Beadnátok bölcsibe?

Megértem a bizonytalanságodat és átérzem a helyzeted.

Én mindig is kis korkülönbséggel akartam babákat hogy minél tovább lehessek velük és soha nem is gondoltam bölcsire. Kb. 1 éves lehetett a nagy amikor megfogant a kicsi.

Örületes változásokon ment át elindult aztán 1-2 héten belül rohant, iszonyatosan kinyílt neki a világ mentünk mindenfele játszótér baba-mama klub, ringató...stb imádta a társaságot én meg közben egyre lomhább lettem, de mentünk mert jó volt neki is és lényegében nekem is mert itthon már nehezen volt leköthető ígényelete a hasonló korúak társaságát a kisfiam.

Mikor kiderült hogy terhes vagyok anyám és nővérem első szava az volt: és van-e már hely a bölcsibe a nagynak - totál kiakadtam hogy miből gondolják, hogy bölcsis lesz " én amúgy sem fogom lepasszolni a gyerekem...stb". És persze itt a fórumokon is sok kőkeméány véleményt hallok vannak, akik kiakadnak hogy ha valaki megteheti, hogy kihagyják az életükből, akkor miért adná be bölcsibe a gyerekét.

Én én is ilyen kis nyuszi módon voltam mint te ugyanez a 2 félelmem volt bölcsivel szemben, mint neked.

Április közepére voltam kiírva. Január végére már nagyon nehezen viseltem magam, amin nagyon meglepődtem mert a az előző terhességemmel 36. hétig dolgoztam sőt még a szülés hetében is megvolt a heti 2 terhestorna...

Persze a kisfiam sokszor volt beteg, mert a játszón baba klubban is terjengtek rendesen a vírúsok-bacik. Szóval a betegségektől való félelem bölcsivel vagy ovival szemben alaptalan, mert ugyanolyan veszélynek van kitéve pl.: egy bevásárlás vagy egy játszótér során ill tömegközlekedésről nem is beszélve.

Februárban eljutottam arra a szintre, hogy legalább tájékozódjak, hogy milyen lehetőségek lennének - államira nem vagyunk jogosultak, megnéztemnézzük a maszek helyeket milyenek, merre vannak, milyen áron.

Aztán egy szerda késő este iszonyat rosszul lettem tisztára mintha a szülés beindult volna jártam sűrűn nagy wcre és úgy éreztem mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Másnap azonnal mentem is a dokihoz, közölte hogy a méhem óramutató járásnak megegyezően elfordult bennem gyerekestül, annyira megemelhettem magam hogy ez lett és hogy mostantól ne emeljem a gyerekem ha nem akarok koraszülöttet. Ez volt csütörtökön, a megtekintett 8 intézményből 2 volt szimpatikus az egyikban csak fél napos hely lett volna így a másikat hívtam fel hogy pénteken megkezdenénk a beszoktatást. Nekem anyósék soha semmiben sem segítettek, szüleim még dolgozó emberek így rájuk nem számíthattam napi rendszerességgel, max reggel és munka után transzportra tudtak segíteni. Párom meg külföldre ingázva jár dolgozni. Így a dokim mondta végül rá a bölcsire az áment. Elkezdtük a beszoktatást nagyon élvezte a kisfiam első nap pénteken ebédig maradtunk, második nap hétfőn fél óra után elküldtek hogy jöjjek vissza ebédre, 3. nap már megpróbáltuk a bentalvást és minden flottul ment letelt az első hét a bölcsiből és a következő héten szintén szerda hajnalban meg is szültem - koraszülött lett a 2. babám.

Borzasztó lelkiismeret furdalásom volt. Hamarabb kellett volna rászánnom magam a bölcsire, mert a kisfiam már amúgy is készen állt rá. És onnantól kezdve hogy ott fejlődik az ember hasabán egy kisbaba már nem csak 1 gyerek szempontját kell figyelembe venni, hanem bizony a másikét is, mert már 2 gyermek anyukája vagy és ettől a pillanattól kezve már mindkettőről maximálisan a tőled telhető legjobban kell gondoskodni.

Ne gondolkozz, tépelődj sokat - hisz egyértelműen megfontolóra vetted a bölcsit ez már alapból jelent valamit, azaz te is hajlanál rá.

Másfelől félnapos bölcsinek ovinak semmi értelme, már előttem jól leírták csak a napirendjét alvását zúzod szét legkorábban ébredéskor menj érte.

Minden gyermek más, viszont az anyja látja ha már készen áll rá. leírásod alapján a te gyermeked is készen áll már a bölcsire.

Nekema kisebbig "babám" márciusban tölti a kettőt, már áprilisban megígényeletem neki márciustól a helyet, és közben közbeszólt az élet úton a 3. babánk is, most vagyok 12 hetes. Nem kérdés hogy lesz bölcsi, most már nem állok olyan nyuszin ehhez a kérdéshez sőt a márciust is kissé későinek érzem, mert már október óta szerintem készen áll rá.

Ne hagyd magad abba a csapdába esni, mint amibe én is estem. Ne hagyd hogy idegenek ítélkezzenek feletted, mindenkinek lehet véleménye mindenkiről viszont szűrd meg magadban a dolgokat és hallgass a szívedre.

Attól senki sem lesz szar anya, mert nem tartja maga mellett a gyermekét 3 éves korig attól függetlenül hogy anyagi presszió, vagy egészen más ok áll a háttérben, mert az esetek döntő többségében egy anya mindig úgy cselekszik, ahogyan szerinte a gyermeke a lehető legjobban jár.

Csak olyan mond erről a dologról komoly negatív véleményt aki magának akár szobrot is emeltetne mert hogy ő aztán megcsinálta mert így van rendjén, azzal magyarázva hogy a gyerekért mindent megtesz.

A dogmatikus SZENT 3 evet a kommunistak talaltak ki mert nem volt eleg nmunka minden nonek.Igy szuletett az a 3 ev

A nok lapja mint nonevelo magazin kozolte a cikket sok sok szakember nyilatkozott bolcsode rossz karos hulye lesz a gyerek tole stb nyiolatkozott egy jo anya otthon marad.

A nep elfogadta becsuszott a koztudatba es maradt mint ko mint dogma.

Oszinten azt hiszitek nyugaton ahol nincs 3 ev otthonules minden gyerek hulye szeretethianyos ??

ha ez igy lenne kerdem en miert vezet magyarorszag a depressio alkoholizmus es ongyilkossag listajan?

Miert van annyi letkeptelen boldogtalan elegedetlen negativ ember ,hiszen minden jo anya otthon maradt megalapozta gyereke jovojet??

Az ossze gyerekem 6 honapos koratol heti 3x bolcsodeben volt jelentem semmi bajuk okos gyerekek es boldog felnottek lettek egyik sem szeret kevesbe a bolcsode miatt hamar szocializalodtak kevesbe onzoek es tudnak varni megszoktak.

Rossz anya lennek?persze valaszthattam volna a nyomorgast es otthonulest de az senkinek nem lett volna jo.