Meddig hagyjátok sírni a babátokat?

soha nem hagytam sírni! volt, hogy már majd bepisiltem, de amíg nem nyugodott meg és nem tudtam lekötni 2 percre, nem mentem el...

mindig minden nyekkenésre mentem és felkaptam!

ez a gyerek egy hihetetlenül kiegyensúlyozott, boldog baba!!! azt hittem nem lehet majd letenni, most fél éves, 2 evés között a földön randalíroz, eszébe nincs kézben lenni. néha igényli, hogy üljek ott mellette, de délelőtt ki tudok takarítani míg ő feltérképezi a nappalit :)

persze este már a nagyágyon bújunk össze, simogat, dumál, de nincs elkapatva, nem is szokott sírni csak ha megijed vagy fáj valamije!

Én nem kapkodom fel és a családtagoknak is megtiltottam! Nem értek azzal egyet , hogy a z anya a gyerek szolgája legyen! Szeretem a gyerekem és szokott ő ölbe is lenni, de nem kapom fel minden sírásnál! Kb 5 percig szokott próbálkozni és abbahagyja.Nagyjából meg tudom különböztetni mikor van gond és mikor "csak" sír. Kritika ért már engem is de én azt szoktam mondani, hogy aki felkapkodja az legyen kedves utána egész nap itt lenni és tartogatni! Na ez már nem olyan édes senkinek. Mi anyák vagyunk a gyerekkel a nap 24 órájában míg a családtagok vendégek csak a kellemes részét töltik vele, ők felkapkodják , csacsognak, puszika , jaja de édes én meg utána ha elmennek hallgathatom az üvöltést ha nem folytatom! Nem!!

Az, hogy ki hogyan altat, etet, nevel csakis az ő dolga! Én nem ítélem el azt aki felveszi de én nem teszem!

Itt a lényeg, amit az utolsó válaszoló írt, hogy meg kell tudni különböztetni, mikor miért sír. Nekem hármasikreim vannak, még ha akartam sem tudtam volna őket felvenni és dajkálgatni, ha nekiálltak sírni. Sokszor volt, hogy még oka is volt, hogy sírtak, mégis kettőnél többet akkor sem tudtam dajkálni. Mégis kiegyensúlyozott, nyugodt boldog babák (ill. az egyikük tud nagyon hisztizni, de mindez nem ettől függ, hogy felvesszük e amint megnyekken. Én úgy vagyok vele, ha annak akinek ez jó érzés, hogy rögtön felveszi, hát vegye. Bár megérteni nem tudom. Vagyis amit az egyik válaszoló írt, hogy rögtön felvette, még ha majdnem be is pisilt. Lehet az ő babáját könnyű volt megnyugtatni.(vagy ennyire "elvetemült"? :) ) Nálunk a családban ismerősi körben sok baba van. VAn olyan baba, akinek a sírását nem is hallotta az anyja, aztán megszületett a kistesó és rájött, hogy milyen egy igazi kis akaratos baba. VAn olyan akinél hiába 3 hónapos korig tart elvileg a hasfájás, most 6 hós és még mindig állandóan sír, pedig agyon van dajkálva, nincs semmi baja, csak sírós. (persze nem állandóan sír azért, de az ember már úgy érzi ilyenkor) Azt azért én sem hiszem, hogy el lehetne ennyi idősen kapatni, de már itt kezd kialakulni.

Szóval én hagytam őket sírni, ha wc-znem kellett, elmentem, ha éhes voltam, ettem. Mindent a lehető leggyorsabban. De úgy éreztem a 24 órás szolgálatban ennyi kis élvezetem lehet nekem is.

Amúgy meg az altatás nálunk is sírni hagyással működött csak, 9 hónapos korukban,addig az összes létező módszert kipróbáltuk, én már nem bírtam a ringatást, úgyhogy ez maradt. Volt, hogy 2 perc után bealudtak, volt hogy fél óráig is nyűglődtek (sírás, nevetgélés, nyögdécselés, sírás, nevetés, üvöltés, ezek hallatszódtak ki a szobából) Ez is inkább annak köszönhető, hogy zavarták egymást az elalvásban. De hát ez van. Nincs több szoba.

Egyébként meg nálunk igazából pont az alvással volt ugye probléma, mert én akkor pattantam mindig, éjszaka, ha megnyekkent az egyik, már rohantam is, nehogy felébressze a többit. 9 hós korukig szenvedtünk is az éjszakákkal, még a mai napig esznek éjszaka legalább 1-szer, de inkább kétszer, és nem hsizem, hogy éhesek lennének, inkább a megszokás. szóval ezen is el lehet gondolkozni, hogy napközben nincs semmi gond, de amikor mindig is pattantam hozzájuk, azzal még azóta is.

Egy öthetes baba még nagyon pici! Semmiképp sem szabad sírni hagyni! Abból ő nem azt fogja megtanulni, hogy egyedül is el kell aludni, hanem azt, hogy senkire sem számíthat, még az anyjára se!! Nekik még nincs időérzékük, nem tudják, hogy 2 vagy 3 perc telt el, nekik az egy örökkévalóság!

9 hónapig a pocakodban volt, az a természetes számára, hogy minden pillanatban érzi a testedet, a szívverésedet... Hogy lehet elvárni egy ekkora picitől, hogy alkalmazkodjon a kinti világhoz, holott 9 hónapon át teljesen másképpen szokta meg?

Nekem se volt soha sírni hagyva a lányom, egyetlen másodpercre sem! Ennek ellenére csak megoldottam a házimunkát, a kertet, millió egyéb dolgot, pedig senki segítségére nem számíthattam, nem is számíthatok a mai napig.

Főleg, ha csak egy-egy ilyen nyűgösebb nap van, bizony inkább félre kell tenni mindent, megvár, és csak a gyerekkel törődni! Amúgy pedig javaslom a hordozókendőt, a világ legjobb találmánya!

utolsóval vitatkoznék. én meg tudtam tanítani a picike babámnak (6hetesen kezdtük a szoktatást) hogy elaludjon egyedül. sok hétbe telt, rengeteg sírásba, sok felvesz-leteszbe, volt hogy hagytam is, de következetesen nem hagytam, hogy rajtam aludjon el. Az eredmény: 12 hetes kora óta nincs gond az elalvással, leteszem még ébren, vagy rögtön elalszik, vagy még játszik egy kicsit és utána (hang nélkül) alszik el. Egy áldás komolyan, addig egy nyugodt pillanatunk nem volt (se babának, se mamának).

ÉS nem igaz, hogy nem bízik bennem! És az sem, hogy azt tanulta volna meg, hogy nem számíthat rám! most 10 hós, vidám barátkozós, hihetetlenül nyitott, mégis anyás baba. Micsoda butaság ez! Egy 5 hetes kisbabának még nincs annyi esze hogy ezt végiggondolja! Egyébként kíváncsi lennék, hogy mire alapozzák sokan ezt a vélekedést, miszerint azt tanulja a baba, hogy nem számíthat az anyjára. meginterjúvolták a pár hetes gyerekeket és ők mondták? mert a tapasztalat egyáltalán nem ezt mutatja. Egyetlen babát mondjatok már aki nem bízik az anyjában mert az hagyta őt néha sírni!!!!!