Nagy baj, hogy még most sem érzem magamat késznek a gyerekvállalásra?

Gyakorlatilag hitegeted, mert az egész könnyen kifuthat oda, hogy addig addig gondolkodsz, míg lekésel róla, biológiai okokból.

Pár éved van dönteni.

Túlgondolod az egészet. A legtöbb, amit leírtál, téves közhely.

Az életed gyerek nélkül és gyerekkel is olyan, amilyenné alakítod.

Pár kérdéssel lentebb irt egy anyuka, hogy a gyereke lassan oviba megy, de amióta megszületett, ő nem volt kint a faluból.

Ilyen is van. Meg olyan is, aki 5 honaposan repülőre ül vele.

Mire 35 leszek, megint fogok tudni 10-ig aludni, addigra akkora lesz a lányom. 🤷🏼‍♀️

Persze, nagy felelősség, de akkora szeretet, hogy ezt csak megtapasztalni lehet, leírni nem.

Lehet, hogy te nem fogsz soha megérni rá, szerintem addig ne szülj, amíg kételyeid vannak, de minél idősebben szülsz, annál nehezebb lesz az egész, éjszakázni, szaladni utána, megérteni ha tini lesz, stb.

7, én is így gondoltam, de belegondolva akkor meg azért nem alszok majd, mert a 14 éves lányom lehet épp házibuliban lesz és aggódok érte 😅

Viccet félretéve, mindenképp fordulj szakemberhez kérdező. Szerintem alapból nem teljesen egészséges ennyire félni a kötöttségektől, ami kicsit fura nekem, hogy mivel férjed van valószínű nem minden téren jelenik meg nálad ez a kötöttségektől való félelem. 3 éves múlt a lányom, ugyanúgy eljárok vele jórészt mindenhova, mint előtte, őszintén szólva az elmúlt három évben max egyszer jutott eszembe, hogy ez mekkora felelősség és kötöttség. Nem tudom ez másnál hogy működik, nyilván mikor a gyerekkel vagy 0-24 nem azon gondolkozol, hogy most ez már életed végéig kötöttség. Nyilván hazudnék, ha azt mondanám, hogy jó minden reggel hatkor kelni tök feleslegesen GYED/gyes alatt, de azt sem tudja majd neked senki visszaadni, hogy úgymond mivel “kárpótolja” őket ezért a gyerek. A saját gyereked nyilván tesz majd olyan dolgokat, amikre baromi büszke leszel, és azt mondod na igen, emiatt megérte, lesznek olyan kis megmozdulásai, megszólalásai, amik miatt azt gondolod, hogy semmi másért nem cserélnéd el ezt, de ezt az ember csak akkor tapasztalja meg, mikor már benne van a szülőségben.

Ideális időpont szerintem nincs a gyerekvállalásra, mindig lehet még tovább odázni. De ha nem érzed azt, hogy te a nehézségek ellenére is akarod és most belevágnál, mert nem teljes az életed nélküle, akkor akárhány éves is vagy, még teljesen normális azt mondani, hogy nem állsz rá készen.

Amúgy igen, kívülállóként valóban könnyebb csak a feladatokat és kötelességeket látni a gyerekben, hiszen egyrészt nem vagy ott nonstop, másrészt nincs is személyes kötődésed a kicsihez. A lányomból kiindulva meg amúgy sem a valódi személyiségét (amit igazán szeretni lehet) ismered meg egy idegen gyerek esetében, mert otthon, családi körben csak a szüleivel a legtöbb gyerek totál másképp viselkedik, mint bárhol máshol. Én nem tagadom, néha (sokszor) fárasztó ez a gyereknevelés dolog és tényleg tele van kötöttségekkel és rengeteg felelősség, ugyanakkor legalább annyi, ha nem több pozitív visszacsatolás, érzelem és megerősítés jár vele. Amióta gyerekem van, azóta fáradtabb de boldogabb ember lettem, azt kell mondanom. Szerintem sokat ad hozzá az ember életéhez, de aki nem áll készen elengedni a gyerektelen életet, annak valóban nehéz elképzelnie, hogy ennek az elvesztése több és jobb is lehet.