Szerintetek ha egy pici gyerek (1-1,5 éves) nagyon eleven "rossz", akkor az nevelés kérdése, vagy egyszerüen ilyen a mentalitása?

"ügyvéd vagyok"

Persze. Szerintem meg erettsegid sincs.

Ügyvéd? Igy beszélnek az ügyvédek tárgyaláson is? Igy tartják be a szabályokat a teremben, mint itt a gyakorin. Legalább egy ügyvédnek illene elolvasni a szabályzatot, amiben le van írva, hogy akár ki is zárhatnak a sértegetésekért, provokálásokért?

Hogy a kérdésedre válaszoljak: Türelemmel és szeretettel vedd át a felnőtt szerepét a gyerekkel való kapcsolatodban. Ha nem értenéd miről beszélek akkor idézlek: "de most ö a fönök ,nem én!" Ez a Te bajod és teljesen érthető, hogy frusztrált vagy miatta.. az a kérdés: miért itt töltöd ki?

Valóban nem csak nevelés kérdése, hanem habitusé is. Nekem nincsenek főnök-beosztott problémáim, ezért maximum felhúzom a szemöldökömet, ha ilyet ír valaki, vagy megmosolygom. Felháborítónak csak az tartja akinek ezzel súlyos gondjai vannak.

Projekciónak javaslom utánaolvasni.

Hát ez szép anyukák mindenki szégyellje magát a kérdezövel együtt, ilyen alpári módon beszélni egymással, mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja, amúgy szerintem ha valaki ordít a gyerekével az is legalább olyan lelki sérülést okozhat mintha csak odacsapsz egyet.

Vannak nyugodtabb gyerekek akik igen eljátszanak akár egy órát is.

Vannak az elevnebbek, mint az én lányom is akik csak szaladgálnak, kiabálnak, mindent pakolnak stb...

Ez nem nevelés kérdése ebben a korban még, de ha egy 5-10 éves, még nem érti meg hogy boltban,postán stb nem futkározunk, nem pakolunk, és nem kiabálunk, nah az már baj szerintem. Ott már lehet beszélni neveltlenségröl

Kérdezö: Az én tapasztalataim szerint ezek a dolgok csak figyelem felkeltés céljából vannak, ha fel akar mászni próbáld meg elterelni a figyelmét valamivel.

Ezt a módszert hisztinél is szoktam alkalmazni.

Vagy ne figyelj oda rá a piciknek általában tetszik ha anya mérges és csak azért is csinálják, Hódi Pamela meg elmehet a francba, lehet hogy a bébiszitter többet neveli a gyereket mint ő.

66-os teljesen egyetértek veled. Tényleg szégyen, hogy anyuka létetekre itt és ilyen stílusban "beszéltek" egymással. Akár a kérdező, akár a válaszolók. Ezek szerint mindenkiben van frusztráció bőven.

Kérdező, az én lányom is 16 hónapos és ő is felmászik mindenhova, a kanapé az egyik kedvence. Lehet én vagyok rosszul össze rakva, de én mellé ülök mikor az a játék, hogy rohangál a kanapén. Tudok rá vigyázni, rajtam is átmászik, néha a hátamon köt ki, de ez egy nagyon jó buli neki, meg nekem is, sőt még olyat is játszik a kanapén és az ágyon, hogy popsira huppan, majd újra föláll, és kezdi előlről. Nagyon jókat nevetünk közben :-) Mindig elmondom neki, hogy óvatos legyen, figyeljen a lába elé, mert ha leesik megüti magát. Hál istennek még nem esett le, nem tudom, hogy ez "csak" a szerencsének, vagy annak köszönhető, hogy résen vagyok. Azt viszont tudom, hogy kb. 10 hónapos korától arra tanítottam, hogy az ágyról kanapéról csak tolatva lehet lejönni. Egy éves koráig "koptattam" a számat, hogy fejjel előre, és szaladva nem jövünk le, és megtanulta. Lehet nekem egy ufo a gyerekem, de érdekes módon megérti amit szeretnék vele közölni.

Volt már olyan is, hogy ráütöttem a kezére, mert nyúlkált a konnektorba. Pedig tudta, hogy nem szabad. Egy idő után már direkt figyelte a reakciómat, és a tiltás ellenére bele akart nyúlni, na ott ráütöttem a kezére, mert ahogy egy válaszoló írta, inkább "fájjon" neki az ütés, és sírjon miatta, mint, én sírjak, mert elveszítettem.

Ő sem ül meg egy helyben, ha elmegyünk valahova mindig le kell foglalni, és valakinek csak vele kell foglalkozni. Enni öt percnél tovább nem hajlandó, mert sokkal fontosabb dolgok kötik le, mint az egy helyben ülés.

Én úgy gondolom ez az időszak arról szól, hogy fölfedezi magának a világot, és egy szülőnek az a dolga, hogy minél inkább partner legyen ebben, és segítsen a gyerekének, hogy az megtapasztaljon mindent, normális kereteken belül. Ami nekünk természetes, az nekik még minden új. Én például nagyon élvezem amikor elkapom a lányom tekintetét, mikor rácsodálkozik egy hangyára, vagy egy lepkére, és látom az érdeklődést, a csodálatot a szemében, és azt, hogy neki ez mennyire új, és érdekes. Elmondom mindennek a nevét, ő meg próbálja utánozni. Nagyon vicces szituációk alakulnak ki.

Kérdező, szerintem ne várd el a gyerekedtől, hogy "mini felnőttként" viselkedjen, hanem próbálj meg "lemenni az ő szintjére", hidd el, sokkal nagyobb buli lesz az élet mind a kettőtöknek, és rengeteg közös élménnyel gazdagodtok napról napra.

"Volt már olyan is, hogy ráütöttem a kezére, mert nyúlkált a konnektorba. Pedig tudta, hogy nem szabad."

Nem tudta. Ennyi idosen nem erti ezeket a fogalmakat.

" Egy idő után már direkt figyelte a reakciómat, és a tiltás ellenére bele akart nyúlni, na ott ráütöttem a kezére, mert ahogy egy válaszoló írta, inkább "fájjon" neki az ütés, és sírjon miatta, mint, én sírjak, mert elveszítettem."

Es mi lett volna ha minden konnektorba teszel egy muanyag lezarot, es akkor piszkalhatja kedvere? Filleres dolog, es nem kell utni akkor a gyereket mert ugy viselkedik mint egy gyerek.