Költözzek vissza anyukámékhoz, ha ott nagyobb biztonságban érzem magunkat?
Első babánkat várom, 2 héten belül szülök. Úgy érzem, jobb és egyszerűbb lenne, ha az első hetekben visszaköltöznék a szüleimhez... Ott is lett babaszoba csinálva, megvan még a régi hálószobám, tehát nem a nappaliban kéne éljek a babával. Péntek-szombat-vasárnap pedig jöhetne a férjem is, és együtt lennénk. Sokkal jobb lenne, mint az, hogy én itthon vagyok vele egyedül, és ha bármi baj lesz, azt sem tudom, mit csináljak...
Mármint az első 2 hétben itthon lesz a párom velünk, de utána már később fog hazajönni, délután 6 körül. Vannak barátnőim, de vagy szintén kisbabások, szóval ők nem lehetnek itt, hogy szórakoztassanak, segítségenek, mert nekik is kell gondoskodni a babájukról. Vagy pedig még a gyerekvállalás közelében sincsenek, és nem tudnának segíteni.
Beszéltem erről a párommal, ő azt mondja, hogy döntsek úgy, ahogyan jónak érzem, ettől még igazi család leszünk, és nem érdekli, hogy most pár hétig anyuékhoz kellene mennie miattunk.
Kérdező neked is elmondom azt, amit a többi hisztis kérdés feltevőnek. Mielőtt kérdeznél gondold végig, ha nem a te véleményeddel egyező vélemények érkeznek, akkor is elfogadod e. Ha a válasz nem, akkor ne is tegyél fel kérdést. Ide nem "bólogató kiskutyák" járnak válaszolni. Mindenkinek van saját meglátása. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor nem kell kérdezni.
Amúgy az én véleményem is az, hogy a család, az anya-apa-baba kombó, nem pedig az anya-baba-nagyi. Eszembe nem jutott haza költözni. Anyukám jött, segített az első 2 hétben, aztán csináltunk mindent egyedül.
Nem hisztis vagyok, de hogy lehet ilyen stílusba írni BÁRKINEK is?!
Kioktatnak, undorítóan beszélnek, meg hogy "adjam örökbe", mert nem lesz normális családja... Mit gondol itt pár ember? Ezek nevezik magukat anyának? Tőlük mit lát a gyerek?! Hogyan szálljunk rá a másikra, ha nem úgy cselekszik, ahogy az nekünk tetszik?
A helyedben meg sem fordulna ilyen a fejemben. Az én ferjem is sokat dolgozik, 7 nap nappal (reggel 6tól este 6ig), 3 nap szabad (maszekol ilyenkor) és 7 nap éjszaka (ami szintén 12 óra). És minusz 30 perc az út. Egyszer sem merült fel ez bennem, önálló életem van és igazából akármilyen jó a kapcsolatunk és nagyon szeretem őket, de nem tudnék velük lakni újra. Más szokásaink vannak stb. A kisfiam tejfehérje allergiával, tejcukor érzélenyseggel született, egész éjszaka sírt, de nappal 3 óránként ébredt. Kibírtam! Pihentem mikor ő is aludt. Ha a férjem otthon volt mentem kozmetikushoz, fodrászhoz. 1.5 évesen felcserélte a nappalt és az éjszakát, nagyon-nagyon nehéz volt, akkor keltünk fel, mikor mások lefeküdtek. De ez semmi a mostani időszakhoz! Dackorszak! Akkoriban mondtam a szüleinknek, hogy nem tudnak miben segíteni, majd ha nagyobb lesz és így is van. Most jól esik ha meg tudok inni békében egy kávét.
Persze, Te tudod! Ha neked úgy jobb, kényelmesebb akkor cselekedj belátásod szerint, de szerintem már eldöntötted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!