Rossz anya az, aki kényelmi okokból adja a gyerekét bölcsibe?

Akkora hülyeségeket írtok. Azért mert nem lóg egész nap a gyerekén, attól még szeretik egymást. Csak jót tesz a gyerekkel, azzal, hoyg bölcsibe adta és magának is.

Nem tudom mirét gondolják azt egyesek, hogyha az embernek gyereke születik onnantól neki meg kell szünnie normális emberként élni, és csak a gyerekén kéne lógnia. Mindenkinek jobb úgy ahogy ő csinlja.

Azért baj, mert úgy tűnik, hogy szánt-szándékkal meg akarod szakítani a gyereked kötődését feléd, hiszen egyáltalán nincsen kettesben töltött időtők.

Az ok, hogy 1-1,5 évig csak veled volt, csak pont hogy 1 évesen van egy nagy változás a gyerekek viselkedésében, innen nyílik ki a értelmük, innentől sokkal élvezetesebb a gyerekkel töltött idő, mint előtte. (séta, fejlesztés, etetés, amiket írtál, helyett lesz a világ felfedezése.) Na erről maradsz le, szerintem. Én értem, hogy ez nem mindenkinek egyformán fontos és kielégítő, de ha ennyire vágysz vissza a munkahelyedre, akkor tényleg menj vissza a munkahelyedre, mert szerintem beláthatod hogy ez nem normális. Már egyszer írtam a kérdésedre (11-es voltam), nekem is "sok" volt, én is dolgozok amúgy itthonról is. De az, amihez neked napi 5 óra kell, arra nekem elég a heti 6-8 óra. Néha nekem is belefér a barátnőzés ilyesmi, és én is újra nőnek, munkaerőnek, feleségnek érzem magam, d mégsem kell ahhoz eltávolítani a gyerekeimet teljes mértékben.

Amúgy én tudom, hogy vannak olyan tipusú nők, akik 1 éves kor körül azt mondják, hogy elég volt, és attól még "jó" anyák, és visszamennek dolgozni, el is fogadom. De az szerintem túlzás, ami nálatok van. (de mások vagyunk)

Mellesleg a családunkban van egy hasonló példa. Keresztfiam már 6 éves. Anyuka nem ment vissza dolgozni, a gyerek bölcsödébe is járt. Ott annyi a különbség, hogy anyukának egyáltalán nincs a barátnőzésen és a háztartáson (2 szobás panel) kívül dolga. Nos a 7 év alatt (mert a 2. csík után , már nem dolgozott) a gyerek hiába van jól el a többi gyerekkel, az anyjának nem fogad szót, szemtelen, mindeközben elkényeztetett, mert anyagi javakkal pótolja a szeretetet. Ha apuka ott van, minden ok. Pedig náluk úgy van, hogy apuka viszi, anyuka hozza, és napi 2 órát együtt van az anyjával. Aztán apuka hazajön és ő viszi le a gyereket a játszóra, amig anya megcsinálja a dolgát, amit marhára nem értek, hiszen egész délelőtt lenne erre ideje. Viszont akárhányszor telefonálok, éppen fürdik/alszik/futni megy vagy éppen valaki mással van elfoglalva, mert a kibeszélés az igazi hobbija. Számomra ő már bekattant. Na, mindegy, nálatok nem ez van, de a gyerekeitek bizony hasonló cipőben járnak..

Viszont teljesen fölösleges kérdezned, ha neked ez így jó, hiszen tapasztalhattad, olvashattad, hogy anyukák többnyire nem értenek veled egyet. Változtatni mások válaszai alapján úgy sem fogsz, akkor meg minek akarsz kritikát olvasni?

Hátrébb az agarakkal. Nem mi tolakodtunk, a kérdező kérdezett, mi pedig elmondtunk a véleményünket. Mindenki normális hangnemben, senki sem szidta, ócsárolta, ahogy itt gyakran szokás.

"Nem tudom mirét gondolják azt egyesek, hogyha az embernek gyereke születik onnantól neki meg kell szünnie normális emberként élni, és csak a gyerekén kéne lógnia. Mindenkinek jobb úgy ahogy ő csinlja."

Ebben is van igazság, amíg nem ezzel takarózol. Ugyanis azt se gondolhatja senki, h miután van gyereke, ugyanúgy élhet majd, mint eddig. Az igazság félúton van. Pedig a kérdező efelé tendál. A probléma az, h ugyanúgy is él, mert erre vágyik, nem a gyerek társaságára, ezért kapja a kritikát itt is és a való életben más anyukáktól is. jogosan.

Tudod, amikor már egész nap nélküle voltam, hajat mostam, kisminkeltem magam, elvégeztem a munkám és még társasági életet éltem, miközben eljött a délután, én már pl nem vágynék arra, h a padon ücsörögve olvassak (pedig mennyire imádtam az ilyesmiket régen) mert a fiamra gondolnék és már indulnék is a bölcsibe, h együtt legyünk. Nem azért, mert szuper anya vagyok és majd én megmutatom, hanem mert belső késztetést éreznék. belőled ez a belső késztetés hiányzik, és igen, emiatt egyáltalán nem vagy ideális anya.

Itt nem az a kérdés, h ki hogyan fogja fel az anyaságot. Sokkal inkább az, h kinek való egy gyerek, kinek nem. Neked nem való, különben a születésével megváltozott volna benned a szabadságra, egyedüllétre, magadra fordított időre való igényed mértéke. Ha ösztönösen, belülről jönne, nem is éreznéd áldozatnak. Picit együtt vagy a gyerekeddel a férjed társaságában, de amúgy szívesebben vagy elfoglalva magaddal és a saját dolgaiddal, mint a gyerekkel, akiből egy év épp elég volt ahhoz, h besokallj és visszatérj a régi életmódodhoz. Nem

Ez számomra érthetetlen.

Holnap fogok visszamenni a munkahelyemre (eddig tartották a helyem), 1 hónap beszoktatási procedúrán vagyok túl a kisfiammal, aki másfél éves.

Ez az 1 hónap számomra sírásról, betegségekről és elszakadásról szólt. Hol ő sírt, hol én (amikor ő nem látta), korábban ő volt beteg (vírus+oltás), most én (ugyanaz a vírus).

Szóval számomra elképzelhetetlen, hogy ennek önként tegyem ki magunkat, nem kényszerből.

:D :D :D

"túlságosan magamra növesztettem" a MÁSFÉL ÉVES !!! gyerekemet??? :D

Bocsi, nem igavonó, hogy rideg tartásban éljen. :D

Egyébként én nem tettem fel kérdést, így kommentet/vélemenyt/megoldási javaslatot (a nem létező kérdésemre) sem várok. :D