A gyerek egy éves korában már dolgoztak újra mindketten, mert menetközben apukának is olyan fázisába került a kutatómunkája, hogy nem eshetett ki tovább, de a fizetése olyan csekély volt, hogy talán saját magát nem tudta volna fenntartani belőle, nemhogy hármójukat. Azóta - köszönhetően a kutatásainak, pHDnak - jó munkahelye és keresete van. De ehhez az kellett, hogy mindketten áldozatokat hoztak a feleségével, senkinek nem derogált, hogy rövid időre megfordultak a szerepek, a gyerek meg nagyon kiegyensúlyozott (őszintén szólva a környezetemben a legnormálisabb gyerek), nem lett lelkisérült azért, mert 1 évesen már bölcsis volt, fél évig pedig az apukája volt otthon vele.

Nem beszélve arról, hogy hány olyan anyuka van, aki fennhangon hirdeti, hogy 100 éves korig szoptat, meg 3 éves koráig otthon kell lenni vele, aztán csücsül otthon és nyomkodja a telefonját. A gyerek a minőségi együtt töltött időt értékeli és abból fejlődik, nem a mennyiségiből. És attól, hogy valaki korán visszamegy dolgozni, még lehet, hogy viszont a nap hátralévő részében annyit foglalkozik a saját gyerekével, amennyit más háztartásbeliként nem tesz meg.