A sógornőm fel sem fogja az anyasággal járó felelősséget, terhet? Mit tegyek, hogy kicsit benőjön a feje lágya?

24 éves, azt érzem rajta, hogy nagyon nem kellett volna még nekik gyerek.

Ő inkább egy kis barátnőnek nézi a babát, folyton felnőtt ruhákba öltözteti, pl. Vans, meg Nike cipőt ad a 10 hónapos gyerekre, az a délelőtti programjuk, hogy elindul vele sétálni, aztán valamelyik kávézóban ül a barátnőivel a gyerekkel együtt, utána meg átvonulnak ebédelni valahová. Nyáron is nonstop ott voltak náluk a barátnői, egyszer nem tudtunk úgy menni, hogy legalább 2-3 ne legyen ott. Napközben ittak, buliztak, a gyerek meg bent aludt bébiőrrel... És tökmindegy, hogy a sógornőm nem ivott, megőrülnék, ha valaki a gyerekem mellett inná le magát.

Mikor terhes volt, téma volt, hogy vajon milyen színű lesz a baba haja, mert náluk mindenki szőke hajú, kék szemű. Mondta, hogy nem tudja, de ha nem szőke hajú babája lesz, bizony hamar megismeri majd a hajszínezőt. Végül teljesült az álma, lett egy szőke hajú, kék szemű kislánya, de simán kinéztem volna belőle, hogy egy idő után tényleg elkezdi színezni a gyerek haját, vagy fodrászhoz hordani emiatt.

Még a terhesség elején ilyeneket mondott, hogy neki csak lánya lehet, mert egy fiút ő biztosan nem tudna szeretni úgy, mint egy kislányt, ki vágyik egyáltalán fiú gyerekre (jelzem, két fiam van, úgy mondta ezeket). Mikor csináltatták a Prenát, akkor is nem azon aggódott, hogy minden rendben legyen, hanem azon, hogy ugye kislány lesz?!

És ez most is benne van még, mert minden hófehér, bézs, púderrózsaszín vagy szürke a gyereknél, legyen az akár babakocsi, bútor, játék vagy ruha. Múltkor is itt voltak, már hűvösödött és mondta, hogy tudnék-e hozni a babának egy takarót. Kivittem a fiam dínós plédjét, közölte, hogy ő abba nem tekeri be a gyereket, mert NEM SZÉP és fiús...

Vagy szóba jött a tesótéma, mire mondja, hogy ők majd 3-4 év múlva kezdenek el próbálkozni megint, mert addigra fog kelleni neki kisbaba, mert a gyerekek addig a legaranyosabbak, ameddig kis pici ovisok, ahogy elkezdik az iskolát és elkezdenek nőni, nyúlni, egyre kevésbé aranyosabbak. Most őszintén, egy anya hogy mond ilyet???

Lehet, hogy negatívan írtam most róla, de őt is sajnálom/féltem. Mert nem lesz neki egyszerű ilyen felfogással kezelni egy dacos 3 évest, aki bizony lehet, hogy éppen pókeremberes pólóban akar majd oviba menni, nem a szép, letisztult pasztellrózsaszín felsőben. Vagy mindenáron a hupilila színű cipő kell neki, nem a menő Vans.

Az unokahúgomat is féltem, mert szerintem egy gyereknek sem tesz jót az, ha ennyire hamis képet kap a világról, így le van korlátozva (pl. nincsen színes játék, nem járnak játszótérre, stb).

Hogy beszéljek vele, ha nem szeretném, hogy tolakodásnak vegye?