Nem erzem magam anyának, mit tudok tenni?

Még csak két hete vagy anyuka, tök normális, hogy így érzel. Ne aggódj semmin, még fáradt vagy, szokatlan az új helyzet, bele kell rázódnod. Én hónapokig voltam hasonló helyzetben, mire végre felfogtam, hogy amit csinálok, az az anyaság, és jól csinálom. Most már 10 éves a nagylány. Arra azonban figyelj, hogy ha nagyon letargiába esnél, akkor irány a doki, mert nem hiányzik neked most egy depresszió.

árvaház/örökbeadás

11es: igen, peeersze, teljesen normalis.hogyne. nem, te NEM ilyen helyzetben voltal. el sem tudod kepzelni, hogy a kerdezo milyen helyzetben van.

Jajj, ez teljesen természetes. Nekem 4 gyerekem van. Az első mimor megszületett, teljesen idegennek éreztem. A 2. Gyereknél, és utána az ikreknél is szülés után pár hétig arra gondoltam, hogy nem szeretem öket, nem is hiányoznának..... Aztán megváltozott, imádom őket, életem szerelmei.... Az érzéseid normálisak, csak erről nem illik beszélni, mert nem illik bele a facebookos rózsaszín cukormázas képbe. Szóval nyugi, imádni fogod, de idő kell. Ami a szoptatást illeti, az első 2 gyerekkel rengeteg tejem volt, sosem kaptak tápszert. Az ikreknél is sok volt, de 2 gyereknek még több kellett, így tápszert kaptak. Olyan lelkiismeretfurdalásom volt..... Aztán rájöttem a tápszer előnyeire: nem kell fejni, ami marhán tud fájni, ha tele vagy tejjel, látod, hogy mennyit eszik, bárkire otthagyhatod........ Ja, és gyönyörű, okos csajszik lettek....:-)

Rendben vagy kérdező. Minden ki fog szépen alakulni. Majd rá fogsz jönni lassan hogy a babád igényeihez te értesz a legjobban és nem a dokik és védőnők. Majd rá fogsz érezni miden rezdülésére. Most még tanuljátok egymást. Most még feszültség és kínlódás van a tej miatt. Van egy csomó megfelelni akarás és egy csomó ki nem mondott vágy (pl: alvásigány, lemondás a fejés nehézségeiről.... egy csomó minden amit tudod hogy most nem tehetsz meg) Ezek normálisak. Biztos vagyok benne hogy már most nagyon jó anyukája vagy a kicsinek.

14-es, te meg mit pattogsz nekem? :D Honnan tudod, milyen helyzetben voltam én?

#17. Lehet, hogy most is ott ül az ablak alatt, és hallgatózik.:D

Nem ezektől a tényezőktől leszel igazi anya . Fontos hogy belőled van,9 hónapig szószerint benned lakott ,hallotta a hangodat és már ekkor elindult a kötődés az anyjához.

Nekem 2 gyermekem van. Az elsőnél én is pont így éreztem. A szülés nagyon fájt,szoptatni nem tudtam ráadásul anyósomék mondták,hogy olyan nincs,hogy ne szoptassak stb. Mondtam próbálják ők. Aztán ahogy nőtt egyre inkább megismerkedtünk és ma el se tudom képzelni az életem nélküle. Most 1 hetes a második babám de tejem most sincs. Szeretem őt is,de a nagyobbikhoz jelenleg még jobban kötődök. Ha van ilyen ösztön ha nincs én mindkettőt imádom csak épp amíg ilyen picik nem nagyon lehet velük mit kezdeni. Ma már nem vagyok depis se a tejhiány miatt hisz a nagyfiam is okos,életerős anyatej nélkül is. Ne aggódj ahogy nő a pici és többet lehet vele foglalkozni te is jobbna fogod érezni a kötődést. Kitartás <3