Mindenféle veszekedés nélkül, így miért?

Az, ha valaki közben el tudja a munkáját is látni, az nem feltétlenül szól arról, hogy a gyerektől akar szabadulni.

Én például a gyerekem másfél éves korára teljesen eltompultam a gondolati beszűkültségtől, hiszen a gyerekezés, a szükségletek kielégítése megköveteli a rövidtávú, ismétlődő rutinok végzését. Es a szülők számára egyre szigorodnak a rutintevékenységek, ahogyan egyre nő a gyerekek száma. Mert amit 2 évig ismételgettél az első gyereknek, azt fogod elölről kezdeni további 2 évig. Nyilván meg lehet találni benne a kreativitást, de behatároltan. Ahhoz, hogy ezt valaki vég nélkül élvezze, ahhoz nem elég maga az anyaszerep, ahhoz egy bizonyos személyiségtípus szükséges, es teljesen természetes, hogy nem mindenki ilyen.

Masfél-ket évnél elkezdtem nem tudni érvelni, hosszabb távú összefüggéseket levezetni, agyilag gyorsan reagálni olyan témákban, ami nem kapcsolódott a rutinjaimhoz. A munkám megengedi a szabadúszást, a magam beosztását, így tulajdonképp heti 4-6 órát már a fiam feléves kora ekőtt bevezettem.

De ott vannak a szolgáltatók, fodrasz, könyvelő, kozmetikus, akik a vendégkörüket, ügyfélkörüket elveszteik, ha félévnél tovább maradnak távol, és akkor kopp, felépíteni nagyon nehéz újra.

Meg ott van az is, hogy van a gyereknek apja is, és nagyon jó dolog az, ha mindkét szúlő teljes értékű gondozóként van jelen, és képesek váltani is egymást.

,,Aki valószínüleg olyan elkényesztetett lesz mint a fene.

Ja és amikor meghaltok egyedül marad, de azért majd a harvardi diplomáját nyugodtan lengetheti."

De ,,Amúgy meg semmi közöd hozzá"

Bírom, saját magadnak mondták ellent. Egyrészt általánosítás, hogy egy egyedüli gyerek elkényeztetett lenne. Már rég megcáfolták, és 3 gyerek is ugyanúgy lehet elkényeztetett, mint az uncsimék: mindháromnak már iPadja volt ovisként...Ez nevelés kérdése.

A harvardi diplomáról meg csak annyit, hogy nyugodtan lehet irigykedni.

Az, hogy egyedül marad, megint rossz érv, sose értettem. Az embernek általában vannak unokatestvérei, barátai, szerelme/házastársa, bőven nem fog egyedül maradni. Mire meg mi meghalunk, már bőven elég idős lesz ahhoz valszeg, hogy már rég neki is lesz gyereke, a férje/felesége által pedig egy kiteljesedett rokonság. Idióta érv, hogy ,,egyedül marad". Sokszor én is elvoltam a tesómmal, de amint mindkettőnknek lett párja, szinte már nem is léetezünk egymásnak, nem is megyünk együtt vásárolni, semmi. Eleve nagyon messze is lakik az ő barátja, távol leszünk mi egymástól, hogy bármikor is rábízzam a gyerekem.

Engem szellemileg egyszerűen nem elégít ki a gyermekgondozás. Ez van, nem vagyunk egyformák.

Másrészt szerintem igazságtalan ez a "kinek szült gyereket"-duma, mintha amúgy végetérne a gyereknevelés 3 éves korban.

,,És irigykedik a hóhér a gyereked nem létező diplomájára, szánalmas vagy."

Én nem használtam Rád mint személyre rossz jelzőket, csak az érveléseddel nem értettem egyet. Javaslom a hasonló hozzáállást. Aki az érvek ellen nem szokott tudni megfelelő ellenérvet felhozni, az köt bele a másik személyébe.

Ahogy az én gyerekem nem létező diplomájáról van szó, ugyanúgy neked sincs még 3 gyereked. Lehet nem is lehet, sose tudni, ennyire nem szabadna előre inni a medve bőrére.

Azért mert nem mindenkit elégít ki teljes mértékben a kakás pelenka, a savanyú tejszagú ruhák mosása és a játszótéri locsifecsi, és szükség van más ingerekre is.

Azért mert anyagilag a gyedből éhen halni lehet.

Azért mert szereti a munkáját is, és az tartós otthonüléssel esetleg lemarad vagy megtörik a karrierje.

A gyerek jó esetben egy-két évtizedes móka, aztán 40-50 évesen muszáj kezdeni valamit az élettel.

Mert az emberek ilyenek. Minden kell egyszerre. Család, karrier, autó, ház jóllét.

Ezekek finanszírozni kell valamiből.

Van akinek elég a karrier, nem vágyik gyerekre (ezt mások leszólják)

Van aki csak családot akar, nem vágyik karierre (ezt is leszólják)

Ha pedig mindent akarsz, és már miért ne akarnál mindig többet attól amid van, ugyan csak leszólnak