Szerintetek ha egy pici gyerek (1-1,5 éves) nagyon eleven "rossz", akkor az nevelés kérdése, vagy egyszerüen ilyen a mentalitása?

Szerintem meg te vagy a gusztustalan aki a neveles alatt azt erti hogy uti a gyereket. Leirtad, ott van fenn, olvass vissza.

Persze most mar szepitesz, nem is erzi, meg nevet rajta. Ja persze, akkor megis miert csinalod?

Szanalmas, frusztralt, buta noszemely vagy. Raadasul azt hiszed hogy a veres es a totalis szabadon hagyas kozott nincs semmi atmenet. Elarulom: van. Az hogy a gyereked igy viselkedik, kizarolag magadnak koszonheted. Frocsoghetsz itt ezerrel, akkor is igy van. Amugy meg totalisan latszik hogy itt is felkaptad a vizet es nem birsz normalisan kommunikalni, gondolom a gyerekeddel is igy viselkedsz.

Szanalom.

Azért az éremnek két oldala van és bizony valamilyen szinten meg kell védenem a kérdezőt, ugyanis óriási különbség van a között, hogy valaki veri a gyerekét és a között, aki ha úgy adódik a helyzet, akkor rácsap egyet a gyerek fenekére.

Soha nem ütöttek sem engem, sem a férjemet, de képzeljétek el, hogy volt olyan, bár valóban ritkán, hogy kapott a fenekünk, mert olyat csináltunk.

És velem is előfordult, hogy rácsaptam a kisfiam kezére. Tudjátok, hogy miért? A tévé és a dvd be volt dugva egy elosztóba a konnektorba. A kisfiam ugye megnőtt, elkezdett menni, mászni, megcsinálta azt, hogy még én a mosdóban voltam, odatolta a széket a tv-hez, felment rá és tőből kihúzta az elosztót a konnektorból. Nem vertem meg érte, de nagyon megszidtam és elmagyaráztam, hogy miért nem szabad, bár kb. másfél-2 éves volt ekkor! Egy ideig nem is csinálta, aztán egyszer csak úgy szintén valamiért kiszaladtam a szobából, vagy a konyhába, vagy csak megint mosdóba és ugyanezt eljátszotta a gyerekem. Na, akkor szó nélkül rácsaptam a kezére! Mert inkább egy kézre csapástól sírjon, amitől sem fizikai, sem lelki baja nem lesz, mint hogy én sírjak a gyerekem temetésén!

Igen is van olyan helyzet, amikor is egy nevelő célzatú fenékre, vagy kézre csapás kell, hogy a gyerek megtanulja, hogy amit nem szabad, mert életveszélyes, azt nem szabad!

És a mai napig nem érzem magam rosszul miatta! Viszont ha agyonütötte volna az áram, akkor meg jönnének itt egyesek, hogy milyen egy utolsó felelőtlen szülő, hogy hagyja a gyerekét, hogy ilyenekkel játsszon...

Viszont amelyik szülő meg amikor csak ebből értene a gyerek, mégsem tesz semmit (és nem kell hozzá ütni-verni a gyereket!), az meg utána csodálkozhat, ha olyan lesz a gyereke, amilyen.

És elhiszem, hogy van olyan szülő, aki itt bátran veri a mellét, hogy az én gyerekem milyen jól nevelt, pedig soha még csak meg sem kellett legyinteni...Ja, ami késik, nem múlik. Ezt általában olyan szülők szokták mondani, akinek még nem nőtt fel és nem él önálló életet a gyerekük, vagy akik marhára örüljenek, hogy olyan nyugodt és nem kíváncsi a természete a gyerekének.

Szóval azért gondolkodjatok már el egy kicsit, mielőtt lefröcsögitek a kérdezőt, hogy különbséget kéne tenni a között, hogy valaki rendszeresen bántalmazza a gyerekét, vagy előfordul, hogy egyszer egy évben marhára elszalad a ló a gyerekkel és más nem segít, ebből viszont ért és rásuhint a fenekére!

Ha nem használ neki, ha nem is fáj és nevetve fut tovább akkor miért ezt alkalmazod? Nekem nem azért szúrt szemet a s.ggreverés, mert vered a gyereket (én is kaptam apámtól kb. 4x pofont és mégsem tartom ettől vadállatnak, főleg, hogy mind a négyet hazugságért kaptam, tudva előre, hogy semmi másért, de azért pofon jár), hanem mert illogikus. Miért ütsz rá akár egyszer is, ha kiderült, hogy ez nem hatásos módszer? (Persze ha hatásos lenne attól még nem lenne jó módszer, de ez megint más kérdés.)

Ha egyik módszer nem jó keressél másikat.

A macskák úgy nevelik a kicsinyüket, hogy felemelik, arrébb rakják. Igy tanítják meg hova nem szabad menni, hol vannak a határok. Akár egy óra alatt 30-40x is. Hátha ez bejönne. Lehet, hogy nem érti, a kanapéra miért nem mászhat, így hiába is magyarázol. Azt viszont érti, hogy ha mászik akkor leszeded. Neki kell előbb megunnia és akkor megtanulja. Vagy nem kell féltened és engeded, hogy leessen. Ha szőnyeg van előtte és nem üti meg nagyon magát, de megtanulja, hogy nem jó felmászni.

Valószínű nagy korában is extrovertált, örökmozgó lesz.

Hát igen. Itt kiakadtál 2 percen belül. A gyerekeddel szemben 1 is elég, ugye? Dühkezelés, egyéb problémák kezelése az, amire szükséged van, minél előbb:

www.pszichologuskereso.hu

A gyereket add be csanába vagy bölcsibe, ott hagyják élni legalább!

N31

Baràtnőm kétévese olyan, hogy ha lerakod egy sarokba, és otthagyod, elvan magàban. A miénk 2 évesen jött-ment-pakolt, "rosszalkodott", magyaràzott, egyedül nem volt el, csak ha valaki jàtszik vele. Tàrsasàg igénye az nagy, ha unatkozik, vagy nem foglalkozik vele senki, bizony hangot ad a nemtetszésének. Most 4 éves lesz. A szüleimtől kapjuk az ìvet, hogy bezzeg velünk (3 gyerekkel, nem 1 magàban unatkozóval) el lehetett menni akàrhova, mert tudtunk viselkedni, és hogy nem.neveljük meg a gyereket. Nekünk odasóztak, mi meg sokszor nem vagyunk következetesek, igen, lehetne ezt biztosan jobban csinàlni, de idegbaj hogy mindig megkapjuk hogy nekünk ez nem való, bezzeg ők milyen jól csinàltàk.

Ne vedd fel, a gyerekek eltérő temperamentumúak, màs az érdeklődésük. Örülj neki, hogy nem sülttök, bàr tudom, a màsik verzió rövid tàvon kónnyebb. De nem biztos hogy jobb. Tudod, erós szülök szófodagó gyerekei?

# 14

SEMMI sem indokolja a verest, a veres kizarolag a szulo tehetetlensegerol es frusztraciojarol, valamint a duhenek/ijedsegenek a gyereken valo levezeteserol szol. Lehet csurni-csavarni, de attol meg igy van.

Aki kepes megutni egy masfel eves gyereket az agyilag nincs rendben. Ahogy a kerdezo is bizonyitja itt a hoborgesevel.