Rossz anya az, aki kényelmi okokból adja a gyerekét bölcsibe?

"Mert megkaptam a bölcsiben néhány anyukától ezt. Érdekelt mások véleménye is a témában."

Dehogy érdekelt mások véleménye. Azért jöttél ide, mert megerősítést vártál tőlünk, h megnyugodhass. de a mi véleményünk ellentétes volt a tiéddel, ezért elkezdted magyarázni a bizonyítványod és a végén(jobb híján) te nyugtattad meg saját magadat.

jó munkád van, jól keresel, jól fogalmazol - értelmes vagy ... de annyira mégsem, h akár egy másodpercig is gondolkodóba ess, mert hárítasz és nincs semmi önkritikád.

ne haragudj, h ilyen keményen írok, csak sajnálom a fiadat és az ezzel töltött időm. semmi értelme nem volt erre a kérdésre válaszolni

Hűűűűű, első válaszoló vagyok ismét...

Őszintén szólva nekem is fura, hogy mindössze ennyi az okod a bölcsire és a baba után is ilyen sok önállóságra van szükséged.

Amikor megszületett a lányom, és sokat sírt az első napokban, szörnyen éreztem magam és sírva kérdeztem a férjem, hogy egyáltalán lesznek e a "régiekhez" hasonló napjaink, estéink?? Nehéz volt és fura volt a gondolat, hogy szinte mindennek "vége", ami eddig volt??

DE NEM!!!

meg kellett tanulni közösen kialakítani egy olyan napi ritmust, amiben mindenkinek van privát ideje és ki tud teljesedni!! :)

Én egy év alatt fogytam lassan 20 kilót, reggel 6-kor kelek, edzek itthon, majd sétálni, futni megyek a kutyámmal.

Mire felérek, már ébredezik a család és amíg én letusolok, a Férjem mesézik a kicsivel, játszanak.

Utána reggelit csinálok, ágyazok, öltözök és öltöztetek, majd a hajamat és a SMINKEMET is megcsinálom. ;)

Nem hanyagolom magam és egy pici odafigyeléssel, szervezéssel már a reggel is szuperül kipipálva.

A lányomat mindig is szoktattam az önállóságra, egyre jobban eljátszik magában, ha épp a hajamat csinálom, felmosok, vagy dolgom van.

Persze közben sokszor játszunk, szójátékozunk, mondókázunk.

Igen, a vásárlások is úgy működnek, hogy elmondok Neki mindent, Ő is segít, amit megengedek, Ő vesz le a polcról, beszélgetünk, nevetgélünk és észrevétlenül is tanítom, amire csak tudom. :)

A napokban gondoltam bele, hogy milyen is lenne újra egyedül vásárolni és el sem tudtam képzelni.

Pedig épp egy nehéz délutánon voltam túl, mert átsétáltunk a szomszéd kerületbe egy fagyizóba, és a kutyát is vittük. Közben bevásároltunk, mindenhol, még a babakocsin is a szatyrok lógtak, a lányom éreztem, bekakilt, és loholtunk haza.

Nem mindig egyszerű, de igyekszem a szép oldalát nézni. :)

Én előre félek a naptól, ha majd a munkába megyek a játszóterünk mellett, ahol minden délelőtt és délután órákat játszunk a kicsivel.

Szerintem sírva megyek munkába, mert elfog az az érzés, hogy évekig ott voltunk minden nap és ennek a korszaknak vége. A gyerekem oviban, suliban, én munkában, jön a mókuskerék és lezárult egy korszak.... :( Nagyon félek ettől, PEDIG 4 órás szuper munka vár vissza, és közel is van viszonylag.

Egyenlőre azonban nem gondolok erre, mert a lányom nemsokára két éves és tervezzük a tesót, így remélem 3 év lesz köztük. :)

Összességében tehát, ne haragudj, hogy hosszúra nyúlt a válaszom, de azt mondom, hogy ha valaki akarja, a gyerekkel is meg tudja oldani a mindennapokat úgy, hogy mindenki kiteljesedhessen. :)

Én is barátnőzök néha, vagy gyerekkel együtt és pl a szintén gyerekes barátnőmmel vagyunk egy napig együtt, (ugyanaz a kicsijeink napirendje és egyszerre alszanak, esznek, szuper így) vagy másokkal is találkozunk. Főleg nálunk, de el is megyek Vele, ha kell. :)

Babakocsiban is elalszik, ha egész napos a program, szóval sosem unatkozunk.

Kettesben is meg tudjuk oldani, a mamiék a szomszéd házban laknak, eddig 3x aludt Náluk a lányom, most ismét tervezzük.

De ezeken kívül délutánonként átlagban 3 órát alszik és este 8-kor ágyban van, tehát ezek az időszakok is a mieink. :)

Na nem részletezem tovább, igaz, hogy vannak dolgok, amik gyerek nélkül gyorsabban mennek és talán egyszerűbbek, de ha jól neveljük, hamar teljes értékű kisemberkét lehet faragni belőlük és élmény Velük szinte minden perc, a kis hisztiktől és nyafiktól eltekintve. :)

De később egy egy korábbi idegbajos nap is szép emlékké szelídülhet. :D

Szép napot és ha teheted használj ki a kicsivel minél több időt, mert egy nap sem jön vissza és nincs szebb dolog, mint hallani az első szavait, és elsőkét megérteni egy nyösszentésből is, hogy mire gondol!

ÉN szeretem megérteni és nem lennék boldog, ha egy idegen, vagy pl egy gondozónő jobban tudná, éppen mit szeretne a gyermekem.

:)

Ez számomra is érthetetlen! :( Szegény gyerkőc :(

Már miért nem lehetne teljes értékű NŐ, aki otthon van a gyerekével? Én is míg itthon voltam a lányommal, végre volt időm és energiám magamra, hogy életmódot váltottunk családilag, fogytam 15 kg-ot, mozogtam, helyt álltam itthon, mint anya, mint háziasszony és bizony mint feleség! Hozzáteszem segítség nélkül, mert a rokonság 200 km-re lakik!

És mindemellett megmaradtak a barátaink, barátnőkkel, barátokkal ugyanúgy tudtunk értékes és felszabadító időt tölteni, számtalanszor voltak késő estébe nyúló baráti beszélgetések, a kislányunk pedig az igazak álmát aludta a másik szobában.

És életemben nem olvastam el ennyi könyvet, mint az utóbbi időben. Úgyhogy én engem kifejezetten felszabadított az itthon töltött idő, mindamellett, hogy a lányommal is rengeteget foglalkozom, játszom, olvasok.

Most lett 2 éves a lányom, muszáj visszamennem dolgozni, de az elválás mindkettőnket nagyon megvisel, el sem tudnám képzelni, hogy önszántamból adom oda más gondjaira! :(

Egyébként 3 éves korig nincs szüksége ilyen jellegű szocializációra a gyerekeknek, a játszótér, játszóház felel meg leginkább az igényeiknek. Egy 1 éves esetében meg pláne! Mert ezek a gyerekek magukban és felnőttel játszanak, ez életkori sajátosság. Édesanyám óvónő, szóval tudok egyet s mást az ilyen picik lelki fejlődéséről és igényeikről....kedves 57%-os, neked nagyon rosszak az infóid, hogy egy 1-1,5 évesnek már bölcsiben a helye, mert ezt igényli. Nem, az édesanyját igényli, de mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja!

És egyébként sajnálhatjátok, mert az 1 év a legkeményebb (nekünk sem volt fenékig tejfel, de nem adtam volna semmiért),a gyerek második éve kész csoda, kinyílik az értelme, minden egyszerűbb is lesz, és fantasztikus, ahogy napról napra okosabbak ügyesebbek. Nekem jó érzés volt visszahallani a tőlem hallottakat, Ti ezt sem érezhetitek, hiszen végülis a nap nagy részét nem is veletek tölti.

Most pedig, hogy már párszor ott kellett hagyom a bölcsiben viszont még nem kellett újra munkába állnom, kihasználandó ezt a pár hetet elmentem pár boltba, felfrissíteni a ruhatáramat. De nekem kifejezetten rossz érzés volt, végig a lányomra gondoltam, hogy vajon mit csinálhat.

Nem bírnék úgy élni, ahogy Ti.... :(

bennem felmerült, ha apuka viszi-hozza a bölcsiből a gyerkőcöt, csak hogy te tudjál nyugodtan kirakatokat nézegetni, kávézni, nő lenni, pihenni, majd délután hármasban játszotok, hétvégén hármasban mentek mindenhova, apuka meg melózik ugye akkor mikor a gyerek (vagyis inkább baba) bölcsiben van, neki mikor jut ideje arra, hogy lazítson, kirakatokat nézegessen, vagy csak beüljön valahova meginni egy kávét?

furcsa, hogy csak neked vannak igényeid a komentjeidben, a férjednek és a gyerekednek meg nincs