Rossz anya az, aki kényelmi okokból adja a gyerekét bölcsibe?

Egy év után adtam bölcsibe. Nem arról van szó, hogy nem szeretek vele lenni, hanem arról, hogy egyszerűen sok volt. Előtte elég aktív életet éltem, aztán hirtelen másból sem állt a napom, csak etetés, séta, fejlesztés, játék, etetés. Nagyon szerettem mindig is eljárkálni mindenfelé legyen az egy érdekes előadás, koncert vagy csak elmenni körülnézni a boltokba nyugodt körülmények között. Vagy meginni egy kávét néhány baráttal. Szerencsére otthon végezhető a munkám, viszont gyerek mellett nem tudtam odakoncentrálni, mivel eléggé gondolkodós a munkaköröm. Amióta bölcsiben van, lehet nem hangzik szépen, de sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, végre van időm reggel nyugodtan lezuhanyozni, kisminkelni magam. Van időm minőségi munkát végezni és délután akár leülhetek olvasni egy padra a városban, nem kell figyelnem másra.

Szeretem a gyerekem, de őszintén szólva alig várom, hogy visszamehessek a céghez dolgozni teljes állásba. A férjem természetesen sokat segít, és a péntek estéket eddig is kettesben töltöttük, de így már sokkal jobban érzem magam.