Anyukák! Miért van az, hogy sok kérdésnél olvasom, hogy örültök, ha el tudtok menni zuhanyozni, a hajmosás pedig luxus? Férjetek nem segít?

Javítom:

Nem mosódik össze...

Nevetséges, hogy ennyire lepontozzák azokat, akik tudnak időt szánni magukra.

De gondolom nem a kérdező pontoz le, mert ő is hasonlóképp vélekedik.

Ennyire szúrja a szemét annak, akinek kevés idő jut? Mire jó ez a lepontozás??

"elején arra szoktatta, hogyha sír, akkor ölbe veszi, cicire rakja és egy idő után a baba megtanulja, hogyha sír, akkor anyuka ringatni fogja és hisztizik, ha ezt megvonják tőle."

Gratulálok a védőnődhöz. A suttogót meg inkább hagyjuk :D Nem vagyok egy hardcore kötődő nevelő, de idomítani sem akartam volna a babámat olyan módon, ahogy ott az le van írva. Nem is értem, hogy jött az, hogy egy olyan természetes ösztönt, mint hogy a síró babát felveszem, megszoptatom, dajkálom, ezt elnyomni az emberekben. Egy baba nem azért sír, hogy a szüleit manipulálja, hanem mert alapvető szükségletei vannak: éhes, szomjas, fájdalma van, vagy fizikai kontaktusra van szüksége. Ha erre nem reagálnak, jól ki lehet nyírni a világba vetett bizalmát. Ja, és még így is volt/van időm zuhanyozni minden nap, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy tragédia történik, ha valakinek egy nap kimarad, mert úgy jött ki a lépés.

Biztosan baba függő. Aláírom.

De az én fiam is el tud lenni magában, mert az első napoktól kezdve hagytam, hogy magában is legyen. Ha sír, megitatom, megetetem ha éhes, átpelenkázom, de érdekes módon alig sír a fiam (pedig még bőőőven nincs 1 éves), mert el tudja foglalni magát. Akkor sír ha tényleg gondja van.

Szoktunk ölelkezni, táncolni, minden. Sétálunk, játszunk. De nem csüngök rajta. Nem is igényli. Sokkal aktívabb és ügyesebb ha a játszósarkában maga nézelődik és vizsgálódik. Olyankor tudok (ugyanabban a szobában) zöldséget pucolni az ebédhez vagy bármi..

Én hiszek az ilyesfajta szoktatásban, mert látom, hogy kiegyensúlyozott, kötődik hozzám, szeretettel van, de nem kell mindig a kezébe adni valamit vagy szórakoztatni, mert megy és maga teszi azt amihez épp kedve van.

És igen, vannak nyűgös napok. Jönnek a fogak stb. De 2 hónapos kora óta nekem nincs gondom az időbeosztással mert mindent meg lehet oldani. Csak nem szabad lustának lenni. Pedig nehéz.. Jó lenne néha csak elterülni. De nem teszem.

"De az én fiam is el tud lenni magában, mert az első napoktól kezdve hagytam, hogy magában is legyen."

Erre mondtam, hogy minden gyerek más. Annak örülj, hogy olyan gyereket dobott a gép, aki 1 hetesen is elvan magával, az én fiam nem ilyen volt. Míg a tied nem igényelt téged, csak akkor, ha éhes volt, az enyémnek minden percben szüksége volt rám. Ennyi.

Idomítani meg nem akartam a gyerekem, hogy ha másé elvan az anyja nélkül, akkor majd az enyém is, és ha nem, akkor addig szenvedtetem, amíg meg nem tanulja, hogy nem tud rám számítani. Hát, bocs, de nem.

Mint írtam, minden gyerek más, de ezt megérteni biztos nehéz.

Különben a gyerekekkel dolgozók (védőnő, gyerekorvos, gyógypedagógus stb.) mind azt mondják, hogy akinek jó alvó, jó evő, egyedül eljátszó gyereke van, az NEM A SZÜLŐ ÉRDEME, hanem magáé a babáé, hiszen egy kicsi babát még nem megkérni arra, hogy "ugyan, játszál egyedül, mert dolgom van".