Alig várom, hogy a anyukám elvigye nyaralni a gyereket - nektek nem furcsa, hogy egy anya ilyet mond?

Sokáig én is nagyon furcsának találtam, hogy egy szülő ilyet mondjon.

Aztán én is anya lettem, és bár nem jutott még ilyesmi eszembe, a barátnőmnél és a sógornőmnél látom, hogy egyszerűen nem bírnak a saját gyerekeikkel.

A barátnőm és a férje is külön-külön bevallották, hogy ha visszacsinálhatnák, csak egy gyereket vállalnának.

Tavaly a nyári szabadásguk végén azt mondták, alig várják az ovit/bölcsit meg a munkát, annyira elfáradtak a nyaralás alatt.

Van ilyen, nem vagyunk egyformák.

Nem, nem furcsa. Én is örülök, mikor a gyerekek valamelyik nagyszülőnél vannak 1-2 hétvégén, én is tudok pihenni egy kicsit. Ráadásul a gyerekek is kertes házban vannak akkor, múlt hétvégén is tök jót medencéztek.

Én is várom az ovikezdést:)

nem :)

én is várom, bár enyémet nem viszik :D

pont tegnap mondtam a férjemnek, hogy csak 24 órát szeretnék egyedül... ebből 20at aludnék, majd 4 órát nézném a plafont :D

4 éves a gyerekem, mikor oviban van, én dolgozom... ha nem dolgozom, őt viszem ide-oda, takarítok, főzök, bevásárolok, közben fél kezem a gyereké.

jó lenne egyszer nem csinálni semmit pár órát :) szerintem ebben nincs semmi furcsa, mi is emberek vagyunk, mi is elfáradunk

Nem gondolnám furcsának, inkább őszintének. Akárhogy is, a szülőknek, főleg az anyáknak is szükségük van a pihenésre. Én is imádom a fiamat, de néha túl sok belőle, mellesleg tuti ő is így gondolja, látom a fején.

Inkább azt az ősanyát nem tartom sokra, aki "él, hal a gyerekeiért", meg a "gyerekeiért mindent", miközben magának sem meri bevallani, hogy fáradt....

Nem,nekem sem furcsa.

Egy anya/szülő előbb-vagy utóbb megtapasztalja ezt az érzést,hogy szeretne egy kicsit egyedül lenni,feltöltődni.magával is foglalkozni.

Jó,ha van erre lehetősége mert egy kis pihi és nyugalom után könnyebb a mindennapok monotonítása.

Nekem sem furcsa, bárcsak az enyémet is vinné időnként valaki!

Persze, ahogy ezt leírom, máris előjön bennem a társadalmi nyomás terméke: a lelkiismeret-furdalás, miszerint, jaj, hogy gondolhat/mondhat már egy anya olyat, hogy szívesen lenne kicsit a gyerekei nélkül, mert a „jó anya” csak a gyerekeinek él, mosolyogva főz/mos/takarít/tanul és játszik velük és még dolgozik is mellette – és nem vágyhat arra, hogy egy-két napig ne kelljen főzni/mosni/takarítani/tanulni és játszani/dolgozni, és csak bambuljon ki a fejéből, vagy heverjen a kanapén órákig olvasgatva.

Azonban ez egy baromság, biztosan van, akinek nincsenek más vágyai, de szerintem azért elég sokan vagyunk, akiknek igenis felüdülés lenne, ha pár napot „szabadságra mehetnénk” a gyereknevelésből úgy, hogy tudjuk, a gyerekek jó helyen vannak közben (pl. a nagymamájukkal).