Miért lehet bölcsi-ellenes a sógornőm?
Kislányom is bölcsis volt és fiam is az lesz, mivel vissza kell mennem dolgozni. Bár én kifejezetten szerettem azt a bölcsödét, a lányom is szeretett ottlenni, sokat játszottak, tanult dolgokat stb.
Sógornőm szerint ő biztos nem adja bölcsibe a gyerekeket, mert jaj az már milyen, hogy 2 évesen le kell passzolni a gyereket.
(Ott megjegyzem náluk nincs bölcsöde és ő még akar gyerekeket, szóval egy darabig gyesen lesz)
Persze szerintük lányom a bölcsöde miatt kezdett el beszélni (mikor már előtte is beszélgetett) ill.a bölcsiben lett szobatiszta. (Egyébként ez sem, mert kakilni nem kakilt a bölcsiben soha, a pisi is először otthon történt.) nyilván volt benne a bölcsinek is segítsége,de én ennek csak örültem, hogy tanul jókat is a lányom.
Nem annak tudtam be, hogy szar anya vagyok,mert pl.nem csak az én érdemem a szobatisztaság…
Szerintetek?
Nem mindegy az neked?
Én még úgy is "bölcsi ellenes" vagyok, hogy fiam járt egy fél évet és alapvetően nem is volt sok bajunk az intézménnyel. Gondozók szerették.
De attól még szükséges rossz volt az életünkben. Nagyobb gyerekem nem járt, és egy percig se bánom. Semmi olyan pluszt nem jelentett a kisebbiknél se a bölcsi, amit otthon ne kapott volna meg, sőt. Nem játszottak többet, kint egyenesen keveset voltak, nem tanult többet ott, minden mondókát, verset, mesét otthonról "vitt" (már ismerte), nem járultak hozzá a szobatisztasághoz (otthon lett az megelőzően)...
Én amondó vagyok, hogy mindenkinek van véleménye, de nem szabad a másikra ráerőltetni. A sógornődnek lehet, hogy volt rossz tapasztalata, vagy másoktól hallott rémtörténeteket, amik megerősítik abban, amit amúgy is gondolt, hogy szükséges rossz a bölcsi. Vagy halvány lila fogalma nincs arról, hogy mi történik ott, ezért azt gondolja, az eleve nem lehet jó. A gond itt azzal van, hogy nem tapintatosan beszélget erről, hanem a ti életeteket, hozzáállásotokat állítja be úgy, hogy nem a legjobbat akarjátok a gyerekeiteknek.
Nekünk nagyon jó dolog a bölcsi. Én kisimultam, mióta dolgozni járok, imádtam a 2 évet itthon a kislányommal, de pont így volt nekem kerek. 2,5 éves, most kezdte el igényelni a kortársai társaságát, és (azért ez egy picit fáj :D) abba a korba értünk, hogy ha választani lehet, hogy gyerektársasággal játszik, vagy anyával csinál valami programot, az előbbit választja. Én szívesen ,,passzolom le" a gyerekemet, mert így nagyobb lelkesedéssel tudok utána délután csigát keresni az udvaron, vagy babázni, vagy akármi, mint amikor egész nap ezt csináltam.
Én is ezt tapasztaltam,hogy már 1,5 évesen is alig tudtam magam lefoglalni a lányomat. Kevés voltam neki. Ez a bölcsi meg nagyon jó, remélem fiam “idejében” is marad ilyen.
Szerintem azok, akik azért nem adják be a gyereket, mégha meg is tehetnék, hogy nem szakítják el maguktól 2 évesen, csakúgy mondanám, hogy 3 évesen az oviban sem lesz egyszerűbb.
Ha muszáj visszamenni, mert nem lenne mit ennetek, akkor muszáj és kész.
Ettől függetlenül szerintem a legjobb helye anya mellett van a gyereknek, nem gondozónők mellett.
Ezért nem mindegy hogy 3 évet tölt a gyerek anyácal vagy 1.5-2 évet.
6-os.
Pedig én csak jót tudok mondani a bölcsiről. Nyilván ez is eltérhet intézménytől, gyerektől is.
Csak azt nem értem, hogy miért kell fikázva beszélni róla, ha esetleg valami jót szed össze a bölcsiben, miért rossz dolog az, ha azt nem csak az anyjától lesi el?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!