Normális, ha egy 2,5 éves kisgyerek így viselkedik?
Már csecsemőkorában volt hisztikéje, mindig is volt egy "alaphangulata", kvázi ez beidegződött nála, hogy mindig valamiért kell sírni. Persze voltak és vannak is könnyű időszakok. Most úgy érzem a bölcsi is közre játszik, ott van egy problémásabb kisfiú, szerintem onnan látja miket csinál. Hozzá kell tegyem, több orvos, gondozónő, védőnő mondta, hogy kimagasló intelligenciája van, de a bölcsi óta, mintha vissza fejlődne... Nálunk péntek óta egy vírus is betett, láza volt, ami lement, majd vissza. Ez tegnapra elmúlt. Olyan szinten tele volt az orra, hogy az orrszi-porszi sem bírt vele és talán az állandó dugulásnak "köszönhető", hogy ki sem alussza magát. Olyan hisztiket vág le, hogy a földön fekszik és pirosra sírja magát és olyan orgánummal, hogy a remeg a dobhártyánk. A férjem már majdnem megpofozta, de tűrtőztette magát, eddig sem bántotta, ezután sem fogja. További probléma, hogy a bölcsibe menetelkor is uezt csinálja, de a gondozónők beszámolja alapján ott feloldóik, és eljátszogat. Persze itt is volt már feladat (papírlúd készítés), amit Őexcellenciája nem volt hajlandó csinálni, mindenki más igen... A harmadik, ami szintén említést érdemel, hogy képtelen vagyok otthon bármit csinálni, mert nem hagyja, nem tűri, hogy mást csináljak, van, hogy 1,5 óráig az ölembe van és csak bújik hozzám.
Szóval összefoglalva: az alvás sohasem volt olyan, mint a nagy könyvekbe írt: végig alussza az éjszakát, a kirobbanó hisztik, ami néha rátör, és 1-2 óráig csak üvölt, ill. a bölcsikébe lévő menet.
Van/Volt valakinek hasonló? Kissé már nehezen viseljük. Olyan is írhatna, aki magára ismer, hogy volt ilyen a családba, hogy a későbbiekben ez hova fajul? Mit kell tegyünk?? Köszi, ha végig olvastad!!
válasza:
válasza: válasza: válasza:Egyetértek az elsővel, menjetek nevelési tanácsadóhoz, ártani biztosan nem fog. Nálunk ugyan volt ilyen, de tudtuk az okát, így idővel rendeződött a dolog, de az biztos hogy sok türelem kell hozzá. Itt a dackorszak, itt van hogy bölcsibe kell járni, nem biztos hogy szeret menni, függetlenül attól, hogy ott már feloldódik. Lehet, hogy érzi a feszkót otthon, de az is rátesz hogy nem alussza ki magát szegény. Ha éjszakánként felébred és vígasztalhatatlanul sír, én rákeresnék a pavor jelenségre is, lehet erről van szó.
Ha annyiról lenne szó, hogy a problémás gyereket másolja, idővel le fog szokni róla.
Mostanában kezdte a bölcsit? Ha igen, akkor nagyon érthető a viselkedése.
válasza:normális, tombol a dackorszak, ott a rossz példa a bölcsiben is + ahogy írtad mindig is volt egy “alaphangulata”. nem mindenkinek olyan a gyereke mint egy szobanövény, lerakod aztán kussban eljátszogat magában. ha látta orvos is védőnő is, plusz a nevelők szerint sincs vele komoly baj én elengedném.
nektek pedig azt javaslom, hogy kössétek fel a gatyát a férjeddel és találjatok ki valami stratégiát. világos szabályokat, időbeosztás mikor ki mit csinál vele hogy ne legyen egyikőtök se túlterhelve és ne legyetek eleve pattanásig feszítve.
válasza: válasza:Miénk is hasonló, minden ellen lázad, teli torokból ordít, én se tudok itthon szinte semmit se csinálni mellette, betegen rengeteget hisztizik, bölcsiből hazaút sokáig rémálom volt. Mindent ő akar csinálni önállóan, azt is persze amihez még kicsi. Bölcsiben amúgy mintagyerek, dicsérik hogy milyen okos, ezt amúgy tudjuk is.
Ami nekünk bevált:
Ha valamit hisztizve, nyüszítve mond, akkor mondjuk neki hogy ezt nem értjük, mondd normálisan. Ha utasít minket akkor mondjuk neki hogy kérd szépen.
Legalább egy óra a szabad levegőn még ilyen rossz időben is. (Bölcsi utáni hisztik szinte teljesen megszűnnek. )
Nagyon kevés (szinte 0) képernyő idő.
Az ő szintjén bevontam abba amit éppen csinálok.
Ha valamire nemet mondok, akkor a hiszti ellenére is úgy lesz. Én azért nem mindig tudok következetes maradni de a férjem igen.
Egyébként nekünk tényleg az segít a legtöbbet ha kint vagyunk vele, focizunk, biciklizunk, stb. És persze sok sok szeretet, beszélgetés, bevonás abba amit csinálok.
Nem mindig működik, és néha még így is elgurul a gyógyszere, de sokkal jobb a helyzet. Amint lehet beíratom sportolni, focira és kuzdosportra gondoltam elsősorban.
Köszönöm Mindenki válaszát! Itt azt hiszem mindenkinek igaza van, (első gyerek), és azért is rémísztő amiket csinál. Persze amiket többi anyukáktól hallok néha azt hiszem egy angyalunk született. Az apjától pl. tart, nála sohasem volt az, hogy vele volt és földhöz vágta magát. Érdekes, hogy sohasem bántotta pedig. Sokkal céltudatosabban viszi, szereti is nagyon a kislányunk. Persze amikor velem van hozzám jobban bújik, nem is nagyon tűri, hogy más vegye fel, ritkán van az, hogy inkább az apját választja. Az apai nagyinál is ez a helyzet, szinte egyszer sem volt olyan, hogy ketten együtt ne lennének el, valami fantasztikus milyen angyallá tud válni. El tudja vinni a városba úgy, hogy mindenütt viselkedik. Sajnos mintha én váltanám ki belőle ezt, hogy meglát, és hisztikézik. A szopival is így voltunk, nem régen jöttünk le róla, azóta cumival pótolja (férjem csak Eciginek hívja).
#6 os, nagyon rémísztő amiket írsz, talán annyiban különb, hogy közösségbe nem agresszív, el van a gyerekekkel. Nálatok is így volt? Ő is "zseni" kategória? Mi lett azóta a Kislányoddal?
válasza:A gyereked átlagos, ti viszont... kettesnek igaza van.
Egy csecsemő nem hisztizik, ebben a korban meg teljesen természetes. Sőt, ez még szerintem semmi, hiszen a dackorszak elején vagytok. Mit csinál a férjed, ha majd ovis lesz, és elkezd szemtelenkedni, ha már most bántani érez késztetést? Szegény gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!