Meddig hagyjátok sírni a babátokat?

Én megértem , hogy nem lehet bírni sírós babával és főleg 3 babával! Én nem bírnám és minden elismerésem azoké az anyukáké akik meg tudják csinálni! De én sem tehetek róla, hogy nem síros úgymond "mintagyerekem" van!

Nem kapkodom fel, nem kényeztetem el és nem tudom mi lenne ha sírós lenne, de azt hiszem akkor sem kapkodnám fel! Tudom, hogy vannak nyugodtabb és kevésbe nyugodt babák de az én meggyőződésem, hogy igenis pici korban is lehet rontani a "neveléssel"!

Hogy mennyire tudnék következetes lenni ha sírós lenne azt nem tudom, most ilyen gondom hála Istennek nincs!

Mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánok!

utolsó két válaszoló! én vagyok a sírós baba anyukája :) azért nagyon örülök, hogy vannak még itt is normális anyukák, mint ti, akik nem ítélkeznek, az ilyenek miatt jövök mindig vissza, pedig általában megfogadom, hogy többet nem jövök fel, mert csak a "minek az ilyen anyának gyerek" típusú beszólásokat kapok, mert a babám első perctől nagyon akaratos, hasfájós, rossz alvó, szóval sírós baba na! Őt tényleg nem lehetett másként kezelni, mint szigorúan az elalvás tekintetében, mert tényleg szó szerint egész nap üvöltött és kézben sem aludt el, csak úgy ha békén hagytuk az ágyában. Nagyon nagyon rosszul esik, amikor olyan anyukák oktatnak ki, akik ezen sosem mentek át... én örülnék a legjobban, ha nem kellett volna ezen keresztülmennünk és az én babám is alapból jó alvó lett volna. De ettől függetlenül büszke vagyok magunkra, mert sikerült elérnünk, hogy szépen egyedül aludjon, azóta neki is sokkal jobb, még mindig tud hisztizni, de legalább el tud aludni :)

Amúgy én is hiszek az első perctől kezdődő nevelésben, főleg, hogy a babám nem egy mintababa. Muszáj volt időben kezdeni. Nektek is jó babázást! a hármasikrek anyukának meg minden tiszteletem! én ezt tuti nem bírnám háromszorosan....:)

Ó! Dehogynem bírnád! Ha ott lenne a három baba, akkor nem gondolkoznál, csinálnád (de gondolkoznál, jó sokszor. Miért veled cseszett így ki a sors! :D Persze amúgy meg miért pont veled történt meg ez a csoda! :D )

Szóval csak annyit akartam írni, hogy tényleg megértelek, nekem a három közül van nyugodt babám, van hisztizős, olyasmi mint a tiéd, és van a kettő közötti is. Ráadásul a hisztizősnek hihetetlen, hogy milyen hangja, orgánuma van. Artikulátlanul tud üvölteni, szétszakad a dobhártyánk. Ez eleinte volt nagyon nagyon rossz. Most ezt a sírását általában éjszaka, hajnalban veszi elő, amikor rájön, hogy éhes, és adjak neki enni. Persze amíg meg nem kapja így üvölt, és már így is kezdi el, én meg pattanok ki az ágyból,mint aki mellett ágyu dörrent volna. Na, mindegy, szóval én tényleg tudom, hogy a babák mennyire másak, és nem a neveléstől függ, vagyis ilyennek születnek, más-más a vérmérsékletük. De az, hogy milyenek lesznek az már a neveléstől függ.

Neked is jó babázást és kitartást!

én vagyok aki 2 napja írtam éjjel 1 körül! utánam 12:01 válaszolónak üzenném, hogy azért az durva, hogy megmondod nem is az vagyok aki :D

már bocs, de akkor nézd meg ki hány %-ban ad hasznos válaszolókat, én nem vittem soha magammal pisilni, csak megvártam míg megnyugszik... :)

vagy ez vicc??? :D

és köszi a jó kívánságokat :)

ha sírós babám lesz akkor is meg fogom vígasztalni, én ilyen vagyok és így érzem jól magam. az első 6 hét nekünk is nehéz volt, 1 óránál többet soha nem aludtam 2 etetés között mégse éreztem nyűgnek. Ti azt várjátok el, hogy mindenki fogadja el a véleményeteket akkor Ti is tegyétek azt

ezt most azért nem is nagyon értem

Szia! Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok, végülis jól mondtad, az a lényeg, hogy megtaláld azt a módszert, ami a te babádnak (és neked is!)a legmegfelelőbb :)

Biztos lesz is eredménye, ha már ilyen szépen alakulnak a dolgok, csak kitartás, tudom ez nagyon nehéz :)

én vagyok a kis hisztigép anyukája, és ha nálunk sikerült akkor tuti neked is fog! amúgy nálunk is így volt, fokozatosan szokta meg az egyedül elalvást, onnan indulva, hogy hónapokig üvöltött torkaszakadtából minden elalvás előtt (a kezemben is, ringatva is, mindenhogy) aztán miután ezt már nem bírtuk tovább, mindig ébren tettük be a kiságyba (mivel hiába aludt el a büfizés közben mondjuk, ahogy lefektettük pattant ki a szeme) és csak az ágyban simogattam énekeltem neki, akkor is ha sírt, nem vettem ki, paskolgattam a kis fenekét, stb, szóval egyre könnyebb volt őt így nyugtatni, az első hetekben 20 percbe is beletelt, hogy abbahagyja az üvöltést egyáltalán, aztán volt hogy már csak sírdogált, már simogatni se kellett, (mint most nálatok) de aztán pár hét múlva már ott tartottunk,hogy letesszük fürdés után (sokszor már ő nyújtogatja a kis kezét az ágy felé) csak fészkelődik kicsit és már alszik is.

Szóval drukkolok, kitartás! :)