Normális, ha egy 2,5 éves kisgyerek így viselkedik?

És én azért vagyok lepontozva, pedig sohasem szokták a gyereknevés kérdésben ezt tenni, mert a lombikos orvosunk is így hívta a FET-et..... Vagy azért, mert én is átélem, azt amit a kérdező feltett? Nem tudom. De itt tényleg kissé érdekes és egyben agresszív társaság gyűlt össze.

#37-es voltam

Sziasztok

Nem tudom mit szeretnél, tök normálisan válaszoltam csak hozzátettem hogy miben tévedsz (pl hogy valószínűleg nem zseni a gyereked, csak megdícsérték) erre full besértődtél.

Oké, tekintsünk el a szóhasználatodtól, a stílusodtól.

A gyerekeddel nincs semmi baj, túl magasak az elvárásaid, és nem érted hogy alapvetően mi játszóduk le benne. Nem a gyerekkel van baj, hanem hogy te mint az anyja nem tudod kezelni a normális dolgait. Ez nem támadás, hanem segítség. Itt kellene nem megsértődni, hanem felcsapni pár könyvet.

Sok sikert hozzá.

Egyébként nem kell kritizálni a kérdező stílusát, azért mert hisztikének nevezi a gyerek hisztijét. 7es válaszoló vagyok, leírtam hogy az én gyerekem is ilyesmi, mik a módszerek a "hatástalanításra", de sokszor még ennek ellenére is nyomja a hisztit, pedig mindent megtettem hogy elkerüljem a dolgot. Akkor ne csodálkozzunk hogy a belefáradt szülő már hisztikének hívja a látszólag felesleges bőgést.

Aki meg írta hogy hogy hagyhatják egy órán át bőgni a földön hogy pirosra sírja magát, annak üzenem hogy valószínűleg pont az a baj hogy nem hagyják ott már az első percben, hanem egy órán át próbálnak a kedvében járni hogy fejezze már be, és pont ezért folytatja mert látja hogy így legalább foglalkoznak vele. (Mivel írta a kérdező hogy amúgy sokat foglalkoznak a gyerekkel, nem gondolnám hogy az az alapprobléma hogy nem törődnek vele, inkább tényleg az hogy mivel az anyja előtt kiadhatja magából ezt, és ilyenkor nincs fegyelmezve, úgy gondolja hogy lehet így viselkedni, és ezért csinálja.)

Én fiam is hétvégén fél órán át üvöltött mint akit megszállt az ördög, mert a délutáni alvást kihagyta, mert ugye mindent jobban tud nálunk. Az apja pont elment itthonról alvásidőben, ő meg úgy gondolta akkor nem kell aludni, két óra múlva meg is lett ennek a böjtje ezzel a szép kiborulással. Én türelmes voltam vele, mert aznap nem voltunk lent, hogy kifussa magát, mesét is hagytam nézni, ami ugye spannolja az idegrendszerét, úgyhogy én is hibásnak éreztem magam a hiszti miatt, hagytam hogy kiadja magából, próbáltam vigasztalni is, végül akkor nyugodott meg amikor ötödszöri próbálkozásra lezuhanyzott. De tényleg annyira brutálisan tudnak ilyenkor viselkedni hogy a "hisztike" a legkedvesebb jelző amit tudsz mondani erre a kiborulásra.

Az öccse még csak 2 hetes de már most látszik hogy sokkal nyugisabb természet, szóval kétlem hogy minden gyerek ilyen lenne mint a nagyfiam. Egyébként mindkettőt egyformán szeretem, csak más módszerek kellenek majd hozzájuk, a nagyfiamnál sokkal több erőfeszítést kell tennem az alap békés hangulatért, míg az öccsénél ez magától megvan. (A nagyfiam babaként is sokkal több figyelmet igényelt, úgyhogy tényleg szembetűnő a kettejük közötti természetbeli különbség.)

48-as, na az szép lenne mert nem tettem semmi olyat ami indokolná a gyámügy közbeavatkozását :D

Amúgy szerintem az van hogy ezek az anyukák nem találkoztak még olyannal hogy minden erőfeszítésük ellenére a gyerekük üvölt, mint a sátán, csakmert aznap valamilyen okból (fáradtság, egyéb teendők) a szülők nem alkalmazták olyan tudatosan a hisztit megelőző/ hatástalanító technikákat.

Most a második fiamnál tapasztalok olyanokat hogy

- jéééé egy baba képes arra hogyha nem ugrok azonnal akkor abbahagyja a sírást és kivár

- jééé egy baba képes arra hogy elnézelődjön magában ordítás nélkül

- képes arra hogyha éber állapotban leteszem a kiságyba, magától elaludjon

- képes arra hogy sokat aludjon, ne keljen óránként

- képes ellazulni annyira a fürdéstől hogy utána gond nélkül aludjon

- csak akkor sír ha éhes vagy tele a pelus

Ettől függetlenül én imádom a nagyfiam, és emiatt nem szeretem jobban a kicsit, de igenis vannak nyugis és kevésbé nyugis gyerekek. Szerintem erre a kérdésre az tud érdemben válaszolni akinek szintén olyan a gyereke, mint a kérdezőé. 7es hozzászólásomban válaszoltam érdemben, nem hiszem, hogy feltétlen a szülőkben van a hiba. Ettől függetlenül meg lehet hallgatni a nevelési tanácsadót, védőnőt, pszichológust, hátha tudnak még pár olyan technikát ami segíthet. Nálunk a mozgás az ami legjobban bevált.

Azért lehet védeni a kérdezőt, de első gyerekes anyaként is kellene annyival tisztába lenni, hogy egy beteg gyerek hisztizése elsősorban a rossz közérzetről szól.Ez nem atomfizika! A beteg felnőtt pld rossz közérzettel kevésbé barátságos és türelmes, úgy az érzelmeit amúgy is még nehezen(vagy sehogy) kezelő gyerek vajon milyen lehet??

Az enyém alaphangon 6-8 alkalommal kelt 3 éves koráig.Ha beteg volt többször.Voltak jobb és rosszabb időszakok, de ettől még nincs baja.

A bölcsödében és az óvódában is azzal kezdték az első szülőit, hogy a beszoktatás egy nehéz dolog lehet.Lehet évekig sír mikor reggel beadod.(az enyém pld ez a típus volt, még most óvódában is az).Mivel beszéltem a gondozókkal ,így tudtam hogy napközben jól el van, csak épp míg otthagyom áll a bál. Úgy is veszik be a mai napig, hogy lehetőleg minél rövidebb legyen a búcsú, mert annál könnyebben megy be és annál kevesebbet sírdogál.(sajnálom szegényt, sokszor a szivem szakad bele de ez van, ő ilyen) De pld délután meg hazajönni nem akar:)

Lúd.Nem csinált és nektek ez rosszul esett.Miért? Ismered a képességeit, a gondozói is ismerik, de épp nem volt kedve.A gyereked nincs tisztában azzal, hogy számodra ez kellemetlen, meg hogy meg kellett volna csinálni.Kötelező feladatok még évekig nem lesznek.Nem is kell ilyeneket rákényszeríteni.Nagyon kicsinyes mikor a szülő ilyenen lelkizik.:)

Azért lehet a kérdezőt kritizálni, mert kb úgy csinál mintha nem is a saját gyereke volna.Oké, hogy nem mindenki hiperszuper anya , elárulom én sem. De rengeteg dologra a saját gyerekemmel kapcsolatban a beleérző képességem adta meg a választ.Ehhez nem kell sok ész, csak tényleg a másik szemszögéből megvizsgálni a dolgot.(ebben az esetben a gyerek szemszögéből).

Másfél órát ölbe ül.Nem kell másfél órát ölbe ülnie.Te vagy a felnőtt és te tudod épp aznap mit szeretnél otthon megvalósítani.DE mikor hazaviszed akkor igenis kell neki az, hogy csak Ő legyen.De ha már otthon vagytok egy ideje mondjuk fél óra, akkor nyugodtan elkezdheted csinálni a dolgod őt is bevonva.

Kiborulások.Dackorszakban napi 5 agyeldobás is normális lehet.Ha engem valami nagyon idegesített vagy nem értettem a gyerekem viselkedésébe utánaolvastam.Ja tudom 1000 helyen 1001 félén van megírva.De ha veszi egy szülő a fáradságot és utánanéz, akkor tudja hogy tuti nem egyedül van ezzel hanem kb minden gyerek szülője keresztülmegy ezen, mert ez egy fontos állomás a gyerekek fejlődésébe.Hogy ez mennyire markáns az már egy más dolog.

Itt is van amúgy egy csomó hasonló kérdés, csak beír párat a keresőbe és már látja is hogy tuti nincs egyedül és hogy baromira túlzó elvárásai vannak egy ekkora gyerekkel szemben. A gyerek az gyerek nem minifelnőtt.

Lehet foglalkozni kellene a gyerekek érzelmi fejlődésével is.Utánaolvasni, nem szégyen!