Ha a gyermeketek elesik, vagy valami apróbb baleset éri, hagyjátok sírni vagy megölelitek, megvigasztaljátok?

1. attól függ, mekkorát esik, ha nem nagyot, akkor megkérdezem ,hogy mit talált vagy lekezdek nevetni és mondok valami poénosat, amit ő is megért már, így nem kezd el sírni, hanem közli, hogy ne aggódjak, nem ütötte meg magát és rohan is tovább. Ha látom, ohgy nagyot taknyolt, akkor nyilván odamegyek/szaladok és felveszem, megvigasztalom.

2. Egyik gyerekemet sem kellett ringatva altatnom, megszokták, hogy az ágyukban alszanak el, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, jó alvók. Határozott napirendünk van, így tudják, hogy mire számíthatnak, milyen cselekmények után következik az alvás, mennek maguktól a szobájukba, berakom őket az ágyukba, elköszönünk tőlük, betakarjuk őket és kijövünk a szobából. Ők pedig vagy alszanak (a kisebbik egyből el szokott aludni) vagy csendben játszanak még egy kicsit.

Hát 10 hósan ebből nem lesz anyámasszonykatonája. Ebből csak azt jegyzi meg, hogyha bármi baj van, akkor számíthat az anyjára.

Anyámasszonykatonáját kb 8-10 évesen lehet nevelni a gyerekből, pl mikor már segíthetne otthon, de mégis simára van ny**** a feneke.

A baleseteknél szerintem alapszabály, hogy ha nem ütötte meg magát nagyon, nem ijedezünk, de ha sír, megvigasztaljuk. Ez nem anyámasszony katonája-nevelés, hanem szeretetteljes gondoskodás.

Soha nem hagytam, hogy álomba sírja magát, miért tenném? Nem értem ezt az "aludjon el egyedül" dolgot, ha egy baba magától így alszik el, az egy dolog, de ha nem, én nem sajnálom tőle azt az öt percet, amíg álomba simogatom. Majd kinövi, kinőtte a cicin elalvást is, pedig azért is kaptam ezen az oldalon hideget-meleget.

Te gondolod jól.

Ha baleset éri, és sír akkor persze felvesszük, és megnyugtatjuk, eltereljük a figyelmét, stb. De volt mostanában egy -két hete, amikor hisztizett, négykézlábra állt, és a fejét beleverte a földbe, és utána sírt.. na akkor nem vigasztaltuk meg, nem vettük fel. Abba is hagyta, és azóta leszokott róla:)

13,5 hós fiúcska anyukája

Elég sokat esik bukik 16 hónapos lányom, mivel folyton mozgásban van. Kint rosszabb a helyzet a betonon. Amikor elesik és sír, megnézem hol ütötte be, ha nem nagy a baj, kap egy puszit és megnyugszik, nem sír. De volt már, hogy mindketten csupa véresek lettünk, mert kicsattant a szája. Én gyorsan felkaptam, mert láttam nagyobb baj. De olyan is van, hogy észre sem veszi, feláll és megy tovább. VAn, hogy én is poénra próbálom venni: "nah, mit találtál a földön, hogy ilyen közelről nézed..:)"

Sosem hagytam álomba sírja magát. Nem ettől lesznek anyámasszony katonái! Szerintem úgy cselekedj, ahogy az anyai szíved diktálja!

Egyébként a fáradságból adódó hisztis síráskor is megvígasztalom és lehetőség szerint vagy elaltatom, vagy csak lefekszünk és könyvet nézegetünk, pihenünk!

Mindenképpen vigasztalom, ölelem, ha baja esik.

Soha nem volt olyan hogy álomba sírja magát, (a szívem meg is szakadt volna) de mi egyáltalán nem hagytuk sírni.

Most 2 éves, teljesen normális, kezelhető gyerek, van ugyan akarata, de nem csinál látványos hisztiket, simán meg lehet vele beszélni mindent, szerintem kifejezetten jó gyerek.

Ajánlom a férjed figyelmébe a következő oldalt: www.kotodes.hu

könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Ha a fiunk megüti magát, és pityeregni kezd, nem foglalkozok vele, elterelem a gondolatait. Ha annyira fáj neki, hogy bömbölni kezd, megvigasztalom. Nem egy anyámasszony katonája. A párom nemrég volt egy baráatinál és elhűlve mesélte, hogy megvágta az ujját az 5 éves kisfiú, és egy órát tutujgatta az anyja, míg ő bömbölt. Az én 16 hónaposom akkor sem bömböl ennyit, ha a fejét veri be csúnyán. Szerintem jól van ez így, arra tanítom, hogy ne kezdjen pityeregni minden huszadrangú baleset után.

A második kérdésedet nem értem. Mi oka lenne sírva elaludni? Ha sír, megvigasztalom, és utána teszem le aludni, sosem kellett ringassam, csak párszor, míg kicsi volt és nagyon fájt valamije. De embertelen dolog sírva elaltatni, ha nem histiről van szó.