Velem van a gond, ha a semmire (valóban szinte a semmire) nem szívesen vállalnék gyereket?

Összesen öten vagyunk testvérek és abból én vagyok az egyetlen fiú, rajtam kívül már mindenkinek van családja, gyereke. A testvéreim egy kivételével szinte mind jól házasodtak és nem is mondanám őket hülyének (diploma, több nyelvet beszélnek), de sokat nyomott a latba, hogy jó emberhez mentek férjhez is. Az az egy pedig, aki nem így tett, az hozzáment egy alkoholista segédmunkáshoz, aki sajnos a munkahelyére is gyakran nehezen tud betalálni. Örökségre gyakorlatilag egyáltalán nem számíthatunk, a szüleink szószerint mindent elherdáltak (nem hibáztatom őket, sajnos ez a valóság). Amikor nézem a hitel lehetőségeket ingatlanra, akkor az élettől is elmegy a kedvem, amikor látom a havi törlesztőt és a 20-30éves futamidőt. Néha azt érzem, hogy ugyan nincs semmim, de amíg egy ilyen rabszolga levél aláírására nem adom a fejem, addig legalább szabad vagyok.

Mindemellett foglalkozok a tanulmányaimmal, de három év múlva harminc leszek gyakorlatilag és szinte semmit sem tudok felmutatni.