Nem erzem magam anyának, mit tudok tenni?

Nyugi,majd elmúlik,ha meg nem keress egy dilidokit,mert gondolom nem hiányzik a depi.

ne rágódj most semmin, nem lesz semmi baj, elmúlik ez.

Olyan, hogy anyai ösztön, nincs. Az anya gyerekéhez való ragaszkodása tanult viselkedés, több kísérlet is bizonyítja ezt, tehát ne aggódj. :)

Előszöris: az anyaság baromira túl van misztifikálva. Amit írsz, abból arra következtetek, hogy te is ebben a "szülés egy földöntúli csoda, és anyának lenni a világ legszebb hivatása, satöbbi" közegben mozogsz, ami baromira frusztráló tud ám lenni... mégpedig azért, mert világra jön a "kis csoda", glóriával a feje körül, a háttérben szól a "Háálelujááá", anyuka pedig szent életadóvá avanzsál, és át akarja magát adni a csodának... ami nem jön. Azért nem jön, mert nincs. Mert a terhesség, a szülés, a születés nem csoda, hanem a világ legevidensebb, legtermészeteseb dolga. Hát hiszen szaporodni még az egysejtű is képes, basszus... na mindegy. Távol álljon tőlem, hogy megbántsalak (vagy bármelyik másik anyukát), sőt... ezt csak és kizárólag azért írtam le, mert szerintem Te emiatt vagy kikészülve. Írod, hogy "anyai ösztönök", meg "lelkiirmeret-furdalás", meg "nem érzem magam anyának". Mégis mitől éreznéd magad annak? Leéltél huszon-harminc-nemtomhány évet gyerek nélkül, most két hete van gyereked, azért nem olyan könnyű ám az "átállás". Nincs varázsütés, ami egyik pillanatról a másikra ősanyává változtat. :) Sőt, jobbat mondok: össze kell ám szoknotok. A gyerek nem a "mostantól a testeden kívül dobogó szíved", vagy valami hasonlóan csöpögős duma, hanem egy különálló, élő, lélegző személy, akivel mostantól egymás életének részei vagytok. Ez mindenkinek új, neki is, neked is, apukának is. Meg kell szoknotok, "meg kell tanulnotok egymást", és ez időbe telik. Azt meg, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen a császár, vagy a tej miatt... azonnal felejtsd el. Lelkiismeret-furdalása amiatt van az embernek, amiről tehet, amit befolyásolni tud/tudna/tudott volna. Azt hiszem, rád egyik sem igaz.

#5: Nem, nincs. Több olyan, zártan kifejlődött törzs van, ahol az anya megszül, aztán a gyereket lepasszolja az "illetékesnek", ő pedig éli tovább az életét. A legjobb, hogy ez mindegyik, szeparáltan kifejlődött emberi "társadalomban" így van. Ugyanúgy a főemlősöknél is megfigyelhető, hogy az elkülönítetten nevelt nőstény főemlős magasról tojik a kölyökre ellentétben azokkal, akiket az anyjuk nevelt. Úgyhogy ez tanult viselkedés. Épp ezért nem hiányozhat senkiből az anyai ösztön, mivel nincs.

rengetegen voltak mar ilyen helyzetben az oskortol kezdve, csak akkor meg nem vont maga utan retorziokat a csecsemo magara hagyasa. persze a szujjjeee mer az joo propagandat harsogo nyultvelok ezt elhallgatjak. mintha nem is letezhetne ilyesmi. pedig de. nincs mas valasztasod amugy, kotelessegtudatbol gondoskodsz rola, aztan hatha majd visszater a termeszetes oszton magatol is. van hogy ez is megesik ugyanis. valahogy mindenki felno.

Nincs alku! :D