Mit csináljak, hogy békítsem az anyukámat és az öcsémet?

"Félek, hogy az öcsém a végén engem is megutál a sok hasonlítgatás miatt."

Sajnos reális a félelmed. Esetleg azzal tudod ellensúlyozni, hogy négyszemközt elmondod neki, hogy te sem örülsz annak, hogy folyton te vagy előtte a "bezzeg-gyerek".

Anyukád sajnos nagyon rossz taktikával próbál az öcsédre hatni. Öcséd gondolom erős akaratú, kamaszodni kezd, szóval lesz még otthon sok balhé, mire felnő!

Esetleg apukáddal nem tudsz szövetkezni, hogy valahogy oldjátok ezt a feszültséget?

Igazából apukádnak magától is kéne valamit tennie. Legalábbis én apaként mindenképp próbálnám oldani a feszültséget. Pl. azzal, hogy megkérném a feleségemet, hogy inkább bízza rám a gyerek fegyelmezését, majd én noszogatom. Mert bizony sokat számít, hogy milyen stílusban kérik tőle, hogy tanuljon! No meg az is igaz, hogy ha közel kitűnő volt, akkor mi a frásznak üljön egész este a tankönyvek fölött?

Te legföljebb annyit tehetsz, hogy mindkét félnek hangsúlyozod (persze nem a veszekedés közepén), hogy szereted őket és nagyon örülnél, ha ők is békességben lennének egymással.

Ja, most vettem észre, hogy anyukád párjáról beszélsz, tehát apukád nem veletek él. És ráadásul vele is konfliktusa van az öcsédnek.

Fölvetődik a kérdés, hogy nem lenne-e jobb, ha apukádhoz kerülne? Persze csak akkor, ha apukád is szívesen nevelné és ő is szívesen menne.

Biztos vagyok, hogy a konfliktusok mögött ott van, hogy elváltak a szüleitek és öcsédet dühíti, hogy egy "betolakodó" van apukád helyén.

Tudod, egy fiúgyereknek az apja mindig viszonyítási pont lesz. Sokszor egészen rossz (pl. velük nem törődő) apákért is rajonganak a fiúgyerekeik.